A klímaváltozásnál is nagyobb veszély fenyeget minket
Az, hogy a levegő megfelelő minőségű, a víz fogyasztható, az étel a rendelkezésünkre áll, mind a biodiverzitástól függ. A biológiai sokféleség azonban most válságba került miattunk.
Thaiföld délnyugati részén így veszik át a változatos növény- és állatvilágnak otthont adó őserdő helyét az olajpálma-ületvények.
Fotó: Profimedia
Megállíthatjuk-e ezt a kritikus hanyatlást, és mi vár ránk a jövőben?
A biodiverzitás az élővilág változatossága a Földön, beleértve minden létező életformát és azok kölcsönhatásait. A hierarchikus biológiai szerveződés minden egyed feletti és egyed alatti szintjének sokféleségét jelenti, ezért a biodiverzitás bolygónk legösszetettebb jellemzője, és egy fontos indikátora is. Ahogy David MacDonald, az Oxfordi Egyetem biológus professzora állítja: „a biodiverzitás fenntartása nélkül az emberiségnek nincs jövője”.
A kifejezést Walter G. Rosen, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja alkotta meg 1985-ben, amikor egy, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fórumot szervezett. Az eseményt 1986 szeptemberében rendezték meg Washingtonban „Nemzeti Fórum a BioDiverzitásról” néven. A Természetvédelmi Biológiai Társaság szintén 1985-ben jött létre, amelynek hivatalos, Természetvédelmi Biológia című folyóirata a biodiverzitást érintő tudományos publikációk és viták fő színtere lett. A „biodiverzitás” szó 1988-ban jelent meg először hivatalos publikációban, Edward O. Wilson biológus kutatónak a korábban említett fórumon elhangzottakon alapuló Biodiverzitás című könyvében.
Mára már nyilvánvaló, hogy a vadvilágot ért hatalmas veszteségek miatt a biodiverzitás globális krízise egyenértékű a klímaváltozás problémájával, sőt, felül is múlhatja azt.
Maga a biodiverzitás több szintből tevődik össze, kezdve a génekkel, amiket a fajok, a közösségek, végül pedig a teljes ökoszisztémák – például erdők és korallzátonyok –követnek. Az e szintek közötti számtalan interakció teszi lakhatóvá a Földet évmilliárdok óta.
A biológiai sokféleséget a következő módokon jellemezhetjük:
a féleségek (például fajok vagy közösségek) számával;
az egyenletességgel, azaz a féleségek előfordulási arányával;
a féleségek közötti különbségek mértékével;
térbeli mintázatokkal (például különböző fajok egyedeinek keveredése);
időbeli mintázatokkal (például a diverzitás évszakokhoz köthető változása).
Filozófiai megközelítésből nézve a biodiverzitás meghatározása a következő: az evolúció során kialakuló fajok által évmilliók alatt megszerzett tudás, arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet sikeresen túlélni a Föld rendkívül változó környezeti viszonyait. Ilyen értelemben a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az emberiség most „az élet könyvtárát égeti el”.
Magyarország biodiverzitása európai viszonylatban is gazdag. Ezt elsősorban hazánk hegyvidékekkel körülvett földrajzi helyzetének és a fajgazdagságot biztosító klimatikus viszonyainknak köszönhető. Az ország Kárpát-medencebeli elhelyezkedése egy sajátos evolúciós egység, az ún. Pannon biogeográfiai régió, más néven életföldrajzi régió kialakulását tette lehetővé. A Pannon régió biológiai sokféleségének megőrzésében kiemelkedő szerepünk és felelősségünk van, hiszen a régió több mint háromnegyede Magyarországhoz tartozik, a maradék részen pedig Románia és Szlovákia osztozik. Európában 11 biogeográfiai régió található, melyek kialakítása növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján történt.
Hazánkban több olyan növény- és állatfaj él, amelyek sehol máshol nem találhatók meg a világon, ezeket bennszülött vagy endemikus fajoknak nevezzük. Ilyen a kb. 70 endemikus növényfaj közül például a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), a budai imola (Centaurea sadleriana), a homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a pilisi len (Linum dolomiticum). Bennszülött állatfajaink képviselője például a pannon gyík (Ablepharus kitaibelii), a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis), a dobozi pikkelyescsiga (Hygromia kovacsi) és a magyar bucó (Zingel zingel).
