Összefogás szükséges a vízválság megakadályozására!
Víz nélkül nincs élet, a vízválság megakadályozására összefogás szükséges, közösen meg lehet csinálni - mondták a Budapesti Víz Világtalálkozón tartott kerekasztal-beszélgetés résztvevői.
2019. október 15-étől három napig tartott a Budapesti Víz Világtalálkozó, melynek kiemelt témája a globális vízválság megelőzése, ezen belül is a kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz okozta problémák megoldása.
A konferencia kiemelt témája a globális vízválság megelőzése, ezen belül is a kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz okozta problémák megoldása. A rendezvényre 118 országból több mint 2300-an jelentkeztek, a több mint 30 miniszteri szintű küldöttség mellett nemzetközi szervezetek és multilaterális finanszírozási intézmények vezetői, valamint vízügyi szakértők jöttek el.
Áder János köztársasági elnök kezdeményezésére, az ENSZ szervezeteivel és a Víz Világtanáccsal együttműködve a kormány 2013 októberében rendezte meg az első Budapesti Víz Világtalálkozót. A másodikat 2016 novemberében tartották.
A 2019-es találkozó megnyitóján a magyar államfő felhívta a figyelmet arra, hogy a szemünk láttára bontakozik ki a kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz drámája, ez valójában az emberiség drámája, a mi felelőtlenségünk logikus következménye. Hangsúlyozta, hogy a mostani budapesti találkozón azért gyűltek össze, mert szeretnék megelőzni az élelmiszer-ellátás biztonságát veszélyeztető, az energiatermelést ellehetetlenítő, a városok fejlődését akadályozó, a gazdaság kiszámítható működését lehetetlenné tévő, az embereknek súlyos egészségügyi gondokat okozó vízválságot. A tények egyszerre riasztóak és cselekvésre kényszerítőek, hiszen már most is legalább 4 milliárd ember érzékeli a víz hiányát az év legalább egy hónapjában, világszerte.
A legutóbbi szeptemberi csúcsértekezletre készített ENSZ-jelentés arra figyelmeztet, hogy 2030-ra a vízhiány miatt 700 millió ember kényszerülhet otthona elhagyására. A 2019 tavaszán készített Globális vízügyi fejlődési jelentésben pedig az áll, hogy a víz iránti igény a mai szinthez képest legalább további 20-30 százalékkal fog nőni 2050-ig.
A kérdés tehát az, miként lehet megelőzni a válságot ott, ahol erre még van lehetőség, és hogyan lehet alkalmazkodni ott, ahol a vízválság már jelen van.
Az államfő elmondta, Magyarországon is évről-évre a korábbi rekordokat megdöntő árvizek vonulnak le a folyókon. „Az elmúlt 200 évben ugyan 4200 kilométer védművet építettünk, de az extrém árvizek ellen ezek már nem nyújtanak elégséges védelmet. Második legnagyobb folyónkon, a Tiszán 11 szükségtározót kell építenünk, ennek segítségével egy méterrel tudjuk csökkenteni az árvizek szintjét.”
Áder János rámutatott, hogy a magyarországi szennyvizeknek csak 20 százalékát tisztítottuk meg korábban, de ma már ez az arány 90 százalékos. „Az elköltött milliárdok megtérülnek, hiszen a lakosság ellátása, a korszerű mezőgazdasági művelés vagy a modern ipar tiszta víz nélkül elképzelhetetlen. Magyarországot folyóink tisztább állapotban hagyják el, mint ahogy hozzánk érkeznek.”
Kire Ilioszki, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága ügyvezető titkári hivatalának igazgatója arra hívta föl a figyelmet, hogy a kormányok nemzetközi együttműködések keretében szabályozzák a határokon átnyúló vízforrásokhoz való hozzáférést a konfliktusok megelőzése érdekében.
Az ENSZ információi szerint több száz határvíz található a világon, és eddig mintegy 600 egyezmény született ezen vízforrásokhoz való hozzáférés szabályozásáról. Ehhez ad keretet például az ENSZ határvizek és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló, 1992-ben kötött egyezménye (vízügyi egyezmény), valamint az 1997-ben létrejött megállapodás a nemzetközi vízi útvonalak nem hajózási célú használatáról. A vízügyi egyezményt az elmúlt években a páneurópai régión kívüli országok előtt is megnyitották. Jelenleg 43 tagja van, és húszan állnak a csatlakozás küszöbén.
Az észak-macedón állampolgárságú tisztségviselő, Kire Ilioszki, aláhúzta, hogy míg az említett konvenciók előtt alig volt olyan határvíz Európában, amelyekhez nemzetközi egyezmény szabályozta volna a hozzáférést, ma már alig van szabályozatlan, határokon átnyúló, európai vízforrás. A tisztségviselő szerint a megállapodások pozitív hatása egyértelmű.
