Az Apollo-kísérletek, amelyek máig folytatódnak

Armstrong és Aldrin helyezték el az első olyan fényvisszaverő felületeket biztosító tárgyakat a Hold felszínén, amelyeket több további követett a későbbi, Apollo-14 és 15 utazások során. Az eszközök rendkívül egyszerűek: egy sík felületbe beépített kvarc prizma rendszerből állnak, az Apollo-11 és 14 által kihelyezettekben 100-100 egyedi kis prizma van, az Apollo-15 pedig 300 prizmát tartalmaz.

A prizmák olyan kiképzésűek, hogy a beérkező fényt pontosan 180 fokkal visszafordítva verik vissza. Ehhez a „kockasarok” elrendezés ad lehetőséget: hasonlóan ahhoz, ahogy egy szoba három fala találkozik egy sarokban, a prizma oldalai is így futnak össze. Hasonló jellegű prizmákból áll a biciklik macskaszeme (csak kisebbek, és persze nem olyan precíz kidolgozásúak), de ilyet használnak a radaros vízi navigációban is, nemcsak hajókon, hanem például az állandó bójákon, vagy a hidak alsó peremén. A prizmák pontos mérete (alakja és oldalainak száma) attól függ, milyen céllal használják, más kell a lézeres mérésekhez, és más a radarhullámokhoz.

A holdi visszaverő felületekbe ágyazott prizmákat a Földről indított lézersugárral mérésekre használják. A mérésekkel rendkívül nagy pontossággal meg lehet állapítani a Hold távolságát, a forgását, erre pedig az űrszondáknak (mind a keringő, mind a leszálló szondáknak) nagy szükségük van. A tervezett emberes visszatéréshez is, természetesen, nélkülözhetetlenek ezek az adatok.

A Hold átlagosan 384 ezer kilométerre kering tőlünk, azonban a távolsága növekszik, évente 3,8 centivel messzebb kerül tőlünk, ugyanúgy az árapály hatásának köszönhetően, ahogy a Föld forgása is fokozatosan lassul emiatt. Az árapály nemcsak a Földön okoz tömegáthelyeződést, hanem a Holdon is, és a fényvisszaverők felhasználásával végzett mérésekből tudjuk, hogy ez akár 15 centis magasságú kitüremkedést is jelenthet.

A lézeres mérések még számtalan eredményhez vezettek az elmúlt 5 évtized során, s ennek köszönhetően, a Jet Propulsion Laboratory híre szerint a NASA a következő tíz évben újabb fényvisszaverőket is elhelyez a Holdon, amelyeket az első generációsakhoz képest továbbfejlesztettek. A nagyobb földrajzi (holdrajzi) területre elhelyezendő modernizált prizmarendszerek az eddigieknél kifinomultabb méréseket tesznek lehetővé, s ezek alapján a Hold belsejéről kaphatunk információkat, illetve Einstein relativitáselméletét is tesztelni lehet majd.