A bikapók (Eresus kollari), bár nem endemikus, a hazai sokszínű állatvilág látványos és ritka képviselője. A kép a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen készült.
Fotó: Máté Fruzsina
Mennyire változatos a biológiai sokféleség?
Roppantul változatos, ezt pedig a fajok szintjén a legegyszerűbb szemléltetni. Eddig kb. 1,7 millió állat-, növény- és gombafajt azonosítottak, de az eddigi legpontosabb becslés szerint 8-10 millió létezik, ebből 2,2 millió tengeri faj (Mora et al. 2011). A biodiverzitás leginkább a Föld felszínének 6 százalékát borító trópusi esőerdőkben virágzik, ahol az összes létező faj kétharmada él. Az egységnyi területre eső fafajok számának világrekordját a malajziai Lambir Hills Nemzeti Park tartja, ahol fél négyzetkilométeren 1 175 különböző fafaj található, az egy fán élő rovarfajok száma pedig a délkelet-ázsiában őshonos dipterokarpusz-féléken a legtöbb, az ezret is túllépheti. Összehasonlításképp, Magyarországon alig több, mint 100 fafaj van. A világ legnagyobb nemzetközi botanikuskerti szervezete (Botanic Gardens Conservation International, BGCI) egy folyamatosan bővülő adatbázist működtet GlobalTreeSearch néven, ahol fajnév és ország szerint is utánanézhetünk a fák elterjedésének.
Amikor a tudósok megvizsgálnak egy-egy ökoszisztémát, számtalan kölcsönhatást találnak, amelyek mind több millió év evolúciója során alakultak ki. Ha mindez sértetlen marad, akkor egy jól kiegyensúlyozott rendszer működik, ami hozzájárul egy egészséges és fenntartható bolygó meglétéhez.
A sokféleséget genetikai szinten vizsgáló friss kutatások szerint az egy fajhoz tartozónak vélt élőlények egyes esetekben tucatnyi különböző fajt alkothatnak. Ehhez hozzáadva a baktériumokat és a vírusokat, az eltérő organizmusok száma elérheti a milliárdos, sőt a billiós nagyságrendet (Locey & Lennon 2016). Egy evőkanálnyi föld 10 000-50 000 különböző baktériumfajt tartalmaz, egy emberi testben pedig megközelítőleg 100 billió baktériumsejt található.
Ha pénzben fejezzük ki a biodiverzitás jelentőségét, az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások becsült értéke több billió dollárra tehető, ez duplája a világ GDP-jének. Európának a biodiverzitás csökkenése 450 milliárd euróba kerül évente.
Az ökoszisztéma szolgáltatás az élőlények és közösségeik által létrehozott minden állapot és folyamat, amely nélkülözhetetlen az emberi élethez, gazdagítja azt, és értéket képvisel az emberi társadalmak számára. Több kontinenst érintő vizsgálatok igazolják, hogy a nagykiterjedésű, genetikailag hasonló fákkal erdősített területeken a fák ökoszisztéma szolgáltatásai gyengébbek, mint a természetes erdők esetében, sőt káros anyagokat is nagyobb arányban bocsátanak ki. Az ilyen erdők sérülékenyebbek a klímaváltozással és a megváltozó feltételekkel szemben (Bakó 2018.).
Esztétikai szempontból a több millió faj mindegyike egyedi és megismételhetetlen, a természet művészeti alkotása, és nem lehet visszahozni, ha egyszer elveszett. Sok faj már azelőtt eltűnik, hogy egyáltalán tudomást szereznénk létezéséről vagy az élet körforgásában betöltött szerepéről.
Mit biztosítanak számunkra a növények és az állatok?
A városokban lakó emberek többsége csak televízión keresztül látja a vadvilágot. A valóságban azonban a levegő és a víz minősége, valamint az étel az asztalunkon mind a biodiverzitástól függ. Néhány egyszerű példa: növények nélkül nem lenne oxigén, a méhek beporzó tevékenysége nélkül pedig nem lennének gyümölcsök és egyéb termések.
