Sem a közvélemény, sem a döntéshozók nem hiszik el, mekkora baj lehet

Illusztráció: Profimedia

Mekkora lehetőségek rejlenek a különböző szén-dioxid-tárolási, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátását megelőző (összefoglaló néven: negatív emissziós, NET) technológiákban? E technológiák mennyivel járulhatnak hozzá a 2015 decemberében Párizsban elfogadott nemzetközi éghajlatvédelmi egyezmény teljesítéséhez? Ezekre a kérdésekre ad választ a jelentés.

Az éghajlatvédelmi egyezmény célja a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 Celsius-fok alatt tartani az iparosodás előtti szinthez képest, majd ezen erőfeszítések folytatásaként a hőmérséklet emelkedését 1,5 fok alatt tartani az iparosodás előtti szinthez képest, mivel ez jelentősen csökkenti az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait. A második cél: bővíteni az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás képességét és elősegíteni az alacsony üvegházhatású gázkibocsátással járó fejlődést, méghozzá úgy, hogy e folyamatok ne veszélyeztessék az élelmiszer-termelést.

Az EASAC által elemzett negatív emissziós technológiák a következők:
erdősítés és újraerdősítés
a talajok szénmegkötő képességének szinten tartása és növelése, szénmegkötő mezőgazdaság
biomassza-hasznosítás (energiatermelés) CO2-leválasztási és -tárolási technológiával kapcsoltan (BECCS)
geokémiai CO2-kötő folyamatok
CO2-kivonás a levegőből CO2-tárolási technológiával kapcsoltan
az óceánok CO2-elnyelő képességének növelése.

A vizsgálat abból indult ki, hogy a párizsi egyezmény megkötésével egy időben készült becslések szerint az aláíró országok által felajánlott intézkedések, vállalások (nemzeti célok) nem elégségesek a közös cél elérésére. A számítás szerint abban az esetben is, ha e célokat maradéktalanul megvalósítják, a 21. század végére átlagosan 2,7 fokkal lesz magasabb a Föld átlaghőmérséklete, mint az ipari forradalom előtt. A számítás szerint a maximum 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedési cél teljesítéséhez 2020-ig lehet a jelenlegi ütemben kibocsátani üvegházhatású gázokat, a 2 fokos cél érdekében 2035-ig, de ha 2070-ig folyik a jelenlegi ütemben az üvegházhatású gázok kibocsátása, akkor még a 3 fokot is meg fogja haladni a felmelegedés.

Túlzó várakozások, megalapozatlan bizakodás
Az EASAC-jelentés alapvetése az, hogy a közvélemény és a politikai döntéshozók nincsenek tisztában azzal, milyen jelentős kibocsátáscsökkentésre van szükség az egyezmény céljainak eléréséhez. A klímavédelmi intézkedések lassúságát, késlekedését többek között az a hit magyarázza, hogy „a technológia” majd megoldja a gondokat. „Elemzésünk azt mutatja be, hogy e várakozások túlzottan optimisták lehetnek” – írja a jelentéshez írott előszóban Thierry Courvoisier, az EASAC elnöke.

A jelentés lényegi megállapítása az, hogy a NET technológiák valós potenciálja korlátozott a párizsi egyezmény szerint kívánatos üvegházgáz-koncentrációt csökkentő célokat tekintve; megvalósításuk hely- és eszközfüggő; bizonytalan, hogy ipari méretekben való alkalmazásuk révén valójában mennyi szén-dioxidot lehet majd kivonni, illetve mennyi kibocsátását lehet megelőzni. Ipari méretekben való alkalmazásuk ráadásul sokba kerül, és valószínűleg jelentős hatást gyakorol a szárazföldi és tengeri ökoszisztémákra. Az elemzés szerint továbbá egyik NET technológia sem alkalmas gigatonnás nagyságrendű szén-dioxid-kivonásra évente (1 gigatonna: egymilliárd tonna), noha napjaikra a kibocsátás az évi 40 gigatonnához közelít.

Versenyfutás az idővel
A negatív emissziós technológiák figyelembevétele nélkül készült modellszámítások azt mutatják, nagyon nehéz lesz elérni a nettó nulla üvegházgáz-kibocsátást 2050-re. Mivel viszont a NET lehetőségei korlátozottak, minden más megoldást felhasználva a lehető legkisebbre kell visszaszorítani a kibocsátást. Ilyen az energiahatékonyság növelése, az energiatakarékosság, a megújuló energiák használatának gyors elterjesztése, a klímabarát gazdálkodás és a felsoroltak megvalósításához szükséges szabályozási környezet kialakítása.
Ennek fényében az EASAC-jelentés az alábbiakat javasolja:

1. Az Európai Unió és a többi aláíró ország a lehető leggyorsabban csökkentse üvegházgáz-kibocsátását a párizsi egyezményben rögzített nemzeti tervek végrehajtásával.

2. Az elemzett negatív emissziós technológiák közül technológiai szempontból a talajok szénmegkötő képességének szinten tartása és növelése, valamint az erdősítés a leginkább megvalósítható. Ennek ellenére napjainkban is jelentős mennyiségű üvegházgáz kerül a légkörbe az erdőirtás és a talajromlás miatt. Vagyis az emberiségnek meg kell állítania az erdők fogyatkozását, és a szénmegtartó képesség növelésének fontos tényezővé kell válnia a mezőgazdaságban.

3. Fontos lenne elhárítani a szén-dioxid-kivonás és -tárolás (CCS) alkalmazása előtt álló technológiai akadályokat, és életképes üzleti modelleket kidolgozni a CCS-sel működő hőerőművek és más, sok energiát használó üzemek – például cementgyárak, acélkohók – működtetésére. Az egyes szennyezési pontokon alkalmazott CCS hatékony megoldás lehet, azonban jelenleg hiányzik az üzleti motiváció a CCS alkalmazására (túl alacsony a szén-dioxid-kibocsátás ára, illetve nincsenek célzott állami támogatások).

Az üvegházhatású gázok koncentrációjának megállítása versenyfutást jelent az idővel, tehát az emberiségnek minden lehetőséget meg kell ragadnia a klímaegyezmény megvalósítására – figyelmeztetnek a jelentés szerzői.

Forrás: mta.hu