Változások az északi madarak életében

A dániai Aarhus Egyetem munkatársai, Anthony D. Fox, Rasmus Due Nielsen és Ib Krag Petersen a sarkvidéki Barents- és Kara-tengerek területén bekövetkezett változásokról számolnak be az Ibis című madártani folyóirat 2019. áprilisi számában. Tudományos eredményeik szerint a 2000-es évektől a tél közepén mért felszíni hőmérséklet komoly emelkedést mutatott. Ennek az lett a következménye, hogy Oroszország északi, sarkvidéki tengerpartja mentén nagy kiterjedésű területeken eltűnt a téli jégtakaró. Ezzel párhuzamosan a Fehér- és a Balti-tenger jégtakarójának kiterjedése is csökkent. A térség partvidékén, illetve a belsőbb, szárazföldi területek édesvizein lévő jég mennyisége szintén visszaszorult.

A Colorado Egyetem Nemzeti Hó és Jég Adatközpontja (National Snow and Ice Center), által készített illusztráció bal oldalán a tengeri jég 1979 januári kiterjedését mutatja, jobb oldalon pedig a 2018 januári helyzetet. A magenta színű vonal a jég 1981-2010 közötti határának mediánértékét mutatja. Érdekes megfigyelni, hogy a teljes terület aránylag kismértékben, 15 %-kal csökkent, és Grönland határainál viszonylag kevéssé változott.

Nemrégiben észak-európai kutatások mutatták ki, hogy a klímaváltozás hatására egyes bukóréce fajok telelőterülete jelentősen eltolódott északi, illetve keleti irányba. A hirtelen megjelenő nyílt víz az orosz arktikus régióban új áttelelő élőhelyet nyújt a tengeri récéknek. Hasonló a helyzet más fajoknál is, amelyek jelenleg olyan  édesvizű területeket is használnak, amelyek messze északra és keletre esnek a korábbi telelőterületüktől. Ezen térségeket a madarászok jelenleg nem szokták felmérni. A klímaváltozás hatásai komoly kihívást adnak a biológusoknak: nehezebbé vált megfelelő módon nyomon követni sok gyakori récefaj elterjedését és egyedszámát. Ez új módszereket fog igényelni a tengeri récefajok, a vadászott és a természetvédelmi szempontból jelentős vízimadarak, illetve akár sok szárazföldi madárpopuláció monitorozásában.

Forrás: bajomi.eu