Egymilliárd éves megkövült sejteket vizsgáltak

A Cailleach Head-félsziget homokkövében igen kiváló állapotban maradtak fenn a mikrofosszíliák, mégpedig ritkaföldfémek foszfátjaiból (pl. monacit) felépült mikrokristályoknak köszönhetően, számolt be az EOS.org földtudományi hírportál. A maradványokat ausztrál és amerikai kutatók vizsgálták meg, s tárták fel az egymilliárd éves sejtek részleteit. A fosszíliákat tartalmazó sárga homokkőben a foszfátos területek szürkék, így ezekből gyűjtött mintákon végezhették el a vizsgálatokat.

Egymást kiegészítő elektronmikroszkópos és spektroszkópos vizsgálatoknak köszönhetően térbeli képet kaptak az egykori sejtekről, s feltárták azok egyes részeinek kémiai összetételét is.

A vizsgált sejtek nagy része sejtmag nélküli prokarióta, egyetlen sejtmaggal rendelkező eukarióta sejtet tudtak azonosítani az egykori tó ökoszisztémája részeiből. Ezek az egysejtűek az életük során foszfátvegyületekben beépítették magukba a környezetükben lévő ritkaföldfémeket, majd a sejtek pusztulását követően e ritkaföldfém-foszfátok kikristályosodva megőrizték az egykori sejtek szerkezetét. Az egymástól elkülönült sejtek kisebb csoportokban kövültek meg, és szinte mindegyikben felismerhető volt egy vagy több sötétebb, kerekded belső régió. Míg a lazább csoportban talált sejtek kb. 10 mikron átmérőjűek, a bennük látható belső régiók 2 mikron méretűek, a kissé szorosabban csoportosuló sejtekben kisebb méretűek a sötét belső régiók, s valamilyen szerves anyagba ágyazva láthatóak, ráadásul a sejteket határoló membránt is fel lehet ismerni. Számos egymáshoz nyomódott sejtet is

Mivel nem találtak a kőzetekben olyan nyomokat, amely a sejtek együttélésére, mikrobaszőnyeg kialakulására utaltak volna, a kutatók úgy vélik, a talált sejtek valamilyen planktonba sorolhatóak lehetnek, de teljesen az sem kizárható, hogy a tavi iszapban éltek eredetileg. Az egyik sejttípust nagyon hasonlónak találták egy 1969-ben Ausztráliában leírt és algaként besorolt fosszilis sejttípushoz.

Az egykori tavi környezet egy intenzív hegységképződés időszakában állt fenn, s a tavakba torkolló folyók nagy mennyiségű hordalékot szállítottak a környező hegyekből. Ezek a folyók láthatták el a tavakban élő egysejtűeket a ritkaföldfémekkel, amelyeknek hála a rendkívüli részletek fennmaradhattak ezen ősi élőlényekről. Ezek az elemek a sejtek belsejébe épülve maradtak fenn, hasonlóan ahhoz, ahogy egyes algák és cianobaktériumok ma is beépítik a ritkaföldfémeket a sejtjeikbe. Az, hogy ezek a sejteken belül sötét csomókként látszanak, ennek az az oka, hogy a sejtek pusztulásakor, vízvesztés után a sejtplazmában lévő egykori szervecskék, szemcsék mind a sejt belsejében csoportosultak.

A sárga homokkő felületén is jól láthatóak a szürke, foszfátos lerakódások, amelyek a most vizsgált sejteket is tartalmazzák.

Forrás: Eos.org / Eva Sirantoine

A kutatás eredményei alapján más, hasonló foszfátos lerakódásokat tartalmazó ősi kőzetekben is érdemes lesz az egykori sejtek maradványait keresni, hisz úgy tűnik, jól kiállták az idők próbáját e környezetben.