Égi jelenségek 2018. augusztus első felében
Lassan búcsúzik a nyár, és érkezik az év egyik legmegbízhatóbb s méltán legnépszerűbb meteorraja, az augusztusi Perseidák, sőt a Tejútban is gyönyörködhetünk.
Idén a holdfény sem zavarja majd a Perseidák maximumát, reméljük, sok fényes rajtag örvendezteti majd meg a megfigyelőket!
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika
Ragyog a Tejút, és lassan előtűnnek az első téli csillagképek
Augusztusban már láthatóan egyre hamarabb sötétedik és egyre később világosodik, így hosszabb idő marad az éjszakai égbolt megfigyelésére. A hónap elején még 22:30 körül áll be a sötétség és hajnal 03:15-ig tart, 15-én pedig már 22:00-kor élvezhetjük a Tejút teljes látványát egészen hajnal 03:45-ig. Az éjszakák még mindig kellemesen langyosak ahhoz, hogy a szabadban legyünk, de ebben az időszakban már megjelenhet a hajnal előtti 1-2 órában a párásság, főként mélyebben fekvő területeken, így a fotózásnál érdemes lehet erre is gondolni. A Tejutat már 5-én este is látjuk egészen az éjfélig, mikor a felkelő Hold megzavarja a látványt, s a napok előre haladtával egyre hosszabb idő áll rendelkezésre, 9-én már hajnali 3-ig a Hold nélküli égboltban gyönyörködhetünk.
A hónap közepén a Nyári Háromszög éjfélkor a zeniten ragyog felettünk, hajnal 3-kor pedig jóval már alacsonyabban áll a nyugati égen, s a lenyugvó – még mindig igen fényes – Mars társaságában szépen illeszthető tájképbe is.
A hónap közepén a hajnali, keleti horizonton ismét felbukkannak az Orion csillagai, ekkor még éppen csak megláthatjuk a látóhatárról lassan felkúszó alakzatot, s erre is csak tiszta ég esetén lesz esélyünk. A Bika és benne a Fiastyúk azonban már éjfél után megjelenik, jellegzetes látványa fotózáskor szép hátteret adhat az augusztusi hullócsillagoknak.
A hónap első felében bőven lesz alkalmunk a Tejút látványát élvezni.
Fotó: Zeller Péter
Jönnek a Perseidák!
Az év egyik legmegbízhatóbb s méltán legnépszerűbb meteorraja, az augusztusi Perseidák maximuma idén igen szerencsés időben, újhold után, 12-én és 13-án éjszaka várható, sötétedéstől pirkadatig akár óránként 50 meteort is megpillanthat az ember. Az éjszaka idején belül lehetnek csendesebb és meteorokban gazdagabb percek, a Perseidákra is jellemző, hogy általában pár percen belül számos rajtag néha valóban záporszerű benyomást keltve hullik, majd utána pár percig nem látunk egy hullócsillagot sem. Ezt a látványt is a sötét, fényszennyezéstől távoli területeken élvezhetjük igazán. Bár a Perseidák közt is sok a fényes rajtag, amelyeket akár városi égen is megpillanthatunk, de nem fogjuk megbánni, ha ezt az éjszakát inkább a közvilágítástól messzebb töltjük el. Mivel a maximum vasárnapról hétfőre virradóan köszönt ránk, talán nem mindenki engedheti meg magának, hogy ekkor gyönyörködjön a meteorok fenséges látványában, viszont a Perseidák már a maximum előtt és után 1-2 nappal is megörvendeztetik a megfigyelőket, aki nem akar hétfőn álmosan menni munkába, annak a szombat éjszakát érdemes szabadban tölteni.
A Perseidák a Swift-Tuttle üstökösből erednek, s az üstökös korábbi pályája nyomán számított por egy feltételezetten nagyobb adagjával 12-én este, 22 óra felé találkozik Földünk, így vasárnap este az ekkor már sötét égen előfordulhat egy rövidebb ideig (fél-egy óra) tartó kisebb csúcs, ez talán még a hétfőn dolgozni igyekvőknek sincs túl későn.
