A nap-éj egyenlőség horizontja

A távolban lebukó napkorong egyben a nyár elmúlását is jelezte.

Szeptember 23-án 3 óra 54 perckor következett be az őszi nap-éj egyenlőség, amikor csillagászati értelemben is kezdetét vette az ősz. Meteorológiai értelemben viszont egy nappal korábban élhettük át az évszakváltást, ugyanis szombatra megérkezett a Kárpát-medencébe a hidegfront. Miután az előrejelzések egyértelműen megjósolták az erős felhőzettel járó lehűlés kezdetét, így pénteken, a derült időt kihasználva, az utolsó nyári napon, kamerámat hónom alá csapva, napnyugta-vadászatra indultam.
A fotózáshoz a Veszprém-fennsíkon levő, távoli és egyben szokatlan magasles-feszület párost szemeltem ki, ami nyugati irányban jellegzetesen emelkedik ki a látóhatáron. A kiszemelt helyszínen néhány sikertelen kísérleten már túl voltam; többször is felhősödés akadályozta meg a kép készítését. Ez alkalommal viszont a tartósan derült délután biztos sikerrel kecsegtetett; a napkorong lassan, de biztosan kúszott a távoli célpont felé. A kompozíció kivitelezésére egy Canon EOS 6 D asztrokamerát használtam, 400 mm-es teleobjektívvel és kétszerező extenderrel. Így, a pontos helyszíni pozícionálás után, relatíve hosszú fókusztávolság alkalmazásával lehetett igazán hatásos a képen a kereszt mögött alábukó, refrakcióval torzított napkorong mérete.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu