Egy apró aszteroidát a Földre érkezése előtt észleltek

A felfedezést után azonnali adatvizsgálat következett, amelyet a NASA Bolygóvédelmi Programja protokollja szerint ilyen alkalmakkor végigjárnak, az észleléskor készült 4 mérés adatait azonnal továbbítják a Kisbolygó Központ (Minor Planet Center) adatbázisába, ahol a Scout nevű szoftver automatikusan elemzi, s kiszámítja az égitest pályáját. Az elemző szoftvert az eseményről hírt adó Jet Propulsion Laboratory készítette. Az ATLAS-t a Hawaii Egyetem Csillagászati Intézete üzemelteti, a NASA támogatásával.

Az elemzés alapján, bár nem volt túl sok a négy mérési adata, valószínűsíthető volt, hogy bolygónk felé tart az égitest, azonban a mérete egészen kicsi, és ennél fogva nem jelentett veszélyt. Ilyen esetekben a pályaelemzés már akkor elkészül, amikor még nem is igazolták a felfedezett égitest létét más észlelésekkel, így biztonsági okból már előre felhívja a figyelmet a szoftver a lehetséges találkozásra, akkor is, ha később kiderül, nem volt veszély.

A Földközeli Aszteroidákat vizsgáló központ kutatója, Davide Farnocchia azt mondta, hogy jóval kisebb mérettartományba sorolták a felfedezett égitestet, mint amelyek miatt az égbolt átvizsgálását végző projekteket üzemeltetik. Az ekkora égitestek ugyanis a légkörünkön átszáguldva feldarabolódnak, s egyben biztosan nem juthatnak a felszínig, így nincs mitől tartani az esetükben. Azonban kiváló alkalom egy-egy ilyen apró égitest észlelése arra, hogy a projekt során alkalmazott technológia és szoftverek bizonyítsák: jól működnek.

Az ATLAS felfedezését utólag egy másik égboltfigyelő rendszer, a PAN-STARRS-2 észlelése is megerősítette, így már két független teleszkóp adatai álltak rendelkezésre az égitest pályaadatainak számításához. A PAN-STARRS pár órával korábban pásztázta azt az égrészt, ahol az első adatok alapján számítva, akkor az aszteroidácska átszáguldott – a felvételeket utólag visszakeresve sikerült is megtalálni rajtuk. Az így kiegészült adatok alapján már precízen lehetett kiszámítani a pálya útvonalát, s kideríthették, hogy hol is léphetett be a Föld légkörébe.

Az égitest a 2019 MO nevet kapta, az átmérője kb. 4-5 méteres, tömege kb. 200 tonnás volt. Mintegy 12 órával az ATLAS felfedezését követően, június 22-én késő este az aprócska aszteroida a Karib-tenger felett a légkörben felrobbant, s ennek felfénylését a GOES-16 időjárási műhold villámdetektora észlelte. Ezen felül még, a szintén a légkörben feldarabolódó (felrobbanó) égitestek észleléséhez, illetve távoli (pl. katonai) robbantások azonosításához használt infrahang-detektorok is rögzítették a 2019 MO robbanását. Az infrahang érzékelés adataiból kiszámítható volt a detonáció ereje: 6 kilotonna TNT robbanásának megfelelő energia felszabadulásával járt. A robbanás 25 km magasságban történt, az égitest 14,9 km/s sebességgel érkezett be, s Puerto Rico és Venezuela közt nagyjából félúton, a tenger felett esett darabjaira. Az infrahangok alapján kiszámított helyét a villámdetektor által rögzített felvétel jól mutatja.

Ez volt a negyedik olyan égitest, amelyet a bolygónkkal való randevút megelőzően fedeztek fel. A híre pont jó időben érkezett: június 30-án van a Kisbolygó Világnap, amelyet az 1908-as Tunguz-esemény napján tartanak minden évben. A Kisbolygó Világnap létrejöttében nagy szerepe volt Dr. Brian May asztrofizikusnak, akit talán jobban ismerhetünk a Queen együttesből.