Más példák kevésbé kézzelfoghatóak: a korallzátonyok és a mangrovemocsarak felbecsülhetetlen védelmet biztosítanak a ciklonok és a cunamik ellen a tengerpartokon élő emberek számára, a fák pedig képesek elnyelni a levegőben lévő szennyező anyagokat a városi területeken.
A trópusi teknősök és a pókmajmok vélhetően közvetlenül nem sokban járulnak hozzá egy stabil éghajlat fenntartásához, viszont a légköri szén-dioxid megkötésében leginkább hatékony keményfák túlélése attól függ, hogy magjaikat széthordják-e a hozzájuk hasonló gyümölcsevő állatok.
A biológiai sokféleség érintetlen gazdagságának emberi vonatkozású előnyei közé tartoznak a természetből származó új típusú gyógymódok, mint például a 2014-ben felfedezett, a lajhárok bundáján élő rákellenes és antibakteriális hatású gomba (Higginbotham et al. 2014). A haszonnövények vadon élő változatai szintén jelentősek, mert néhányuk már képes lett alkalmazkodni például a szárazsághoz vagy a sós talajokhoz.
Miért kiemelten fontosak a rovarok?
Az ismert fajok legalább 95 százaléka gerinctelen – kb. 63 000 faj tartozik egyedül a holyvafélék (Staphylinidae) családjába, ez közel megegyezik a gerinces fajok számával. Földünkön legalább egymillió ismert rovarfaj él, friss kutatások szerint azonban 5,5 millió létezhet (Stork 2018).
Egy 2017-ben publikált tanulmány szerint a repülő rovarok 75 százaléka tűnt el az utóbbi 25 év során Németországban, és valószínűleg máshol is hasonlóak a tendenciák (Hallmann et al. 2017). A rovarok jelenléte igen meghatározó számunkra, nem csak beporzóként, hanem sok kártevő ragadozóiként, hulladékok lebontóiként és leginkább a táplálékláncokban betöltött, az ökoszisztémák megfelelő működését biztosító szerepük miatt.
„Ha elveszítjük a rovarokat, minden össze fog omlani”, állítja a Sussexi Egyetem professzora, Dave Goulson. Szerinte „jelenleg ökológiai Armageddon felé tartunk”.
Még a kevésbé népszerű paraziták is jelentősek, viszont egyharmadukat kisöpörheti a klímaváltozás, ezzel a leginkább veszélyeztetett csoportokká téve őket. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ez a jelenség destabilizálhatja az ökoszisztémákat, a túlélő paraziták kiszámíthatatlan invázióit engedve szabadjára a világ több pontján.
Új földtörténeti korszakba léptünk
Több tudós, köztük a Nobel-díjas klímakutató Paul J. Crutzen is úgy véli, hogy az eddigi holocén korból átléptünk egy új földtörténeti korszakba, az ún. antropocén korba.
Ezt a kort az éghajlat felgyorsult változása, az óceánok savasodása, valamint teljes életközösségek és fajok eltűnése jellemzi. Ami a legaggasztóbb, hogy mindez rohamos gyorsasággal megy végbe.
A 2016. évi, a Londoni Zoológiai Társaság és a WWF által kétévente elkészített ún. Living Planet jelentés szerint a Föld vadon élő gerinces állatainak populációiban 58 százalékos csökkenés következett be 1970 óta. Az elemzés során 3700 különböző madár-, hal-, emlős-, kétéltű- és hüllőfaj egyedszámát vizsgálták ellenőrzött tanulmányokból, kormányzati felmérésekből és civil szervezetektől származó adatok alapján. A legnagyobb veszteségek a tavakban, a folyókban és a vizes élőhelyeken élő állatokat érintik, az édesvízi fajok egyedszámában bekövetkezett visszaesés pedig önmagában 81 százalékos.
