Égi jelenségek 2018. szeptember második felében

A nyár búcsúzó napkeltéjét érdemes különleges környezetben megörökíteni, keressünk szép tájat, építményt a fotózáshoz!
Fotó: Rajkai Péter

Szaturnusz-Hold együttállás 17-én este
17-én kora este érdemes lesz a déli égboltra nézni, az egyre korábbi napnyugta után egy órával már kivehetőek a fényesebb égitestek, így az 57 százalékos megvilágítású Hold alatt alig több mint egy fokkal látszik a gyűrűs bolygó. A Szaturnusz ugyan nem olyan feltűnően ragyog, mint a Jupiter vagy a Mars, ám annyira elég a fénye, hogy szabad szemmel is könnyedén észrevegyük a növekvő Hold közelében. A kettőst a kis horizont feletti magasságuk miatt (20-21 óra közt alig 20 fokon állnak majd) akár tájképben, akár városi környezetben jól fotózhatjuk, a nem teljesen sötét navigációs szürkület idején kissé még világos tájjal hangulatos képeket készíthetünk róluk. Kisebb távcsővel, binokulárral a Szaturnusz alatt további 3,5 fokkal a Vesta kisbolygót is érdemes megkeresni, vagy teleobjektívvel fotózni is lehet. A Vesta ugyan halvány, szabad szemmel csak rendkívül jó látásúak és csak teljesen sötét égen pillanthatták meg a nyári oppozíciója körüli időszakban, amikor a mostaninál egy kicsit fényesebb volt, de az érdekesség kedvéért az együttállás megfigyelése során szerét ejthetjük a Vesta megkeresésének is.
A Hold és a Szaturnusz ugyan egészen 23:00-ig a látóhatár felett lesz, ám az őszi égbolt alján sokszor zavaró nyomot hagy az ilyenkor gyakoribbá váló pára, így érdemes inkább kora este felkeresni kedvenc észlelőhelyünket.

A Hold és a Szaturnusz közeli kettőse 17-én alkonyat után látható a déli égboltunkon.
Forrás: Stellarium

23-án hajnalban beköszönt a csillagászati ősz
Szeptember 23-án, hajnali 3:14-kor lesz az őszi nap-éj egyenlőség, így 22-én láthatjuk az utolsó nyári napnyugtát, s 23-án már az első őszi napkelte várja a jeles eseményt megörökítő fotósokat. Akármelyiket is választjuk, érdemes az alkalomhoz illően szép környezetet, előteret találni a fotózáshoz. Akár városi, akár természeti látványosságot keresünk, legyen megfelelő rálátás a horizontra. A fotó tervezésénél vegyük figyelembe a domborzatot, hisz egy nem túl távoli domb vagy erdősáv miatt a Nap nem a horizonton látszik majd, hanem akár több fokkal magasabban is el- vagy előtűnhet. Ez azért lehet fontos, mert ha tiszta az ég, a napkorong fényét csak egészen a látóhatár közelében tompítja annyira a légkörünk, hogy látványos, vöröses színt öltsön – párás, poros levegőben kicsit más a helyzet, így az időjárást is érdemes a tervezéskor számításba venni.

22-én a napnyugta ideje keleti határunknál 18:30, Budapesten 18:42, nyugaton 18:52 lesz, 23-án a napkelte keleten 06:20, Budapesten 06:31, nyugati határaink közelében pedig 06:41.

Az első őszi holdtölte 24-én
Egy nappal a csillagászati ősz beköszönte után máris teliholdban gyönyörködhetünk, égi kísérőnk alig 10 perccel napnyugta után kel majd fel, így tiszta ég esetén ismét lehetőség nyílhat a keleti ég alján húzódó földárnyékkal és a felette ragyogó rózsás Vénusz-övével fotózni a felkelő Holdat. Keleti határunknál a holdkelte ideje 18:35, Budapesten 18:46, nyugaton pedig 18:56 lesz. Az ősz a Hold kissé magasabb égi útját is magával hozza, habár most még nem egészen 40 fokig kúszik fel az éjszaka közepén az égre, minden hónapban egyre magasabban jár majd. Ezt a fotózás tervezése során érdemes figyelni, hisz így a tájjal, városképpel együtt már csak holdkelte után kis ideig tudjuk látványosabban megörökíteni.

