Ősi aszteroida becsapódásának nyomát azonosították Skóciában

A becsapódással kapcsolatosan két külön kutatócsoport is vizsgálatot végzett, az egybehangzó eredmények egy nap eltéréssel láttak napvilágot a szaksajtóban.

1,2 milliárd év elképesztően hosszú idő bolygónk aktív felszínformáló folyamatai számára, a becsapódást is annak köszönhetően fedezték fel 2008-ban, hogy az ütközés során a földkéregből kidobott kőzetek lerakódott rétegeiben a becsapódás során kialakult sokkolt kristályokat és a földönkívüli eredetre utaló irídium nyomokat is be tudták azonosítani. Különös szerencse, hogy a becsapódást követően itt egy aktív üledékképződéssel járó völgy húzódott, s a keletkezett, jelenleg 4-12 m vastag kőzetréteg 200 ezer év elteltével egy védő kőzetsapkát kapott. A becsapódás rétegének vastagságából és elhelyezkedéséből már a felfedezéskor sejtették, hogy az esemény nem lehetett túl messze a parttól, ám az erózió és a jelentős tektonikai folyamatok hatására a szemmel látható felszíni kráterre jellemző alakzatok réges-régen eltűntek már.

Ilyen esetekben a földkéreg gravitációs anomáliáját hívják segítségül a kutatók, ezt tette az ír-német kutatópáros is.

A becsapódás során bekövetkezett változások igen jellegzetes, jól azonosítható gravitációs eltérést okoznak, így a kellően pontos mérésekkel utána lehet járni, hogy vajon merre lehetett az egykori kráter, s esetleg annak szerkezeti jellemzői is azonosíthatóak. Egy geofizikai felmérés során készült gravitációs térképen Lairg városka körül nagy méretű gravitációs anomáliát találtak, amely alapján a becsapódási kráter itteni jelenlétére következtettek. A mérete legalább 40 km átmérőjű, így a bolygónk ismert becsapódási kráterei közt az első 15-ben kaphat helyet.

Nagyjából 25 km kráterátmérőtől kezdve meglehetősen bonyolulttá válik a kráter kialakulását követő szerkezeti változások sora. Ilyenkor a kráter az egyszerű, tál alakú mélyedés helyett egy koncentrikus gyűrűk sorából álló rendszerré alakul, amelynek központjában az egykori becsapódáskor kidobott s visszahullt anyag kis kiemelkedéseket okoz. Ilyen komplex kráterek sokasága látható a Holdon, a Merkúron vagy a Marson. Viszont a kráterek kialakulását követő átformálódást számos más helyszínen megfigyelve már vannak elképzeléseink arról, hogy milyenné válhat különféle geológiai hatásokra a kráter maradványa. A Lairg körüli feltételezhetően kráter okozta gravitációs anomália újra elemzésével a kutatók finomabb részleteket is fel tudtak tárni. A részletek számos más, hasonlóan komplex kráternél észlelt anomáliához hasonlíthatóak, így, bár nem lehetett egyértelműen leszögezni, hogy biztosan ez az a kráter, a jelek alapján ennek igen jó az esélye.

A másik, szintén e témát taglaló kutatást oxfordi vezetésű angol csoport szakemberei folytatták, ők a kidobott kőzetanyag mágneses mérésével azt határozták meg, hogy milyen irányból érkezett a mai skót partokon láthatóvá vált becsapódási eredetű kőzetréteg. A vizsgálataik ugyanarra a helyre mutatnak rá, ahol a gravitációs anomáliát mérő csoport is kráterre utaló jeleket azonosított, így gyakorlatilag szinte biztosnak tekinthető, hogy ez a hely volt az 1,2 milliárd éves ütközés sebhelye. További kőzettani felmérésekkel, amelyet a valószínűsíthető kráter helyszíne közelében végezhetnének el, még több részlet is feltárható lesz majd az egykori becsapódásról.

Ekkoriban Skócia az Egyenlítő vidékén helyezkedett el, és száraz volt a klímája, ráadásul a becsapódás idején az élővilág még a tengerekben koncentrálódott. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Naprendszerben ma is számos olyan égitest kering, amelynek ütközése bolygónkkal ma már sokkal drámaibb hatású volna.