A legrészletesebben tanulmányozott élőlények a nagytestű emlősök. A tigrisek egyedszáma például 97 százalékkal esett vissza az elmúlt évszázadban, de a nagytestű állatok több esetben már teljesen kihaltak az emberi tevékenység következtében, lásd a dodó és a gyapjas mamut vélhetően túlzott vadászata. Ugyanakkor adathiányról kell beszélnünk, amely ez esetben arra utal, hogy a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature, IUCN) a veszélyeztetett fajokat ismertető, ún. Vörös Lista keretében csupán az ismert fajok 5 százalékát vizsgálta. A leginkább tanulmányozott csoportok közül több veszélyeztetett: az emlősök 25, a kétéltűek 41 és a madarak 13 százaléka.
A fajok kihalási rátája napjainkban ezerszer nagyobb, mint amekkora az emberek elterjedése előtti időszakban volt. Ez gyorsabb a dinoszauruszok kihalását eredményező, 65 millió évvel ezelőtti meteorit becsapódást követő fajeltűnések sebességénél.
A tudományos lapoktól megszokott józan hangvételt félretéve, a szakemberek a vadvilág nagymértékű eltűnését „biológiai megsemmisülésnek” nevezik, ami egyben „az emberi civilizáció alapjait megrengető veszélyt” jelent.
Az állatvilág helyzete a bolygó kétharmadát borító óceánokban sem biztatóbb, és még kevésbé ismert. A tenger gyümölcsei több mint 2,5 millió embernek szolgálnak lényeges fehérjeforrásul, de a túlzott mértékű halászás a fogási ráta jelentős visszaesését idézte elő az 1996. évi csúcsa óta, jelezve a tengeri állatfajok egyedszámának csökkenését. Jelenleg az óceán több mint fele áll ipari halászat alatt.
A hatodik tömeges kihalás korát éljük
A földi élet öt tömeges kihalást szenvedett el története során, amiket óriási vulkánkitörések, jégkorszakok, meteorit becsapódások és összeütköző kontinensek okoztak. Több tudós úgy véli, hogy a hatodik tömeges kihalás most kezdődött el.
Ez a mostani azonban teljesen más, mert nem geológiai jelenségek vagy természetes klímaváltozás okozza, hanem egyetlen faj – az ember. Haszonállatainkkal együtt a bolygó teljes ún. elsődleges produkciójának 25-40 százalékát fogyasztjuk el. Ez azt a szerves anyag mennyiséget jelenti, amelyet a növényzet állít elő, és minden ökológiai rendszer épsége, ezzel pedig a Föld teljes biodiverzitása függ tőle.
Vaclav Smil cseh kutató 2011. évi publikációja szerint a szárazföldi emlősök 97 százalékát teszik ki az emberek és a haszonállatok, és mindössze három százaléka vadonélő állat. E dominanciának az is következménye, hogy több területen az ember befolyásolja az evolúció folyamatát, leginkább a szántóföldi növények és az állatok domesztikációja, vagyis háziasítása révén, de genetikai módosításokkal és a vadvédelmi rezervátumok fenntartási módjainak megválasztásával is hatással van az alakulására. Smil szerint a tenyésztett szarvasmarhák egyedszáma 1900 és 2000 között közel háromszorosára nőtt, vagyis jelenleg több mint 4 milliárd marhával számolhatunk (Smil 2011).
Intenzív szarvasmarhatartás egy kaliforniai telepen
Fotó: Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma/Flickr
Az élet bonyolult, évmilliók alatt összeállt kirakós játéka rendezetlenné vált az elmúlt tízezer év során, mert az emberek tevékenységeik során különböző fajokat hurcoltak be a világ számos pontjára. Egy ilyen idegenhonos faj azonban csak akkor válik invázióssá, ha a sikeres megtelepedését követően valamely tulajdonsága arra alkalmassá teszi, ez pedig ezer esetből egyszer fordul elő. Ilyen tulajdonság lehet például a gyors szaporodóképesség, a környezeti feltételekkel szembeni tág tűrőképesség vagy a jó versenyképesség őshonos fajokkal szemben. Európában a 12 000 idegenhonos faj 10-12 százaléka számít inváziósnak. Az inváziós fajok akár teljes ökoszisztémákat is tönkretehetnek, mert azok nem fejlesztettek ki megfelelő védelmi mechanizmusokat ellenük. Magyarországon a legelterjedtebb inváziós növényfajok közé tartozik a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), a kőrislevelű vagy zöld juhar (Acer negundo), a fehér akác (Robinia pseudoacacia), a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) és a selyemkóró (Asclepias syriaca).
