Ez lehet a világ legrégebbi becsapódási krátere
Eddigi tudásunk szerint a Dél-Afrikában található Vredefort-kráter volt a legidősebb, amelynek nyomaira rá lehet bukkanni, azonban egy új kutatás alapján második helyre szorult vissza, és az ausztrál Yarrabubba vette át a vezető szerepet.
Az ausztrál kráter puszta szemmel nem felismerhető képződmény, a nyomát a becsapódás során bekövetkezett, műszeresen kimutatható geológiai és kőzettani változások jelzik. Ausztrália nyugati felén, a Yilgarn-ősmasszívum területén helyezkedik el, 70 km átmérőjű, és egy most, a Nature Communications folyóiratban közzé tett, a NASA kutatói részvétellel végzett nemzetközi vizsálat eredménye szerint 200 millió évvel idősebb az eddigi „rangidős” Vredefort-nál. Ennél jóval korábbi becsapódásokra utaló jelek is vannak, közel 3,5 milliárd évvel ezelőttről, azonban azokhoz esély sincs ilyen időtávból becsapódási krátert találni.
A vizsgálat a becsapódás korát 2229 ± 5 millió (vagyis kb. 2,2 milliárd) évesnek találta a becsapódás során átalakult kristályok urán-ólom kormeghatározása révén. A kráter helyét ma mágneses anomália jelzi, ez az egykori becsapódás középső területének megemelkedett maradványa csupán, s ebből tudtak a korabeli méretre is következtetni. A vizsgálathoz szükséges kőzetmintákat is ezen anomália területéről vették, a mintákban mikroszkópos vizsgálattal sikerült kimutatni a becsapódások nyomán kialakuló kristály-elváltozásokat, ezzel igazolva a kristályok eredetét.
Ez a kb. 2,2 milliárd éves kor egybeesik az egyik legrégebbi ismert eljegesedés végének idejével is, egy olyan, igen dinamikus időszakéval, amikor az archaikumból a proterozoikumba való átmenet zajlott. Az e korból fennmaradt ősmasszívumok kőzetei legalább 4 eljegesedés nyomait őrzik, s a becsapódásnak talán köze lehetett a helyzet átalakulásához is. A hatás attól függ elsősorban, hogy milyen felszínborítás uralta a korabeli Yilgarn-ősmasszívumot, sekélytengeri, karbonátos kőzetekből álló, vagy esetleg jég? A korabeli, más területről ismert körülmények alapján elképzelhető, hogy jégborítás lehetett ezen a helyszínen is. A kutatók eljátszva a gondolattal modellszámításokat végeztek ennek becslésére is, s arra jutottak, hogy bár a becsapódáskor elpárolgó víz jelentősebb része hamar visszahullhatott csapadékként a felszínre, egy része a légkör magasabb rétegeibe juthatott, s ott fejthette ki hosszabb távú hatását, üvegházgázként. Ez azt jelenti, hogy a becsapódást követően felmelegedés kezdődhetett, és ez vethetett véget az aktuális eljegesedés időszakának, amennyiben a feltételezett körülmények uralkodtak.
Ez persze csak elméleti fejtegetés, hisz arra nincs mód, hogy kiderítsük, milyen felszínborítás uralta egykor a területet, azonban érdemes volt a modellszámításokat elvégezni, hogy kiderüljön, mi történhet a hógolyó-Föld állapottal egy aszteroida becsapódását követően. Az viszont bizonyos, hogy a Yarrabubba-kráter immáron a legősibb ismert becsapódási krátere bolygónknak.
Magyarország sincs védve a fokozódó tűzveszélytől
Az emberi tevékenység hatására számos régióban nő a vegetációtűz kockázata.
90 éve nem voltak ilyen porviharok az USA déli részén
Az 1930-as években az USA középnyugati államaiban óriási porviharok lehetetlenítették el a megélhetést, az utóbbi hetekben hasonló helyzet kezdett kialakulni Texas déli részén és a szomszédos Mexikóban.
Égi jelenségek 2025. május második felében
Számos együttállásra és látványos szépségű holdsarlókra pillanthatunk rá az egyre rövidülő éjszakákon, a Tejút pedig egyre szebben figyelhető meg.
Lehet, hogy mégsem becsapódásokkal érkezett a vizünk?
A földi víz eredetének kérdése régóta foglalkoztat sok kutatót, a leginkább elfogadott nézet szerint a világűrből jött, kisbolygók, meteoritok becsapódásaival.
Eső vagy hó is esett az ősi Marson
A vízfolyások megléte már jó ideje ismert, azonban azt nem könnyű kideríteni, hogy volt-e csapadék.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
