Különleges vendége volt a Sziget Fesztiválnak

A magyarországi Jane Goodall Intézet meghívására érkezett újra hazánkba Jane Goodall, a világ legismertebb csimpánzkutatója, ENSZ békenagykövet, hogy most előadás-sorozat helyett a Sziget Fesztivál résztvevőinek adjon át egy rendkívül fontos üzenetet.

A Jane Goodall Intézet egész csapata és önkéntesei 2019. augusztus 7-13. között három standon várják az érdeklődőket interaktív játékokkal, felvilágosító programokkal, csimpánzok örökbefogadási lehetőségeivel, és természetesen a régi, használt mobiltelefonjainkat is náluk hagyhatjuk.
Ahogy Kádár András, az intézet ügyvezetője mondja, a rendkívüli érdeklődés mellett az utóbbi napokban több százan adományoztak. Eddig 720 000 Ft gyűlt össze, amit a Jane Goodall Intézetek által üzemeltetett Kongói Köztársaságban lévő Tchimpounga Csimpánz Rehabilitációs Központ részére küldenek el az éves csimpánz-örökbefogadási összegekkel együtt.


Jane Goodallt, a Sziget Fesztivál történetének egyik legjelentősebb fellépőjét, a brit etológust csütörtök este tomboló tömeg fogadta a Nagyszínpadon. Tízperces beszédében saját életét állította elénk példaként, arról mesélt, ha visszatekint eddigi útjára, mind a mai napig úgy tűnik, hogy a dolgok a helyükön voltak és vannak is. Egészen fiatalon, tízévesen határozta el, hogy Afrikába költözik, és vadállatok viselkedését fogja tanulmányozni. Ahogy Jane Goodall mondta, bár szegények voltak, ráadásul lánynak született, és sokan nevettek is vágyain, édesanyja meglátta benne az elszántságot, a kialakuló szenvedélyes természet- és állatszeretetet, és bátorította. Ami pedig még ennél is fontosabb, ő tanította meg arra, hogy higgyen önmagában és abban, ha minden lehetőséget megragad, keményen dolgozik, soha nem adja fel, akkor minden álma valóra válhat.
A történetet pedig innentől kezdve ismerjük, 1957-ben Jane Goodall megismerkedett Louis Leakey, antropológus-paleontológussal, akinek a titkárnője lett. Leakey úgy vélte, az olyan emberszabású majmok, mint a csimpánzok, gorillák és orangutánok természetes környezetükben való megfigyelésével a valósághoz közeli feltételezésekhez juthatunk a kőkorszaki elődeink viselkedését illetően. Ezekről az állatokról akkoriban semmit nem tudtak a szakemberek, és nem is nagyon kívánkozott senki a dzsungelbe, hogy hónapokat töltsön egyedül esőben, forróságban kígyók és leopárdok között a majmokat figyelve.
A professzor munkáját, a sokak által csak Leakey Angyalainak nevezett hármas segítette: Dian Fossey, aki a hegyi gorillákat tanulmányozta, Biruté Galdikas, aki az orangutánokat, Jane Goodall pedig a tanzániai Gombéban a csimpánzokat.
Jane Goodall 1986-ig vizsgálta természetes élőhelyükön az emberszabásúakat, ám abban az évben történt valami. Ekkor adta ki ugyanis a Harvard Egyetem a gombei csimpánzokról szóló kötetet, amelynek megjelenését Chicagóban egy Értsük meg a csimpánzokat elnevezésű konferenciával ünnepeltek meg. Az összes csimpánzkutató biológust meghívták az eseményre. Az itt elhangzott adatok, melyek feketén-fehéren mutatták, milyen mértékben tűnnek el az emberszabásúak hanyagságunk miatt a földről, mindannyiukat megdöbbentette. A legtöbb majom természetes élőhelyét kiirtották, hisz a növekvő lakosságnak több és több földre volt szüksége. Sok csimpánzt a húsáért öltek meg, míg a kölyköket az illegális állatkereskedők fogták be, vagy laboratóriumokban kerültek: jó kísérleti alanyok voltak, mivel DNS-ük csupán pár százalékban tér el az emberétől. A 19. század fordulóján, a még kétmilliót számláló csimpánzpopulációból a 20. század második felére mindössze 150 ezer maradt.
Jane a kutatásai elején úgy gondolta, hogy egyedül kevés, bármit tesz is, nem változtathat a dolgokon, de a konferencián hallottak után megértette, nincs más választása, ki kell állnia a csimpánzokért. Akkorra már huszonhat éve dolgozott a dzsungelben, rengeteg tudásanyagot gyűjtött össze, megingathatatlan bizonyítékokat arról, hogy ezek az állatok igenis intelligensek, képesek az érzelmekre, a szeretetre, a gondoskodásra, csakúgy mint az ember. Felvette a harcot az állatkísérletet végző tudósokkal, a környezetet szennyező politikusokkal, és úgy döntött, ahelyett, hogy a dzsungelben bújna el, inkább járja a világot, és azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet az élőhelyek pusztulására, fogyasztási szokásaink környezetkárosító hatásaira, és közös felelősségünkre.
Goodall az állandó előadások mellett 1991-ben létrehozta a Rügyek és Gyökerek természet- és környezetvédelmi hálózatot, ami itt, Magyarországon a hazai Jane Goodall Intézeten belül sikerrel fut. A program – melynek feladata részben az is, hogy a jövő környezettudatos vezetőit képezze – nemcsak arra ösztönzi a fiatalokat, hogy megismerjék a Földünket fenyegető világméretű és helyi veszélyeket, hanem segíti őket, hogy felépítsék, megszervezzék és véghez vigyék a saját projektjüket is, amely ezeknek a problémáknak a megoldására irányul. A program rendkívüliségét az adja, hogy kiemelten fókuszál az adott ország környezeti kérdéseire.
Jane Goodall a Sziget Fesztivál után péntek délelőtt a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság meghívására egy különleges projekt, a LIFE4OAKFORESTS keretében a Budai Sas-hegyre érkezett, ahol Korsós Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum volt főigazgatója és a meghívott hazai zöld szervezetek, illetve gyerekek társaságában fát ültetett. Az Európai Unió LIFE programjának és a Magyar Mezőgazdasági Minisztérium társfinanszírozásával megvalósuló projekt célja olyan egységes természetvédelmi erdőkezelési tevékenységek végrehajtása, melyek hozzájárulnak tölgyeseink természetesebbé, és ez által egészségesebbé válásához, valamint a biodiverzitás növelése, ugyanis az intenzív fakitermelés következtében a tölgyes erdők biológiai sokfélesége igencsak csökkent.

Jane Goodall pontosan 33 éve megállás nélkül, évi 300 napot utazik a csimpánzok és bolygónk megmentése mellett kampányolva, hogy átadjon egy üzenetet a következő generációnak, például a Sas-hegyen őt köszöntő gyerekeknek is. Ez pedig nem más, mint a jövő reményének üzenete, ami rólunk, emberekről, a természetről és Föld állataihoz fűződő kapcsoltunkról szól:
„Mindenki számít.
Mindenkinek megvan a maga szerepe.
Mindenki képes változtatni a dolgokon.”