Lítiumbányászat a Salar de Uyuni területén műholdszemmel

A világ lítium igénye az akkumulátorokban, elemekben betöltött szerepe miatt folyamatosan nő, a mobiltelefonoktól az elektromos autókig rengeteg területen szükség van rá, ez az éves lítiumfelhasználás 56 százalékát teszi ki jelenleg. A maradékon a kerámia- és üvegipar, a kenőzsírok gyártása, műanyagipar és még néhány kisebb felhasználási terület osztozik. Bár maga az elem már az ősrobbanással létrejött (hasonlóan a hidrogénhez és a héliumhoz), viszonylag ritka a bolygónkon, a legnagyobb készleteit Dél-Amerikában találhatjuk.

Az egyik ilyen helyszín a Salar de Uyuni sólapálya, amelyről a magazinunk februári számában beszámoltunk. A becslések szerint Bolívia lítiumkészlete kb. 5,4 millió tonna, s az ország nem szeretne kimaradni az egyre értékesebb ásványkincs kinyerésének lehetőségéből. A lítium a lapály sókérge alatt található oldott formában, a kéreg alól kiszivattyúzott folyadékból lepárlással választják el. A felvételeken a zöldes színű medencék a lítiumos oldatot tartalmazóak, az oldat víztartalmának párolgását a napfény és a szél segíti.

A LANDSAT 8 műhold két eltérő időpontban készített felvétellel mutatja be, miként változott a környezet a sólapályon, mennyivel nőtt az évek során az értékes lítium kinyeréséhez használt terület. Az első felvétel 2013-ban született, a második idén, 2019-ben, a két felvételt csúsztatva összehasonlíthatjuk az áprilisban az Earth Observatory oldalán közölt formátumban.

Amellett, hogy közkedvelt turistacélpont a csapadékos időszakban tükörszerű Salar de Uyuni, fontos szerepet tölt még be a műholdak kalibrálásában is. A magasságmérő berendezéseiket (vagyis azt, amellyel a földfelszín feletti pontos helyzetüket, illetve az adott földfelszíni pont magassági elhelyezkedését meghatározzák), a sólapály segítségével állítják be. Ehhez a lapályon olyan méréseket végeztek néhány éve, amelynek eredményeként 2,2 cm pontossággal ismert ma a terület magassága, így az abban lévő apró eltéréseket figyelembe lehet venni a műholdak beállításainál. Ezen adatok segítségével ötször pontosabban lehet meghatározni a magasságot, mint a korábban használt óceánfelszín segítségével. Műholdas magasságmérésekkel határozzák meg például a jégborítás változásait, így különösen fontos, hogy precíz adatokat kapjanak a mérések alapján.