Olvadó jövőnk

Fotó: Komáromi Csaba

Naponta szembesülünk a hírekben a kibillentett természet válaszreakcióival, melyek világszerte különböző formákban jelentkeznek. A levegő és a tengerek hőmérsékletének emelkedése a sarkvidékeket sújtja a leglátványosabban. Az Északi-sarkvidéken 2010 óta a jég vastagsága 42 százalékkal csökkent, e térség átlaghőmérséklete kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a világ más részein. Az olvadó jég és talaj egyre több megkötött szén-dioxidot és metánt bocsájt a levegőbe, ezzel is fokozva az üvegházhatást. A sarkvidékek ökoszisztémája rendkívül érzékeny az ilyen változásokra, az itt zajló folyamatok bolygónk egészére hatnak.

Kércz Tibor és Komáromi Csaba elhivatott magyar természetfotósként felelősségének érzi e távoli vidékek törékeny szépségének bemutatását. A két fotós arktiszi és az antarktiszi útjain több tízezer természetfotót készített. Három sarkvidéki expedíciójuk anyagából készült válogatásuk a Magyar Természettudományi Múzeumban a Föld Napja alkalmából tárul a nagyközönség elé.

Olvadó jégtáblák a Jeges-tengeren
Fotó: Kércz Tibor

Természetvédők kezdeményezére április 22-én ünnepeljük a Föld napját.1970-ben, a mozgalom kezdetekor az USA-ban 20 millió ember emelte fel a szavát a talajt, vizeket szennyező hulladéklerakók, a levegőt egyre súlyosabban szennyező közúti közlekedés, a fogyasztói társadalom, a fajok kiirtása, a természetes élőhelyek, eltűnése, erdők kiirtása ellen. A problémák továbbra is aktuálisak, és még újabb veszélyforrások is felsorakoztak melléjük: az éghajlatváltozás, a tengerek szennyeződáse, mindennapjainkban jelen lévő számtalan mesterséges vegyület, melyek hatásáról mit sem tudunk,

Kércz Tibor 2016-ban járt a Spitzbergákon, rövid részlet élménybeszámolójából: „Többnyire a fedélzetről fotóztunk kézből vagy állványról, de többször gumicsónakba is szálltunk megközelíteni az adott helyszínt. Egyszer partra is szálltunk; a távoli Wahlbergoya szigetén tanyázó, több tucat egyedből álló rozmárkolóniát cserkésztük be.
élmény volt a Hinlopen Strait szoros sziklaszirtjein tízezrével költő lummák fiókáinak első röptét megfigyelni!
Nagy szerencsénkre két, nyári bundás sarki rókát is észrevettünk, amint a szirteken ólálkodtak. Pihenésre nem sok időt hagytunk, többször is az éjszaka (napfényes éjszaka) közepén ugrasztottak ki bennünket az ágyunkból legtöbbször: Polar bear! Polar bear! (Jegesmedve!) kiáltásokkal.
Utunk során 25 jegesmedvét láttunk, melyből hatot tudtunk fotózható távolságon belülre megközelíteni. Egy nőstényt két bocsával, egy magányos hímet pedig a 81,5 szélességi fok táján Svalbard északi részétől kb. 150 kilométernyire találtunk a sodródó jégtáblákon. Két szárazföldön ragadt példányt is fotóztunk, az egyiket, mely elég rossz bőrben volt, Soroya sziget partjainál vettük észre, amint a parti sziklákon hínármaradványokkal táplálkozott. A másik, Billetfjord meredek lejtőjének színes zuzmóin pihengetett. ”

A félszáz képből álló válogatás 2018. április 21. és július másokika között látogathat  Természettudományi Múzeumban
1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.