A selyemkóró (Asclepias syriaca) jellegzetes repítőkészülékkel ellátott termése
Fotó: Lenner Ádám
Elterjedt inváziós állatfaj például a harlekinkatica (Harmonia axyridis), a cifrarák (Orconectes limosus), a jelzőrák (Pacifastacus leniusculus), az amurgéb (Perccottus glenii) és a kínai razbóra (Pseudorasbora parva).
A harlekinkatica (Harmonia axyridis) különböző színváltozatai
Fotó: Gilles San Martin/Flickr
Mi csökkenti a biodiverzitást?
Mi magunk, főként az emberi populáció növekedésével és a természeti területek szántóföldekké, lakott területekké és iparterületekké alakításával, valamint a fentebb említett idegenhonos fajok terjesztésével. Az első lépés általában az erdőirtás. 2016-ban 30 millió hektárnyi erdőterület tűnt el globálisan, ez Nagy-Britannia és Írország teljes területének felel meg.
Az orvvadászat, az élelemszerzési célzatú vadászat és a házi kedvenc-kereskedelem szintén hozzájárulnak a jelenséghez. Több mint 300 emlősfaj, a csimpánzoktól a vízilovakon át a denevérekig a kihalás szélére került a túlvadászat és az élőhelypusztítás miatt. Jellegzetes vörös bundájú főemlőseink, az orángutánok Borneón élő populációja idei adatok szerint a felére csökkent 1995 óta, ami 150 000 egyed pusztulását jelenti. Leginkább az élőhelyükként szolgáló erdők tűnnek el, helyüket az olajpálma és akácia ültetvények veszik át, de a szándékos kilövés is csökkenti a populációkat.
A környezetszennyezés szintén gyilkos faktor, amire jó példa a delfinek súlyos fenyegetettsége különböző lassan lebomló ipari szennyező anyagok által. A globális kereskedelem további veszélyeket hordoz: a kétéltűek egyedszáma az állatvilág legnagyobb visszaesését szenvedte el egy gombás fertőzés miatt, amely vélhetően a kisállat-kereskedelem révén terjedt el világszerte. A gombás megbetegedések a növényeket sem kímélik, ilyen volt a peronoszpóra járvány és a szilfavész is. A globális hajózással szintén több káros inváziós faj honosodott meg a bolygón, különösen egyes patkányfajok.
A már korábban említett, leginkább veszélyeztetett vizes élőhelyek fajai egyedszámának csökkenését az óriási mértékű gazdálkodási és ivóvíz-ellátást szolgáló vízkivétel okozza, valamint mindehhez a vízszennyezés és a gátépítés is hozzájárul.
A biológiai sokféleség csökkenése a klímaváltozásnál is nagyobb veszélyt jelent az emberiség jövőjére nézve
Az emberi tevékenység jelenleg a biodiverzitásra van a legdrámaibb hatással. Az éghajlatot érintő egyes változások talán visszafordíthatók. Ezzel szemben, ha egy faj kihal, nincs visszaút, és az ökorendszerekből való kikerülésével akár maradandó negatív átalakulások is bekövetkezhetnek.
Pillanatnyilag nem tudjuk, bolygónk és fajunk mekkora mértékű biodiverzitás csökkenést képes elviselni egy széleskörű ökológiai összeomlás beálltáig. Egy svéd tudóscsoport 2009-ben ún. „planetáris határokat” jelölt meg, amelyek az emberiség számára fenntartható és biztonságos életet jelentő határértékeket írnak le, és amelyek átlépése komoly globális következményekkel jár. A kilenc határérték közül a becslések szerint eddig a biodiverzitás csökkenése, valamint a nitrogén- és foszforszennyezés lépte túl a biztonságos küszöböt.
Milyen szakmai lépések szükségesek, és mit tehetünk mi?
