Hogyan keletkezett a világ legnagyobb geódája?

A geódákat az ásványbörzék kínálataként pár centis, vagy ökölnyi formában ismerjük, ezek a kívülről egyszerű „kavicsnak” látszó, ám belül üreges, és valamilyen kristállyal kitöltött kőzetek általában félbevágva kerülnek elénk, vannak azonban lényegesen nagyobbak is. A spanyolországi óriás geóda, amelyet a világ legnagyobbjának tartanak, egy rég felhagyott ezüstbányából került elő. A kőzetüreget kitöltő kristályok színtiszta, átlátszó gipszből képződtek, s egy spanyol-francia kutatócsoport a keletkezési körülményeit tárta fel, majd a Geology szakfolyóiratban számolt be az eredményekről. E munka során feltérképezték az egykori bánya járatait, és elvégezték a kőzetek geológiai és geokémiai vizsgálatát is. Kiderült, hogy egészen más körülmények közt keletkeztek e nagy méretű kristályok, mint a ma már közismert, mexikói Naica kristálybarlangjában lévők.

A bányának is otthont adó terület a triászban, kb. 250 millió éve képződött karbonátos kőzet, s ebben az egykor bányászott érceket jóval későbbi, a miocén idejének vulkáni tevékenységét követő meleg vizes oldatok rakták le. Ebben a környezetben, kis felszín alatti mélységben, két szakaszban alakultak ki a kőzetüreget mára kitöltő kristályok. Legkorábban, még kb. 100 °C vízhőmérsékleten vastartalmú karbonátok és barit (bárium-szulfát) kristályok képződtek, majd a 70 °C hőmérsékleten kirakódó celesztin (stroncium-szulfát) réteg született meg, ezek a geóda belső falán a legrégibb és viszonylag vékony rétegben vannak jelen. Azonban a legnagyobb, méteres nagyságot is elérő gipszkristályok már nem meleg vízben, hanem csupán kb. 20 °C körüli hőmérsékleten jöttek létre.

E folyamat során a külső környezet hőmérséklet-ingadozása is érezhető volt a geóda helyszínén. Mivel a kristályosodás függ a hőmérséklettől, a melegebb vízben több ásványi anyag oldódik, ezért a már kirakódott apróbb kristályok is részben újra feloldódtak. Az üregben korábban, kissé eltérő körülmények közt anhidrit (ez a gipszhez hasonlóan kalcium-szulfát, ám a gipsztől eltérően kristályvizet nem tartalmazó ásvány) kezdett kirakódni, majd ennek az újbóli oldódását követően a kőzetüreget kitöltő vízben folyamatosan elegendő kalcium-szulfát volt, így az anhidrit alapanyagot biztosított a gipsz képződéséhez. Ezen oldatból a kristályok kicsapódása és visszaoldódása ismétlődött, az eredmény a lassan, fokozatosan felépülő, egyre nagyobb és színtiszta gipszkristály lett.
Ám éppen ez a nagy tisztaság tette különösen nehézzé a kristályok korának megállapítását, szerencsére némi közvetett bizonyíték erre is volt. Az bizonyos a különböző ásványok létrejöttéhez szükséges geológiai körülmények alapján, hogy a geóda legrégebbi, vastartalmú karbonát- és barit-kristályai semmiképp sem lehetnek idősebbek 5,6 millió évesnél. A gipszkristályok valószínű, hogy 2 millió évesnél is fiatalabbak, ám biztosan idősebbek 60 ezer évesnél. Ez utóbbi kor azért bizonyos, mert az egyik nagy kristály külső felületén kialakult karbonátos kéregből ezt meg tudták állapítani.

A feltérképezés is elősegítette, hogy az óriás geódában nőtt kristályokat vezetett túrákon már közelről is megnézhetik a helyszínre látogatók, az egykori bányában a geódáig vezető kiépített sétaúton számos kisebb geódát is megfigyelhetnek a sziklafalban. A geóda, összesen 11 légköbméternyi belsejében egyszerre néhány ember férne el, de a kristályok épsége védelmében csak tudományos kutatási céllal lehet a belsejébe lépni.