A sótalanító üzemek károsanyag-kibocsátása

A kanadai, holland és dél-koreai kutatók tanulmányából kiderült, a sótalanító üzemekből a szennyvíz jelentős része kezeletlenül a tengerbe kerül és ezzel súlyosan veszélyeztetve az ottani élővilágot.

A szakemberek 16 ezer sótalanító létesítmény működését vizsgálták meg világszerte és megállapították, hogy azok az eddig véltnél csaknem 50 százalékkal több, napi szinten 142 millió köbméter (vagyis évente 51,8 milliárd köbméter) magas sótartalmú szennyvizet termelnek 95 millió köbméternyi ivóvíz előállításakor.

Az ENSZ Egyetem (UNU) kanadai székhelyű Víz-, Környezet- és Egészségügyi Intézetének (UNU-INWEH) tanulmánya szerint a magas sótartalmú szennyvíz csaknem 55 százalékát Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben és Katarban működő sótalanító üzemek termelik.

A szóban forgó szennyvíz gyakorlatilag egy 5 százalékos sóoldat (összehasonlításképpen: a világóceán sótartalma nagyjából 3,5 százalék), amely gyakran tartalmaz a sótalanítási eljáráskor használt méreganyagokat – klórt, rezet – is. A sós szennyvíz jelentős része a tengerbe kerül. A kutatást vezető Edward Jones szerint a vegyi hulladékok „felhalmozódnak a természetben és mérgező hatással lehetnek a halakra”. Az üzemekből kikerülő sóoldat csökkentheti az oxigén mennyiségét a sótalanító létesítmények közelében lévő tengervízben, ami jelentős hatással lehet a kagylókra, rákokra, valamint a tengerfenéken élő egyéb élőlényekre, és a tápláléklánc egészét befolyásolhatja.

A kutatók a sós víz hatékonyabb kezelésére szólítanak fel, rámutatva olyan korábbi tanulmányokra, amelyek szerint a szennyvízben lévő fémeket és sókat (magnézium, lítium) fel lehetne használ valamint magas sótartalmú vizet az akvakultúra (vízművelés) terén is lehetne hasznosítani sótoleráns halfajoknál.