Biztosítani kell a természet számára a szükséges teret és védelmet. A vadvédelmi rezervátumok kézenfekvő megoldásnak tűnnek. A világon jelenleg a szárazföld 15 százaléka, az óceánok 7 százaléka védett. Tudósok egy csoportja szerint azonban a bolygó felszínének felét kellene védelem alá helyezni, ezt célozza a „Nature Needs Half” nevű kezdeményezés, amely 2050-re kívánja ezt elérni. Az ötletgazda a kanadai természetvédelmi szakember, író és fotográfus Harvey Locke, aki szerint elsőre soknak tűnhet az 50 százalék, de ha nem egy, az ember által kizsákmányolandó bolygóként tekintünk a Földre, hanem egy olyan helyként, amelyet egyenlően osztunk meg a vadvilággal, akkor már nem is túlzás ez a szám.
Az emberiség létszáma ugyanakkor folyamatosan növekszik, és a vadvédelmi rezervátumok nem tarthatók fenn, ha a helyi emberek mindennapi megélhetését akadályozzák. Erre az elefántok és orrszarvúk orvvadászata Afrikában egy szélsőséges példa. A kulcs annak elérése lenne, hogy az állatok többet érjenek élve, mint holtan, például a turizmus támogatásával vagy a gazdálkodók kompenzálásával a vadállatok által megölt haszonállataik után.
Mindannyian segíthetünk, hiszen az ügy közös. A vadvilág nagy része a szarvasmarhatartás, a szója és a már említett pálmaolaj ültetvények, valamint a fakitermelés céljából letarolt területek miatt tűnik el. A legtöbben közülünk minden nap fogyasztják ezeket a termékeket, mivel a pálmaolaj a csomagolt élelmiszerek felében és számos illatszerben, például samponokban és fogkrémekben is megtalálható. A környezettudatos vásárlói gondolkodás, vagyis a fenntartható módon előállított termékek választása segíthet, akárcsak a húsfogyasztás csökkentése, elsősorban a marhahúsé, amelynek előállítása különösen nagy környezeti terheléssel jár.
A következő példa jól szemlélteti, hogy a természeti értékek védelme pénzügyi megtakarításokhoz is vezethet: az elmúlt 20 évben New York 2 milliárd dollárt költött annak a vízgyűjtő területnek a kezelésére, amely ellátja ivóvízzel a várost. A kivitelezés olyan jól sikerült, hogy a víz 90 százalékát nem szükséges szűrni, viszont egy víztisztító erőmű megépítése 10 milliárd dollárba került volna.
Sürgető prioritás a fordulópont azonosítása, amely után a biodiverzitás csökkenése ökológiai összeomláshoz vezet. A biológiai változatosság óriási, a kutatások finanszírozása pedig alacsony, viszont a tudományos elemzések felgyorsítása segíthet, például fajazonosító alkalmazások segítségével. Ilyen például a Pl@ntNet nevű adatbázis, amely több ezer növényfaj azonosítását teszi lehetővé fénykép alapján.
2018 januárjában létrejött az Earth Bio-Genome Project (EBP) elnevezésű kezdeményezés, amely egy szabadon hozzáférhető genetikai adatbázis létrehozását célozza. Az adatbázisba bolygónk minden növényfajának, állatfajának és egysejtű szervezetének genomját fel kívánják venni. A projekt meglehetősen hiánypótlónak számít, hiszen jelenleg csupán a fajok 0,1 százalékának ismert a teljes génkészlete. A kezdeményezés indítványozói szerint kereskedelmi eszközök létrehozása – például önvezető autók amazóniai hangyák által inspirált algoritmusai vagy amazóniai békákból kivont újgenerációs antibiotikumok – ösztönző erőként hathat Földünk biológiai sokféleségének megőrzésére.
A Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity, CBD) több globális célt is kitűzött. Néhányat valószínűsíthetően sikerül elérni, például a szárazföld 17 százalékának és az óceánok 10 százalékának védelmét 2020-ig. Olyan célokat viszont, mint minden halászati tevékenység fenntarthatóvá tétele ugyancsak 2020-ig, nem. A CBD 196 tagországának képviselői legközelebb 2018 novemberében fognak ülésezni Egyiptomban.
