Környezetszennyezés egy búvár szemével

Szinte mindannyian tudjuk, hogy környezetszennyezésnek beláthatatlan következményei vannak. De vajon mit teszünk ellene?

Ebben a percben is egy teherautónyi műanyag hulladék kerül az óceánokba, ez a „művelet” minden egyes percben megismétlődik, a nap 24 órájában. Évente mintegy 8 millió tonnával nő az óceánokban lévő hulladékok mennyisége. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, 2050-re több lesz a vizekben a műanyag hulladék, mint a hal – figyelmeztet a World Economic Forum.
A környezetvédelem mindig is fontos szerepet játszott az életemben: nem szemeteltem, a műanyag szatyrok is többszöri fölhasználás után landoltak a szelektív gyűjtőbe. Azt gondoltam, ezek elegendőek bolygónk fenntarthatóságához, tehát kellőképp környezettudatos vagyok.
2018 júliusában Borneó szigetére utaztam, a világ egyik egzotikus helyére, ami végül nem csak természeti szépségei miatt volt rám nagy hatással. Olyan mértékű környezet-, azon belül műanyagszennyezést tapasztaltam, amelyet korábbi utazásaim során sohasem. Dél-Kelet Ázsia ebből a szempontból a világ egyik kritikus régiójának számít, itt ugyanis a hulladékok 30 százaléka kezeletlen formában közvetlenül a tengerbe kerül.
Búvárként különösen megdöbbentő volt látni a víz felszínén lebegő PET-palackokat és kekszes zacskókat a világ egyik legszebb és látnivalókban gazdag korallzátonyainak közelében. A jelenség annyira zavaró volt, hogy már az utazás alatt elkezdtem összeszedni a vízben lévő hulladékokat, hazatérve pedig csatlakoztam egy ÖkoDive Klubhoz . A kezdeményezés lényege, hogy az etikus búvárkodásnak megfelelően (pl.: nem kapaszkodunk bele a korallokba, vagy törjük le ezeket, tiszteletben tartjuk a tengert és a benne lévő élőlényeket) a merülésekről nemcsak szép halak fényképeit hozzuk fel magunkkal, hanem egy-egy zacskót, vagy más szemetet, amely biztonságosan felvehető. A globális projektekhez képest ezek kis lépések az óceánok megtisztításában, a lényegük mégis ugyanaz: környezettudatosan gondolkozni és cselekedni.

Ma már sajnos nem elegendő, ha egy termék könnyen lebomló anyagból készül. A kibocsátást kell drasztikusan csökkenteni és ehhez szemléletváltásra van szükség. Én már egy ideje az alábbi öt hétköznapi tanácsot követem:
– Műanyag szatyor helyett textil bevásárlótáskát viszek magammal. Nemcsak teherbíróbb, praktikusabb is mint a műanyag.
– Szinte alig fogyasztok palackos üdítőt, újratölthető fém-vagy üvegkulacsot használok.
– Elviteles ételhez viszek magammal dobozt, hogy ne kelljen újat kérni.
– Nem használok műanyag evőeszközt, műanyag poharat és szívószálat.
– Biztosan kell a műanyag zacskó 1-1 darab zöldséghez vagy gyümölcshöz? Ha több mindent vásárolok, otthonról is vihetek hozzá a saját zacskót. Sőt, az újrazárható tasak hosszú ideig eltart.


A közvetlen környezetemben lévők és barátaim figyelmét is felhívom, hogy fogadják meg a fentieket. Tegyünk együtt a tengerek élővilágának megőrzéséért! Azért, hogy a tudósok által felvázolt rémisztő jövőkép utópia maradjon, és legyen mit megcsodálni az óceánokban 30 év múlva is!
Írta és fényképezte: Szombati Orsolya – traveladdict.hu