A teliholdat vízpartról fotózva nemcsak a környezet finoman bevilágított elemeit örökíthetjük meg, hanem a vízen reszkető ezüsthidat is.
Fotó: Csengő Gergő

A Hold a Hyadok halmazában 29-én és 30-án
29-én este 11 óra felé már érdemes ránézni a Holdra, s a Bika csillagkép második legismertebb halmazára, a Hyadok nyílhegy alakú csillagcsoportjára. A Hold ekkor még a nyílhegy előtt úszik az égen, azonban hajnalra már a halmaz közepén világít – 05:30 körül még viszonylag sötét lesz az ég, így túl korán se kell miatta felkelnie az érdeklődőnek. Magasan a délnyugati égen, mintegy 55 fokkal a horizont felett látszanak majd. A csillagcsoportot a fényes, 74 százalékos Hold társaságában szabad szemmel nem fogjuk látni, de tiszta ég esetén érdemes teleobjektívvel megörökíteni őket.
A Hyadok voltaképp a Bika csillagkép feje, s a népi csillagászati megfigyelések szerint a halmaz őszi megjelenése miatt esőcsillagoknak is nevezik. A magyar népi csillagászati hagyományok Darvak néven említik a halmazt, részint a vonuló darvak V betű alakú csapataira emlékeztető formája, részint az őszi daruvonulással egyidejű esti megjelenése miatt.

30-án hajnali fél hatkor a Hold a Hyadok közepén látszik majd.
Forrás: Stellarium

Előtűnik az őszi állatövi fény a hajnali égen
Az állatövi fény őszi szezonja is elkezdődik, bár a hónap második felében csupán pár napunk lesz, míg a holdfény nem fogja zavarni a megpillantását. 20-át követően nem érdemes már korán kelni a látványa miatt, addig azonban a napkelte előtt 1,5-2 órával a keleti égen látszik világos fénykúp. Ehhez sötét, fényszennyezéstől mentes égboltra lesz szükség, és persze derült időre is. Szezonja azonban még sokáig tart, így ne essünk kétségbe, ha nem sikerül rögtön az időszak elején megfigyelnünk!

Keressünk sötét égboltú észlelőhelyet az állatövi fény fotózásához, a fenti kép a Mátrában készült szeptember közepén, néhány éve.
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Meteorok helyett Nemzetközi Űrállomás
A nyári meteorszezon már lecsengett, ugyan a Szeptemberi Epszilon Perseidák még 21-ig aktív, de leginkább már csak a rajokhoz nem tartozó, úgynevezett sporadikus meteorokra számíthatunk a hónap második felében. Mivel a holdfény is eluralkodik az éjjeli égbolton, így nem is baj, hogy nincs jelentősebb meteorraj. A hónap végétől már előfordulhat 1-1 Északi- illetve Déli Taurida meteor, azonban ez a két raj inkább a késő őszt teheti majd emlékezetessé.
Az őszi estéket azonban így is érdemes lehet kinn tölteni derült idő esetén, a 22-ét követően ismét felettünk jár a Nemzetközi Űrállomás (ezt megelőző napokban még a hajnali égen találkozhatunk vele). Ha tehát egy nagyon fényes, lassan mozgó fénypont úszik át felettünk az esti égen, akkor jó eséllyel az űrállomást látjuk. Ma már számos szoftver és mobilapplikáció is ad információt a megjelenéséről, égi átvonulásáról, ha szeretnénk megnézni, ezek segítségével tájékozódjunk az aktuális esti átvonulásairól.

Csillagíves fotókra használhatjuk a holdfényes éjjeleket
A csillagos ég és a táj együttes látványát különösen szépen tudjuk holdfényben megörökíteni, ha az északi égbolt felé fordított kameránkkal 1-2 órán át sorozatban fotózzuk az eget. A Hold a kellően világos tájról, előtérről gondoskodik, ráadásul ilyenkor az égbolt is kékes színt ölt, s a hosszú időn át fotózott csillagok látszó mozgását remekül szemléltető kompozit képek születhetnek. A jó csillagíves fotóhoz stabil állvány, a fényképezőgép feltöltött akkumulátora szükséges, és persze felhőtlen égbolt – s már csupán a megfelelő tájat kell megkeresnünk a fotóhoz. Arra érdemes ügyelni, hogy a képbe ne világítson be távoli fényforrás, se település, se autóút, mert e fények elronthatják a nagy igyekezettel tervezett fotóinkat. A légi forgalom is nyomot hagy ugyan a képeken, de az helyszínenként változó, hogy mennyire vonulnak a repülők pont az északi egünkön, illetve az éjszaka közepén kissé gyengébb a forgalom, így éjfél és hajnali 3 közt viszonylag kevés zavaró csíkot hagynak majd a képeken a gépek.
A fotóhoz nagylátószögű objektívre lesz szükség, s a kompozíciónak megfelelően beállított látómezőbe bele kell, hogy kerüljön a Sarkcsillag, hisz e körül „forog” az égbolt többi része. Már egy órányi felvételből is szép íveket tudunk összehozni, az igazán látványoshoz azonban 2 óra fotózásra lesz szükség (többet is lehet, persze). A képsorozatot utólag képszerkesztő szoftverekkel tudjuk összegezni, s a sok-sok lassan mozgó csillag fénypontja adja ki a hosszú íveket majd. A csillagíves képeket bármilyen szép tájképi elemmel összehozhatjuk, legyen szó akár egy formás fáról, sziklaoromról, vagy építményről.

Egy óra felvételeinek összegzésével ekkora íveket írnak le a csillagok az égbolton.
Fotó: Zeller Péter