Égi jelenségek 2018. december első felében

A holdsarló látványa jól illeszkedik a tájba, legyen szó akár városi, akár természeti környezetről, mindig lehetőséget ad egy kis kreatív munkára!

Fotó: Nemes András

Hajnali holdsarló 5-én és 6-án
5-én még könnyű célpont lesz a holdsarló, e hajnalon 4,5 százalékát világítja be a napfény, így bár vékony sarlót látunk, szabad szemmel is könnyen észlelhető lesz. Keleti határunknál 04:38-kor, Budapesten 04:50-kor, a nyugati országrészben 05:00-kor kel a délkeleti égen. Másnap, 6-án elsősorban a távcsöves megfigyelőknek biztosíthat élményt az e hajnalra már rendkívül vékonyra fogyott, mindössze 1,3 százalékos sarló, és csak tiszta horizont esetén van esély megpillantani. A kihívásokat kedvelők számára lesz tehát különleges célpont, ritkán adódik ilyen jó lehetőség a nagyon vékony sarló megfigyelésére, ugyanis több mint egy órával a Nap előtt felbukkan a látóhatáron, így, bár már bőven pirkadó, de mégsem túl világos égen kereshetjük meg. Megpillantása szabad szemmel gyakorlatilag esélytelen, de egy kisebb távcső vagy binokulár segítségével jól megfigyelhetjük (derült ég esetén) a kelő sarlót, illetve teleobjektívvel jól fotózhatjuk is. Külön csemege, hogy ezen a hajnalon a Merkúr is a közelében lesz, kb. 4 fokkal a sarló felett, kissé jobbra áll majd, s a Merkúrt már szabad szemmel is észrevehetjük. A holdkelte ideje 6-án a keleti határunknál 05:46, Budapesten 05:58, nyugaton pedig 06:08 lesz.

Merkúr a hajnali decemberi égen
December elején a Merkúr már a hajnali égbolt alján látszik, akár már a hónap első napjaiban is megláthatjuk derült idő esetén. A hónap közepe felé haladva egyre korábban kel és egyre fényesedik is, így kedvezőbbé válnak a megfigyelési körülmények. Elsején még csak 50 perccel előzi meg a napkelte idejét a legbelső bolygó felbukkanása, 5-én már másfél órával előbb kel a Napnál, 10-én 1 óra 40 perccel előbb jelenik meg a délkeleti horizonton, de a legkedvezőbb rálátásunk 15-én lehet, amikor 1 óra 50 perccel a Nap előtt felkel. Bár a decemberi időjárás nem igazán szokott a csillagászati megfigyeléseknek kedvezni az ilyenkor rendszeresen kialakuló s akár heteken át fennmaradó ködös-ködfelhős idő miatt, ám kis szerencsével megláthatjuk a Merkúrt a hajnali délkeleti ég alján. Az elhivatott megfigyelők akár az esetleg kialakuló ködpárnából kilógó hegyeink tetejére is felmehetnek. A hónap közepére a Jupiter megpillantása sem zárható ki, az óriásbolygó egy órával a Nap előtt kel majd, így ekkor már akár három fényes bolygót is láthatunk a hajnali égen.

Alkonyi holdsarló 8-án és 9-én
Nemcsak a korán kelőknek lehet szerencséjük decemberben a holdsarlóval, hanem azoknak is, akik az alkonyi, kora esti megfigyeléseket részesítik előnyben: 8-án az 1,7 százalékos sarlót kereshetjük az alkonypírban, 9-én már 5,2 százalékos megvilágításban nyújt biztos célpontot.
8-án 1 óra 10 perccel a Nap után nyugszik le a sarló, s mivel igen vékony, nagyobb esély van a megfigyelésére binokulárral, a sasszeműek kristálytiszta égen persze észrevehetik segédeszköz nélkül is. A keleti határainknál 16:48, Budapesten 17:02, nyugaton pedig 17:13 a holdnyugta ideje ezen az alkonyon. A sarlót a még bőven pirosló délnyugati ég alján keressük! 9-én kedvezőbb lesz már a helyzet, ekkor 2 órával a Nap után bukik le a horizont alá, s ráadásnak a közelében, 5 fokkal jobbra, kissé alacsonyabban áll a még épp megpillantható Szaturnusz is – ez utóbbihoz azért mindenképp kristálytiszta horizont szükséges. 9-én a holdnyugta ideje keleti határainknál 17:37, Budapesten 17:50, nyugati végeinken pedig 18:01. Ezen az estén a sarlón feltűnően látszik majd a földfény derengése is, így igazán szép élményt kaphatnak a szerencsés megfigyelők!

