Műholdról is látható az óceánban úszó műanyag

Bár nagyjából mindenütt jelen van, a nagyobb úszó szemétszigetekké összeállt műanyag pontos helyét nem egyszerű felderíteni az óceánok hatalmas területein. Ahhoz, hogy bármit tenni tudjunk ellene, a legfontosabb, hogy felmérjük, hol is kell cselekedni. Ehhez ad segítséget egy olyan módszer, amelyről az Európai Földtudományi Unió bécsi közgyűlésén számoltak be angol kutatók néhány napja.

Az Európai Űrügynökség üzemeltette Sentinel 2A és 2B műholdpáros néhány naponta elrepül ugyanazon felszíni pontok felett, bár sosem tervezték őket arra, hogy a tengereket vizsgálják, a gyakori átrepüléseik és a nagy, 10 méteres képfelbontásuk miatt nagyon is jól használhatóak e célra. A kutatók olyan, partokhoz közeli tengeri területeket vizsgáltak meg a műholdak felvételein, amelyekről más forrásból ismert volt, hogy műanyag szemét úszik az adott helyen.

Az egyik a kanadai Vancouvertől nem messze lévő Gabriola-sziget környéke volt, a másik pedig a skót Edinburgh közeli parti vizek területe. Az e helyekről készült számtalan felvételt és mérést összehasonlították olyanokkal, ahol például növényzet úszik, mint pl. a Sargasso-tengerről ismert golffű nevű alga, vagy a hajók, illetve a hullámverés, és persze maga a vízben úszó műanyag is szerepelt a referenciák közt. Az összehasonlításokkal ki tudták szűrni azokat a fényelnyelési és visszaverődési jellemzőket, amelyeket a műanyagról készült mérések adtak. A műanyag az infravörösnek egy meghatározott hullámhosszán ad erős jelet, és az alga egy másikon, az elkülönítésükkel meg lehet állapítani, hogy a felvétel egy adott képpontján mi is látszik. Mind a kanadai, mind a skót helyszínen kimutatható volt a felvételek alapján a tengerben úszó műanyag, amely egyéb törmelék (uszadékfa, alga) közé keveredve állt össze szigetté. A skót esetben elképzelhető, hogy a jelek a műanyagon kívül a helyszín közelében vadászó tengeri madárcsapatot is a műanyaghoz hasonlónak mutattak, ezt mindenképp tisztázni kell még. Ezzel viszont, ha valóban látszanak a madárrajok, akár az élővilág mozgásának megfigyelésére is alkalmazható lehet a műholdak jele.

A módszer nagyon ígéretesnek tűnik, de a műholdképen felismert műanyag valódi meglétét többször ellenőrizni kell az adott helyszíneken, mielőtt globálisan használni kezdenék. A kutatók szeretnének majd olyan adatbázist összeállítani a felvételekből, amely közel valós időben mutatná meg a szemét helyét. Ehhez még automatizálni is kell a képelemzést, mivel jelenleg manuálisan végzik és egy kép vizsgálata fél nap munkaidőt vesz igénybe. Ha ezt sikerül megoldaniuk, akkor a partok közeli vizekről folyamatosan kaphatunk majd adatokat, s ezzel követhetővé válik a műanyag, kideríthetővé a szemét forrása is