Klímacsúcs – 2018
Közel két hétig tartott, az ENSZ katowicei klíma-csúcstalálkozója, ahol megállapodás született a 2015-ös párizsi egyezmény végrehajtásának szabályairól és menetrendjéről.
Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye 24. éves ülése 2018. december 3-án kezdődött. 200 országából mintegy 30 ezer küldött érkezett, köztük kormányfők, környezetvédelemért és éghajlatért felelős miniszterek.
Andrzej Duda a lengyel elnök az első napon elmondta, a klímavédelemben egy átfogó szemlélet szükséges, minek része az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása, a sivatagosodás elleni védelem és a biodiverzitásra fordított figyelem is.
A sajtótájékoztatón Duda kiemelte: „A klímát természetesen az ember miatt védjük, ebben e védelemben viszont az életkörülményeket is figyelembe akarjuk venni”. Fölhívta a figyelmet, a klímavédelem nem foszthatja meg az embereket munkahelyüktől és hangsúlyozta, Lengyelország számára a szén stratégiai nyersanyagnak számít, ugyanakkor utalt a csúcstalálkozó előtt bemutatott hosszú távú energiapolitikai stratégiára, amely szerint Lengyelországban 2040-ig 30 százalék alá csökkentenék a szénalapú áramtermelés arányát a jelenlegi 80 százalékról. A stratégia szerint fokozatosan módosítanak a lengyelországi energiapalettán, növekszik a megújuló forrásokból származó energia aránya, és számítanak az atomenergia alkalmazására is.
António Guterres ENSZ-főtitkár a sajtókonferencián szükségesnek nevezte, hogy a katowicei csúcstalálkozó megállapodáskötéssel érjen véget, ehhez kompromisszumokra van szükség.
A célokat is meghatározták a konferencia kezdetén: A 2015-ös párizsi egyezmény alapján 2100-ig 2 Celsius-fokon belül kell tartani a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodást megelőző szinthez képest. Ennek érdekében a megállapodás részesei nemzeti vállalásokat tesznek a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok, többek között a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére, illetve a kibocsátott CO2 megkötésére és környezetbarát felhasználására.
Arnold Schwarzenegger, a világhírű színész, volt kaliforniai kormányzó a konferencián bolondnak nevezte Donald Trump amerikai elnököt, amiért kilépett a párizsi klímavédelmi egyezményből. Mint mondta, a klímavédelmi egyezménynek széles körű a támogatottsága az Egyesült Államokban tagállami és helyi szinten is. Hangsúlyozta: a klímavédelem tekintetében nagyobb figyelmet kell szentelni a helyi vezetőknek, nemcsak a kormányoknak. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok hátat fordított a klímaegyezménynek, ugyanis a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 70 százalékát a helyi kormányzatok és városok ellenőrzik. A világhírű színész a konferencián megjelent küldöttek előtt kijelentette: „Amerika több Washingtonnál vagy egy vezetőnél”. Úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államokat nem egy vezető, hanem helyi vezetők sokasága jelenti, akik keményen dolgoznak a levegő minőségének javításán.
Klímaváltozás hatása az egészségre
A WHO-főigazgató, Tedros Adhanom Ghebreyesus december 5-i felszólalásában elmondta egyértelműen bizonyítható, hogy a klímaváltozás a levegő és a vizek tisztaságát, továbbá az élelmiszerellátást is veszélyezteti, ezáltal közvetlen hatással van az egészség romlására is. Az éghajlatváltozás fő okozójaként a fosszilis tüzelőanyagok égetését jelölte meg.
Az ENSZ égisze alatt működő WHO által készített, Katowicében ismertetett dokumentum leszögezi: a levegőszennyezés évente 7 millió ember halálát okozza világszerte, az ezzel járó veszteséget a dokumentum készítői 511 billió dollárra becsülik.