Az Európai Bizottság 2011-ben közzétette az új EU Biodiverzitás Stratégiát, amely szintén 2020-ig teljesítendő célokat fogalmaz meg a biodiverzitás csökkenését előidéző fő okok megszüntetésére. E célok mellett a Stratégia felszólítja a tagállamokat többek között az utóbbi évtizedekben lényegesen leromlott ökoszisztémák 15 százalékának helyreállítására, például zöld infrastruktúrák kiépítésével, vagyis a városi zöldfelületek növelésével.
2015-ben az ENSZ klímaváltozási konferencián (COP21) Párizsban 195 ország fogadta el a klímavédelemről és egy fenntartható, alacsonyabb széndioxid-kibocsátással járó jövőről szóló egyezményt.
Hazánkban jelenleg „A biológiai sokféleség megőrzésének 2015-2020 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiája” van érvényben, amely magyar és angol nyelven is letölthető innen.
Több kutató szerint a biodiverzitás kétségbeejtő helyzete már nyilvánvaló, és egyedül a megfelelő politikai döntések hiányoznak a megmentéséhez.
Edward O. Wilson professzor, akit „a biodiverzitás atyjának” is neveznek, 1985-ben a következőt mondta: „mivel vélhetően ez az egyetlen élhető világ, amelyet valaha ismerni fogunk, tartsunk össze, és hozzuk ki belőle a legtöbbet”. Ez a felhívás most sürgetőbb, mint valaha.
Forrásjegyzék:
Bakó G. (2018): Az erdők és a gyepterületek klímaszerepe. https://ng.24.hu/Fold/2018/02/04/Az-erdok-es-a-gyepteruletek-klimaszerepe
Carrington, D. (2018): What is biodiversity and why does it matter to us? https://www.theguardian.com/news/2018/mar/12/what-is-biodiversity-and-why-does-it-matter-to-us
Faragó T. & Schmuck E. (szerk.): A biológiai sokféleség megőrzése – Az élet sokszínűsége. Magyar Természetvédők Szövetsége. http://mek.oszk.hu/13500/13590/13590.pdf
Hallmann, C., Sorg, M., Jongejans, E., Siepel, H., Hofland, N., Schwan, H., Stenmans, W., Müller, A., Sumser, H., Hörren, T., Goulson, D. & Kroon, H. (2017): More than 75 percent decline over 27 years in total flying insect biomass in protected areas. PLoS ONE 12, 1–21. p.
Higginbotham, S. J., Wong, W. R., Linington, R. G., Spadafora, C., Iturrado, L., Arnold & A. E. (2014): Sloth fur as a novel source of fungi with potent anti-parasitic, anti-cancer and anti-bacterial activity. PLoS One, 9, e84549.
Locey, K. J. & Lennon, J. T. (2016): Scaling laws predict global microbial diversity. PNAS USA, 113, 5970–5975. p.
Mora, C., Tittensor, D. P., Adl, S., Simpson, A. G. B. & Worm, B. (2011): How Many Species Are There on Earth and in the Ocean? PLoS Biology, 9(8).
Smil, V. (2011): Harvesting the Biosphere: The Human Impact. Population and development review, 37, 613−36. p.
Stork, N. E. (2018): How many species of insects and other terrestrial arthropods are there on Earth? Annual Review of Entomology, 63, 31–45. p.
Varga I., Fodor L., Bata K., Czirák Z., Váczi O. & Érdiné Szekeres R. (2017): Az inváziós fajokról dióhéjban, Természetvédelmi füzetek 1. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/IAS/Invazios_Webre_2016.pdf
WWF (2016): Living Planet Report 2016. Risk and resilience in a new era. WWF International, Gland, Svájc. http://awsassets.panda.org/downloads/lpr_living_planet_report_2016.pdf
Felhasznált egyéb források:
https://www.theguardian.com/environment/2018/feb/18/should-we-give-half-planet-earth-wildlife-nature-reserve
http://www.bbc.com/news/science-environment-37775622
http://kovasz.bkae.hu/kov15/bajomi.html
http://chm.aseanbiodiversity.org/index.php?option=com_content&view=article&id=132&Itemid=219
https://www.weforum.org/press/2018/01/new-partnership-aims-to-sequence-genomes-of-all-life-on-earth-unlock-nature-s-value-tackle-bio-piracy-and-habitat-loss/
Scientists Use Artificial Intelligence to Classify Plant Species