Hogyan jön át a Balaton vize Keszthelyről Alsóörsre?
Tavunk egy különleges jelenségével találkozhatunk, de vajon miként alakul ki ez az érdekes vízrajzi helyzet?
Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzésében a Balaton vízszintjében bekövetkező helyi változásra hívta fel a figyelmet: 2020. február 10-én, hétfőn, várható viharos erejű nyugatias szél hatására a tó keleti és nyugati medencéjében jelentősen eltér majd a vízszint.
Sokan felkapják a fejüket: hogy is van ez? Hogyan jön át a Balaton vize Keszthelyről Alsóörsre?
Hazánk leghíresebb földrajztudósa, Cholnoky Jenő a Balatonról megjelent munkájában (1936.) írt részletesen a jelenségről.
A Balaton vízszintjét 1863-tól kezdődően mérik rendszeresen, ekkor létesült Siófokon a mérőállomás, a déli-part vasútjának építése, az ekkori víz- és partszabályozások kapcsán. Az 1863-1916 közötti évek mérési adataiból a tó egészének vízszint-ingadozásait rendszerbe foglalta Cholnoky, e munkája eredményéről Lóczy Lajos Balatonról írt monográfiájában (1920) számolt be.
Már a 19. században sokakat foglalkoztatott a Balaton vízszintjének különös viselkedése. Volt, aki kimondottan árapály-jelenségről is említést tett, így automata (analóg szeizmográfhoz hasonló elven működő) limnográf mérőállomásokat létesítettek a tó körül a 19. század végén. Cholnoky ezen állomások műszerei rajzolta görbék elemzéséből állított fel a balatoni vízszintváltozásokra vonatkozó elméletet. Kiderült a mérésekből, hogy a fő hatást a szélnek köszönheti a Balaton, némi hatása van a légnyomásnak is, de semmi köze nincs a normál árapályt keltő Nap, vagy Hold gravitációjának, ehhez a tó mérete is túlontúl kicsiny.
Cholnoky, aki veszprémi gyerekként gyakran járt a Balatonon is, így számolt be a szél hatására kimozduló víz hagyta élményéről: „Ha északi szél fúj, akkor az északi parton apad le s a déli parton árad meg. Gyermekkoromból jól emlékszem, hogy egyszer lementünk mi gyerekek az arácsi fürdőhöz délután. Akkor minden nyaralónak külön deszkabódéja volt a tó partján, hosszú hídon kellett bemenni a cölöpökön álló bódéhoz. Bementünk a bódéba s mialatt levetkőztünk, kitört az északi szél. Ijedten öltöztünk föl újra, alig bírtuk a bódé ajtaját a szél ellenében kinyitni s csodálkozva vettük észre, hogy a bódé szárazon áll, pedig körülbelül fél méter mély volt rendesen a víz a cölöpök közt.”
A széliránytól függő változások talán leginkább látványos formája a téli Balaton jégborítását érinti. Általában viharos északnyugati szél szokta a korábban kialakult jégréteget megszaggatni, s a déli parton kitolni a fövenyre, sokszor hatalmas halmokat képezve ott. Amikor nincs jég, a vizet tolja ki a szél, ilyenkor kicsap a partra. A tólengés azonban nem magát a hullámverést jelenti, hanem egy nagyobb víztömeg-kimozdulást jelző folyamatot, amely tartósabban fennálló, általában nyugatias jellegű viharos szélhez kötődik. Ez esetben a szél nemcsak kitolja a keleti partra a hullámokat, hanem megakadályozza a víz visszafelé húzódását is, így a víztömeg jelentős részét a keleti medencében tartja. Ilyen eseményt észleltek 2007-ben a Kirill nevű viharciklon érkezésekor, a vízszint 101 cm különbséget mutatott a Keszthely-Balatonfűzfő tengelyen, 20 óra alatt alakult ki, és kb. 36 órán át fennállt. Ez volt eddig a Balaton történetének legnagyobb vízszint-eltérése.
Ez a jelenség leginkább a Balaton alakjának és vízmélységének következménye. Tavunk e szempontból igen különleges, hisz hossza 77 km, azonban átlagos vízmélysége csupán 3 méteres, vagyis rendkívül sekély, más, hasonló mérettartományú tavakhoz képest. Könnyen érthető, hogy e sekély medencében könnyebben ki tudja mozdítani az egész víztömeget egy tartósan erős légáramlás. A Balatonhoz hasonlóan erős tólengést az USA-ban, az Erie-tóban mérnek, némiképp hasonlítható a tó felépítése is a Balatonéhoz, hosszúkás és relatíve sekély (19 m átlagos vízmélységgel). Normális esetben a tólengésnél a felszínen egyik irányba áramló víztömeget a mélyben ellenkező irányú áramlás kíséri, így a víz alant visszatér a kiindulási helyére, e mozgás pedig egy szabályos periódusú állóhullámot eredményez. A Balaton esetében, a Cholnoky által elemzett keszthelyi és kenesei mérőállomások adatai szerint ennek a periódusa 12 órás. Ezek az áramlások segítették és segítik ma is a Tihanyi-kút kimélyülését, a Balaton legszűkebb részén, ahol nemcsak a tó egészét érintő lengés, hanem a nyugati és a keleti medencét külön-külön érintők találkozása is „ássa” a meder alját a folyamihoz hasonló sebességű vízáramlással.
Különleges időjárási helyzet szükségesek ahhoz, hogy a tó vizének nagy tömege rövid idő alatt kimozdulhasson, s a 2020. február 10-én tapasztalt jelentős vízszinteltérés kialakuljon a Balaton nyugati és keleti végei közt. A sok órán át, vagyis tartósan fújó viharos szélnek van akkora ereje, ami eltolja a víztömeget. A Balatonon általában a nyári viharok során alakul ki elég erős szél ehhez, azonban sosem elég tartós. Ehhez a nyugatról érkező viharciklonok hosszú órákon, de akár 1-2 napon át is tartó szélvihara szükséges, s ebben lehet részünk most is. A szél csillapodásával szépen visszaáll majd a vízszintje is.
A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság mérései szerint 2020. február 10-én délben a Balaton vízszintje Keszthelynél 73 cm volt, Balatonfűzfőnél pedig 154 cm.