Dzsamal al-Adli iraki vízügyi miniszter arra hozott példát, hogy milyen problémákat okozhat a határvizek szabályozatlansága. A legnagyobb iraki folyók – a Tigris és az Eufrátesz – Törökországban erednek, és a szomszédos országok úgy hoznak döntéseket ezek vizének felhasználásáról, hogy nem veszik figyelembe Irak igényeit – kifogásolta a tárcavezető. Bagdad rendkívüli kihívásokkal, súlyos vízhiánnyal, és a víz minőségének romlásával néz szembe emiatt.
Irak több mint ötven éve igyekszik megegyezésre jutni a szomszédos országokkal az osztott vizek használatának szabályozásáról, hiába. Adli szerint egy nemzetközi vízügyi bíróság felállítása jelenthetne megoldást a hasonló vitákra.
Robert G. Varady, az Arizona Egyetem professzora az M1 aktuális csatornának nyilatkozva elmondta, hogy szükség van a vízgazdálkodással kapcsolatos szabályozásra, melyben lehet ösztönzés és büntetés is. Ha valaki nem hajlandó cselekedni, meg kell fizetnie az árát. Szükség van arra, hogy a kormányok, az emberek elfogadják ezt. Példaként említette, hogy a vízért, a legnagyobb felhasználók – az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság – nem akarják kifizetni a víz valódi értékét.
Problémának nevezte azt is, hogy sokan nincsenek tisztában a vízzel kapcsolatos gondok tudományos tényeivel. Kihívás, hogy meggyőzzék a szegényebb országokat, hatékonyabban használják fel vízerőforrásaikat.
A professzor fontosnak nevezte az edukációt, amit meggyőződése szerint nem az egyetemen, hanem gyermekkorban kell elkezdeni. Ehhez, valamint a széles közvélemény meggyőzéséhez érthetőbbé kell tenni a tudományt. Kell a politikai akarat, de a népességnek is fel kell ismernie a problémát, hogy hajlandóak legyenek változtatni.
A 2019-es Budapesti Víz Világtalálkozón résztvevő szakértők és döntéshozók többsége Délkelet-Ázsiából és Afrikából érkezett, azokból a térségekből, ahol már most is szembesülnek a vízzel kapcsolatos problémákkal. A nemzetközi találkozó a figyelemfelkeltés mellett cselekvésre is buzdít, ezért a konferencia zárásaként a szervezők a Budapest Felhívás nyolc pontjában fogalmazzák meg javaslataikat a kihívások kezelésére.
Szöllősi-Nagy András, a Budapesti Víz Világtalálkozó nemzetközi program- és szövegező-bizottságának elnöke a világtalálkozó záróeseményén kiemelte minden politikai döntésnél figyelembe kell venni a vízbiztonság kérdéskörét, a környezetvédelem szempontjait. A víz nem csupán az élet forrása, a víz kérdésköre szinte mindennel összefügg. A vízgazdálkodás problémakörének feltárása, a vízgazdálkodás javítása jó lehetőséget teremt a szegénység leküzdésére, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére, a migráció enyhítésére.
Napjainkra a vízkérdés minden tekintetben határokon átnyúló problémává vált, amelynek kezelésében, a megoldások kidolgozásában a lehető legszélesebb körű politikai és gazdasági együttműködésre van szükség.
Szöllősi-Nagy András beszéde végén átnyújtotta a Víz Világtalálkozón megfogalmazott Budapesti felhívás szövegét Abdoulaye Sene-nek, a következő, 2021-ben Szenegálban tervezett Víz Világfórum szervező bizottsága főtitkárának.
A Budapesti Víz Világtalálkozón megfogalmazott felhívásban kiemelik: fel kell ismerni a víz jelentőségét, meg kell teremteni a vízbiztos jövőt, ösztönözni kell a különböző szektorok együttműködését, továbbá építeni kell az innovatív technológiák által nyújtott lehetőségekre.
A dokumentum feladatként határozta meg az együttműködés fejlesztését, az intézmények szerepének növelését, a tapasztalatcsere segítését, az oktatás és képzés megerősítését, a megfelelő finanszírozás biztosítását, valamint a környezetvédelmi szempontok megerősítését a fejlesztéspolitikában.
Jó vízgazdálkodás nélkül hiábavaló minden erőfeszítés a szegénység csökkentésére, az egészségügy, az oktatás javítására, a gazdasági fejlődés és a jólét biztosítására, továbbá a környezet megóvására.