Különleges esemény 7-én: Mars-Neptunusz együttállás távcsöves megfigyelőknek
A Neptunusz igen halvány bolygó, szabad szemmel soha nem láthatjuk, ám nagyobb teleobjektívvel, távcsövön át fotózni azért lehet. Erre ad egészen különleges alkalmat 7-én kora este a Marssal rendkívül nagy közelségű együttállása. A bolygók napnyugta idején nem egészen 4 ívpercre (a telihold kb. 30 ívperc átmérőjű) lesznek csak egymástól, később fokozatosan távolodnak. A Mars vörös ragyogása mellett a Neptunusz halvány kékben derengő pontja a távcső látómezőjében minden bizonnyal igen különleges látványt nyújt majd. A fotózásukhoz nagyobb teleobjektív szükséges a nagy közelségük miatt. A két bolygó fényességkülönbsége igen nagy, s a Mars ragyogása mellett a Neptunusz valóban csak derengeni fog, ezért a fotózáshoz mindenképp kompromisszumra lesz szükség, ha szeretnénk, hogy a Neptunusz látszódjon a képen, a Mars be fog égni a felvételen. A növekvő távolságuk miatt az este előre haladtával a teleobjektíves fotósoknak könnyebb lesz a dolguk, a távcsöves észlelők viszont igyekezzenek minél korábban (még a szürkületben) megkeresni a párost.

A Mars és a Neptunusz közelsége 17:00-kor, a bolygók hátterébe halványan beillesztett méretarányos Hold az együttállás közelségét hivatott érzékeltetni.

FOTÓ: Stellarium

A hónap fénypontja: 13-án, 14-én jönnek a Geminidák!
Az év legjobb meteorzápora a Geminida raj, amelyet minden év decemberének közepe táján figyelhetünk meg. Több szempontból is különösen jó a raj: egyrészt azon kevesek közé tartozik, amely már kora estétől látható, szemben a legtöbb raj kora hajnali kedvező megfigyelhetőségével. Másrészt minden egyes évben különösen sok meteor hullik a maximum éjszakáján, a rajok többségénél évről évre fluktuáló aktivitásnak nincs jelentősége. Harmadrészt pedig nagyon sok igen fényes meteort figyelhetünk meg, így akár teliholdkor is valódi élményt nyújt a raj. Nem utolsó szempont az sem, hogy e meteorok inkább a lassúak közé tartoznak, így fotón is szép nyomokat hagynak majd.

Szerencsére idén nem lesz telihold, égi kísérőnk csupán 33 százalékos megvilágítású lesz a maximum 13/14-én éjszakára eső idejében s még 22 óra előtt le is nyugszik, így az éjszaka legnagyobb része holdmentes sötétségben telik majd. A kora esti, még holdfényes órákban pedig égi kísérőnk adta finom derítés teheti széppé a tájat, s különlegessé a készülő fotóinkat.

A maximum éjszakáján akár óránként 100 meteor is hullhat, ezek egy része persze halványabb, de a fényes rajtagokból is akár több tucatnyit láthatunk egy-egy óra alatt, főleg az éjszaka közepén, amikor a meteorok kiindulási pontja, amely ez esetben az Ikrek (Gemini) csillagképben van, magasan jár az égen. A kora esti megfigyeléseknél a hosszabb égi utat bejáró meteorok nyújthatnak feledhetetlen látványt, míg az éjszaka közepén a sokaságuk kápráztathat el.
Ez az a meteorraj, amelynek megfigyeléséért akár több száz kilométert is érdemes utazni, ha az időjárás ezt szükségessé teszi, de akár fátyolfelhős (amelyen a fényesebb csillagok még átragyognak) vagy párás égen is megláthatjuk a fényesebb rajtagokat. Természetesen ez esetben is igaz, hogy a települések fényszennyezésétől minél távolabb érdemes az égre nézni, így van esélyünk a lehető legtöbb meteor megpillantására.