A Perseidák, főként fotón jól láthatóan jellegzetes zöld-vörös színátmenetű meteorokat hoz, de az igazán fényes rajtagok esetében szabad szemmel is érzékelhető a színük. Míg az esti égen a hosszú utat bejáró meteorok dominálnak, hajnal előtt a Perseidák látszólagos kiindulási pontját jelző radiáns (a Perseus csillagkép tetejénél) már magasan jár az égen, ekkor a nagyobb számban, de kissé rövidebb égi útvonallal jelentkező hullócsillagok veszik át a vezető szerepet.
A Perseidákon túl számos másik meteorraj is aktív ebben az időszakban, így tovább színesítik az éjszakai élményt. Ne feledjük, a hullócsillagok az égbolt bármely pontján felbukkanhatnak, a megfigyelésük során érdemes a legkevésbé fényszennyezett égboltrészt követni, a legtöbb meteor megpillantására így lehet esélyünk. Fotózás során a szebb eredmény érdekében a nagyobb érzékenység és a nem túl hosszú záridő ideális, amikor az égi háttér még nem túl fényes, de a meteorok látványos nyomot hagynak felvételeinken. Válasszunk ki egy kedvező adottságú égrészt, ahol a táj is szép előteret biztosít a fotóinknak!
Holdsarló az alkonyi égen 12-én és 13-án
Az újholdat követő alkonyi holdsarlót nem lesz túl könnyű megpillantani, bár a megvilágítása 2,7 százalékos lesz, igen alacsonyan jár majd a horizont felett, így könnyen belevész az alkonypírba. Napnyugta után fél órával érdemes keresni, ekkor kb. 4 fokkal láthatjuk a látóhatár felett, vagyis csak kristálytiszta, teljesen felhőtlen horizonton vehetjük észre.
13-án már jobb körülmények közt, és már 8 százalékos megvilágításban tűnik fel a sarló, s mivel már másfél órával a Nap után nyugszik, ha nem borult az ég, biztosan meglátjuk. Napnyugta után fél órával keressük 10 fokos magasságban a nyugati égen, s szerencsés időjárás esetén innentől még egy órán át követhetjük, míg eltűnik a látóhatáron. A holdnyugta ideje keleten 21:13, Budapesten 21:25, nyugaton 21:35.
A holdsarló az alkonyi égen a mindig hálás fotótéma, városi háttérrel és vidéki tájelemekkel egyaránt jól komponálható fotónkba.
Fotó: Tomka Mihály
Hold és Vénusz 14-én alkonyatkor
Ezen az estén már igen könnyen észrevehető lesz a 15,5 százalékban megvilágított sarló akár már napnyugta előtt is, igazán látványossá azonban egy órával később, a már sötétedő égen válnak. A Hold áll magasabban, 5 fok választja el a szinte pontosan alatta ragyogó Vénusztól. A Vénusz egyre korábban nyugszik, e napon 21:25 körül, a Hold kb. fél órával követi majd. Az alkalom érdekessége, hogy ekkor a Vénusz fázisa alapján (amelyet csak távcső segítségével láthatunk meg) „fél-Vénusz” lesz, szakszóval a bolygó dichotómiáját lehet megfigyelni, precízen számolva csak másnap hajnalban következik be, ám akkor a bolygó nem lesz a mi égboltunkon. Mivel a Vénusz nálunk közelebb kering a Naphoz, ezért vesszük észre a fázisait, ráadásul a fázisa csökkenésével nő a látszó átmérője. Az októberi égen már vékony sarló lesz a Vénusz is, és ekkorra annyit nő a látszó mérete, hogy teleobjektívvel is könnyen megörökíthető lesz. Most viszont egy jobb nagyítású binokulár vagy kistávcső segítségével már kivehető az alakja. Ha lehetőségünk van rá, vessünk egy pillantást a bolygóra! Ezen az estén az égitestek a következők szerint nyugszanak: keleten a Vénusz 21:10, a Hold 21:43; Budapesten a Vénusz 21:20, a Hold 21:53, nyugaton a Vénusz 21:30, a Hold 22:03-kor tűnik el a nyugati horizont mögött.
A Vénusz fázisai, a montázson jól követhető, hogy a fázisokkal együtt a bolygó látszó átmérője is jelentősen változik.
Fotó: Wikipedia/Statis Kalyvas