Mikroműanyagok hullanak a hóval is
Mivel a vizekben nagy mennyiségben kimutatható, igazán nem túl nagy meglepetés, hogy a hulló hóban is viszontlátjuk a műanyagokat.
Német és svájci kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a mikroműanyagok a légkörbe kerülve milyen útvonalat tesznek meg, főként a sarkvidék irányába, ehhez 2015-2018 között különböző helyszíneken gyűjtött hómintákat elemeztek. A német Alfred Wegener Intézet munkatársai és a svájci WSL Hó- és Lavinakutató Intézet szakemberei az Alpok hegyeiben, Helgoland szigetén, Bréma városában, bajor vidéki helyszínen, a sarkvidéki Spitzbergák szigetein, valamint e szigeteket Grönlandtól elválasztó tengeri jég felületéről gyűjtötték az elemzéshez a havat, a korábban vizsgált porszemcse- és pollen által megtett légi útvonalak ismeretében.
A tengerben a műanyagok a hullámzás és a napfény ultraibolya sugárzásának hatására egészen apró szemcsékre esnek szét, s ezek már képesek a felhőképződés szintjére is eljutni, innen pedig egyenes út vezet ahhoz, hogy a csapadékkal visszatérjen a felszínre.
A minták vizsgálata alapján mindegyik helyszínen igen nagy mennyiségben találtak a kiolvasztott hó mintáiban mikroműanyagokat, ez alól nem volt kivétel a sarkvidék mindentől távoli helyszíne sem. Melanie Bergmann, a kutatás egyik vezetője azt mondta: „Egyértelmű, hogy ezeken a helyszíneken a hóval hullik ki a mikroműanyag legnagyobb része.” A több ezer kilométer távolság megtételére képes por- és pollenszemcsék hasonló méretűek, mint a műanyag szemcséi, és a porról jó ideje ismert, hogy a Szaharából eljut az Atlanti-óceán legészakibb területére is.
Az AWI munkatársai a bajorországi vidéki helyszínen gyűjtött mintákban találták a legnagyobb mennyiségű műanyagot, a kiolvasztott hó literenként 154 000 szemcsét tartalmazott, de még a sarkvidéki helyszínek mintáiban is literenként 14 400 darabot számláltak meg. Eltérés volt a helyszínek műanyagszemcséinek összetételében, a sarkvidéken a legtöbbet szintetikus nitril-gumi darabkákból (ezeket rendkívül sokféle módon felhasználják a gépészeti tömítésektől kezdve szigetelőanyagokig) valamint akrilfestékből származókat találtak, a bajor helyszínen olyan gumiszerű anyagokat, amelyeket pl. az autógumikhoz használnak fel. A jellemzőbb összetevők a PVC, a poliamid, a polipropilén, a polisztirén, a poliészter, az akrilátok és a különféle gumik.
Meglepő volt, hogy jóval több műanyag volt a hómintákban, mint azt a por vagy a pollen aránya alapján feltételezték. Ez lehet amiatt, hogy ezek a mikroszkopikus szemcsék hatékonyabban épülnek a hópelyhekbe azok kialakulása során, de lehet azért is, mert igen jó felbontású, a 11 mikron méretű szemcséket is észlelni képes módszerrel végezték a vizsgálatokat, s ez az apró mérettartomány tette ki a talált szemcsék zömét. A német vizsgálatokban infravörös mikroszkóp alatt különféle színekkel elkülönülnek a különböző összetételű szemcsék, míg a hagyományos vizsgálatok során kézzel válogatják szét a szemcséket a mikroszkópok látómezőiben, s lehet, hogy ekkor könnyen átsiklanak egyes szemcsék felett. Az AWI automatizált technológiája valószínűleg a jelenleg használt módszerek közt a legpontosabb. A sarkvidéki hóminták műanyagtartalma nagyjából megegyezik a tengeri üledékek és a jégminták műanyagszemcséinek mennyiségével.
Amellett, hogy ma már ismert, mennyi mikroműanyag jut a szervezetünkbe az étel és az ital révén, arról eddig nem készült semmilyen felmérés, hogy vajon mennyit lélegzünk be. A légkörben megtalálható és a hóval lehullott szemcsék mennyisége alapján ez sem lehet elhanyagolható tényező, s a most elkészült vizsgálatok arra sarkallhatják az kutatóorvosokat, hogy ennek is alaposabban járjanak utána. A kutatás eredményét a Science Advances folyóirat közölte.