A világ tizenöt, a legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó országában a levegőszennyezés egészségre gyakorolt, pénzben kifejezett káros hatása a bruttó hazai termék (GDP) több mint 4 százalékát teheti ki becslések szerint, miközben a párizsi egyezmény végrehajtásához szükséges intézkedések a globális GDP 1 százalékával egyenlő ráfordításokat kényszerítenék ki.
A jelentés szerint a klímavédelem nyomán világszerte javulhatna az emberek egészsége, ennek értékét szakemberek a klímavédelmi politika költségeinek kétszeresére becsülik. A WHO arra szólítja fel az ENSZ-tagországok vezetőit, hogy költségvetési politikájukban vegyék figyelembe az egészség és az éghajlatváltozás közötti összefüggést, alkalmazzanak a légszennyező anyagok csökkentését célzó pénzügyi ösztönzőket, szüntessék meg „a klímaváltozás hatásait kivédő egészségügyi rendszerek előtt álló akadályokat”.
Éghajlatvédelmi teljesítmény
A legfrissebb Éghajlatváltozási Teljesítési Mutatót (CCPI) december 10-én mutatták be a klímacsúcson. A CCPI tizennégy éve 14 kategóriában pontozza 56 ország és az Európai Unió éghajlatvédelmi teljesítményét. A most kiadott mutató szerint az összesített listát Svédország vezeti, Marokkó a második, amit megújuló energiák terén végrehajtott fejlesztéseinek köszönhet, és Litvánia a harmadik legjobb. A rendkívül gyengén teljesítő országok között szerepel az Egyesült Államok és Kína.
Magyarország a 42. helyezést érte el. Az elmúlt évtizedek során jelentősen csökkent hazánk szén-dioxid-kibocsátása – bár az utóbbi néhány évben ismét emelkedésnek indult. Rontotta ugyanakkor az országpontszámot, hogy a megújuló energiában a, nagyrészt fenntarthatatlan, biomassza-égetés játssza a vezető szerepet, a szélenergiát nem használunk, és nincs megfelelő terv sem a megújuló energiára való átállásra, sem a szénfelhasználás kivezetésére.
Tudományos jelentés
15 ország 76 tudósa által készített legújabb jelentés a katowicei konferencián tették közzé a szakemberek.
2014-2016-ban a szén-dioxid-kibocsátás nagyjából változatlan volt, ami olyan reményeket keltett, hogy az emisszió 2013-ban tetőzött, ám az új tanulmány adatai visszalépést jelentenek.
A fosszilis üzemanyagokból, a cementgyártásból és az ipari termelésből származó kibocsátás, amely az ember által előidézett üvegházhatású gázok többségét jelenti, 2018-ban rekordnagyságú, 37,1 milliárd tonnára fog növekedni. Az összes emberi tevékenységből eredő kibocsátás el fogja érni a 41,5 milliárd tonnát a jelentés készítői szerint.
Az új technológiák ellenére, keveset tesznek az emissziókorlátozást támogató politikák támogatására – hangoztatta Glen Peters, az oslói CICERO Nemzetközi Klímakutató Központ munkatársa, a tanulmány egyik vezető szerzője.
A világ szinte valamennyi országa hozzájárult a növekedéshez, vagy az emisszió növelésével vagy azzal, hogy az emissziócsökkentést lassabban valósítják meg.
Kínában 4,7 százalékkal nő idén a kibocsátás, mivel az ázsiai ország még jelentősen függ a széntől. Indiában az erős gazdasági növekedés és a szén használata miatt az emissziónövekedés várhatóan 6,3 százalék lesz.
Az Egyesült Államokban 2,5 százalék az után, hogy 2007 óta évente 1,2 százalékos emissziócsökkenést jegyeztek fel.
Az Európai Unióban várnak egy kismértékű, 0,7 százalékos csökkenést.
A világ többi részén, amely a globális kibocsátás 42 százalékát adja, a növekedés 1,8 százalékos lehet.
John Reilly, az MIT egyik szakmai igazgatója szerint az eredmény nem igazán meglepő, mivel a világ energiahasználatának 81 százaléka származik fosszilis üzemanyagokból.
