Búcsúztak a svájciak az eltűnő Pizol-gleccsertől

A Svájc északkeleti részén elterülő Pizol-hegy gleccsere az elmúlt években annyit zsugorodott, hogy idén lehetett utoljára megmérni kiterjedését. „Oly nagy mértékben zsugorodott, hogy tudományos szempontból már nem tekinthető gleccsernek” – mondta Alessandra Degiacomi, a Svájci Társaság a Klímavédelemért nevű szervezet képviselője az AFP francia hírügynökségnek.
A szervezet segített a menet megszervezésében, a figyelemfelkeltő akciót az ENSZ, szeptember 23-ai New York-i klímacsúcsához időzítették.
Feketébe öltözött több tucat aktivista néma csendben menetelt a Pizol-hegység oldalában ahhoz a térséghez, ahol a gleccser aláereszkedik mintegy 2700 méteres magasságban, közel az osztrák-liechtenstein-svájci határhoz.

Matthias Huss, a Zürichi Műszaki Egyetem gleccserkutatója szerint a tudósok úgy becsülik, hogy 1850 óta több mint 500 svájci gleccser tűnt el teljesen, köztük 50 olyan, amely annak idején nevet is kapott.
A Pizol 2006 óta vesztette el térfogatának 90 százalékát. Bár nem a Pizol az első eltűnő gleccser Svájcban, az első olyan, amelyet a kutatók nagyon alaposan tanulmányoztak – tette hozzá Huss.
A gleccserkutató és munkatársai szerint az Alpok gleccsereinek több mint 90 százaléka eltűnhet az évszázad végére, ha nem csökken az üvegházhatású gázkibocsátás.
Augusztusban izlandiak emléktáblát emeltek az első gleccsernek, amely a globális felmelegedés miatt tűnt el a szigetországban. Az Okjökull az ország négyszáz gleccserének egyike volt, száz éve még 15 négyzetkilométernyi területet foglalt el Izland nyugati részének hegyvidéki területein, vastagsága 50 méteres volt. Mára azonban alig egy négyzetkilométerre zsugorodott és kevesebb mint 15 méter maradt a vastagságából, így elvesztette gleccserstátuszát, és nevéből a jökull, vagyis gleccser szót is, így ma már csak Oknak hívják.