A Geminidák szülő égiteste a 3200 Phaethon kisbolygó, ezzel is a ritkaságok közé emelkedik a raj, hiszen a meteorrajok elsöprő többségét üstökösökből eredő porszemcséknek köszönhetjük.

A Geminidák fényes meteorjait kevésbé kedvező időjárás esetén is megfigyelhetjük

Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

A tél zöld üstököse, a 46P/Wirtanen
Valószínűleg sokfelé találkozhatnak a csillagászati jelenségek iránt érdeklődő olvasók a 46P/Wirtanen nevű üstökös decemberi közelségét beharangozó írásokkal, ezek többsége nem mentes a túlzásoktól. Hangsúlyozzák, hogy az üstökös szabad szemmel is látható, ám ez igencsak megtévesztő az átlagos érdeklődő, megfigyelő számára, mivel bár valóban eléri azt a fényességet, amit már szabad szemmel is észlelhetünk, sajnos nem számíthatunk látványos megjelenésű, csóvás égi vándorra.
Az üstökös november végén még csak a déli féltekéről volt jól látható, ám ausztrál megfigyelők már most jelezték, hogy észlelhető szabad szemmel – igen halvány pamacsként – az égen úszó vándor. Az ilyen megfigyelésekhez egyrészt tudni kell az üstökös pontos helyét, másrészt jó látásra és gyakorlott szemre van szükség, a teljesen sötét égbolton túl. Bár az üstökös még fényesedni fog decemberben, a legnagyobb fényességét elérő hó közepi napok során sem lesz szembetűnő, több okból sem, viszont igen jól fotózható lesz majd, így elsődlegesen a fotós megfigyelőknek nyújt majd kiváló lehetőséget.
A Wirtanen igen diffúz, vagyis az üstökösmagból leváló por és gáz nagy területen öleli körbe az égitestet, s a fénye ennek megfelelően szintén nagy területen oszlik el. A +4/+5 magnitúdós várható fényességgel ugyan sötét, vidéki égbolton kivehető lesz szabad szemmel derengő foltként, ám a fotózása az, amire érdemesebb koncentrálni. Az üstökös december 12-én lesz napközelben, s ezt követően alig 4 nappal lesz bolygónkhoz a legközelebb (kb. 30-szor messzebb, mint a Holdunk). Ezen időszakban a Bika csillagképben jár majd, így az esti óráktól megfigyelhető, igen gyorsan halad a csillagok közt. A fotós szempontból legérdekesebb napok 15-én és 16-án jönnek el, ekkor a Fiastyúktól néhány fokra jár a zöld üstökös, és szépen mutat majd a képeken a kék csillaghalmaz közelében, kisebb teleobjektívvel fotózva is. Amennyiben szeretnénk megörökíteni az üstököst, a holdfénytől mentes estéken tegyük, erre a hónap első fele az alkalmasabb időszak. A pontos, aktuális helyét az üstökös adatait beolvasva planetárium-szoftverekben, vagy webes csillagászati adatbázisokban (pl. a www.heavens-above.com oldalon) megtalálhatjuk. Minél magasabban jár az üstökös az égen, annál szebb lesz a fotóinkon is, hisz így a felszínhez közeli vastagabb, párásabb légréteg szűrő hatása nem tompítja tovább a fényét. 8-án már 40 fokos magasságban jár, ez a következő napokban tovább nő, így, ha az időjárás alkalmas a fotózásra, ne halogassunk, mivel a december ebből a szempontból igen kedvezőtlen is lehet, nem beszélve a növekvő Holdról, ami szintén ellehetetleníti a megfigyelést a hónap második felére.

A november elején Ausztráliában, távcsövön keresztül készült fotón is látjuk, mennyire diffúz a zöld üstökös, s a napközelségkor is csak elmosott foltként észlelhetjük majd.

Fotó: Alex Cherney, APOD / NASA