Corinne Le Quere, a Kelet-Angliai Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a szén felhasználása tovább növekszik, és miközben az országok egyre több megújuló üzemanyagot használnak és megpróbálják csökkenteni az áramtermelésben a szenet, a repülőgépek és gépkocsik szén-dioxid-kibocsátása folyamatosan nő.
Klímamigráció
Az éghajlatváltozás miatt lakhelyüket elhagyó emberek számára „klímaútlevél” bevezetését szorgalmazták az ENSZ szakértői, akik szerint 2050-ig természeti katasztrófák miatt mintegy 143 millió ember kényszerülhet otthona elhagyására.
Az UNU-EHS egyik szakértője, Robert Oakes szerint az áradások és egyéb szélsőséges időjárási jelenségek miatt manapság évente 20 millió ember változtatja meg a lakhelyét, a leginkább a csendes-óceáni szigetországok az érintettek. Ott a legtöbben anyagi helyzetük miatt nem külföldre, hanem a fővárosokba települnek át, ahol a túlnépesedés miatt tragikusak az életkörülmények.
Az UNU-EHS igazgatója, Dirk Messner szerint sok kis szigetország az óceán vízszintjének emelkedése miatt el is tűnhet. Amennyiben a világ nem tesz hatékony klímavédelmi lépéseket, 2050-ig a Szaharától délre eső régió, Latin-Amerika és Ázsia lakosai közül 143 millió kénytelen lesz elhagyni otthonát, 2050-ig.
A klímaútlevél ötletadói szerint az éghajlati okokból útra kelők a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátást jegyző országokban telepedhetnének le, többek között Kínában és az Egyesült Államokban, de Európában is. Az UNU-EHS felidézte, hogy hasonló megoldást a világ 42 állama az első világháború után fogadott el, amikor a Nemzetek Szövetsége menekültügyi biztosa kezdeményezésére bevezettek a hontalanok számára szánt, több ezer embernek adományozott útlevelet.
Létrejött a megállapodás
December 12-én a klímavédelmi tárgyalások ugyan előrehaladtak, de a kulcsfontosságú kérdések még nem oldódtak meg.
A csúcs második hetében világossá vált, hogy „bizonyos előrehaladás mellett továbbra is sok a tennivaló” – jelentette ki António Guterres ENSZ-főtitkár, aki szerint „a politikai kulcskérdések továbbra is megoldatlanok”.
A PAP hírügynökség úgy értesült, az egyik fő vitás kérdés az, hogyan viszonyuljanak a 2015-ös párizsi egyezmény megvalósításának legfontosabb tudományos útmutatójának tartott dokumentumhoz, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) októberi jelentéséhez. Eszerint fel kell gyorsítani a klímavédelmi intézkedéseket, a szén-dioxid-kibocsátás mértékét 2030-ra a 2010-es adatokhoz képest 45 százalékkal kell csökkenteni ahhoz, hogy az iparosodást megelőző szinthez képest a globális felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot.
A PAP úgy tudja: a COP24-en részt vevő államok közül semelyik sem vonja kétségbe a jelentés megállapításait, viszont a katowicei csúcs záródokumentumába ezeket eltérő módon iktatnák be. Eltérések vannak a pénzügyi vállalások terén is, valamint abban, hogy a klímaegyezményhez csatlakozók milyen módon számoljanak be a nemzeti klímavédelmi vállalások teljesítéséről.
2018. december 15-én megszületett a megállapodás a három évvel ezelőtt megkötött párizsi klímaegyezmény végrehajtásának szabályairól és menetrendjéről a lengyelországi Katowicében tartott ENSZ-klímakonferencián.
A dokumentum részletekbe menően rögzíti azt a szabályrendszert, amely meghatározza, hogy a tagországoknak milyen irányelvek és menetrend szerint kell elérniük a 2015-ös párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célokat, legfőbbképpen azt, hogy 2030-ig jelentős mértékben csökkenjen a széndioxid-kibocsátás, megakadályozva a katasztrofális léptékű globális felmelegedést.