Tavaszodik a sarkvidéken – hol jár a Polarstern?
Az expedíció tagjai messzebb vannak a civilizációtól, mint a Nemzetközi Űrállomáson szolgálatot teljesítők.
A MOSAiC expedíció során az északi sarkvidék jegébe fagyva sodródik a Polarstern kutatóhajó kb. egy éven át, s eközben megszámlálhatatlan mennyiségű mérést, vizsgálatot végez. Az expedíció eseményeiről már korábbi cikkeinkben is beszámoltunk, itt az ideje megismerkedni az elmúlt hónapok fontosabb eseményeivel.
A legénységcserét (2019. december közepe) követő hónapok során a jégbe fagyva sodródó Polarstern kutatóhajón a hideg és a sötétség ellenére is a tervek szerint zajlott a munka. Az expedíció ezen szakaszán volt a leghidegebb, 2020. március 8-án -42 Celsius-fokot mértek. Február 24-én pedig a legközelebb voltak az Északi-sarkhoz, az északi szélesség 88 fok 36 percénél sodródott a kutatóhajó, ezzel rekordot döntött: mindössze 156 kilométerre volt a sarktól, soha korábban hajó nem jutott ilyen közel hozzá.
Nansen, a 126 évvel ezelőtti útja során a jég alól vett vízmintában biolumineszcens rákocskákat talált, a Polarstern kutatói ezt is meg tudták ismételni. „A gyűjtőhálóban ma sokféle apró rák és más kicsinyke állat volt, s köztük egyik faj olyan erős fénnyel foszforeszkált, hogy a háló tartalma leginkább parázsnak tűnt.” – írta egykor Nansen a hajónaplóba. A Polarstern ökológiai csoportja szerint a gyűjtőhálóban 3-4mm nagyságú evezőlábú rákok (Copepoda) voltak, amelyek a Metridia nembe tartoznak, és kékes fényt bocsátanak ki bármilyen zavarás (pl. érintés) hatására. A Polarstern laborjában akkor kezdtek világítani, amikor átszűrték a mintát, amelyben voltak.
Február végére várták a Kapitan Dranyicin orosz jégtörőt, amely a következő legénységcsere lebonyolítása mellett ellátmányt is szállít. A hajót azonban késleltette a különösen zord időjárás, de erre számítottak is az expedíció tervezése során. Kapitan Dranyicin utasai sem unatkoztak. Amint egyikük megjegyezte: „A várakozás ideje alatt a futópadon edzés során már gyalog elérkeztünk a Polarsternre. Reméljük, hogy hamarosan a jégtörő hajó is megérkezik velünk.”
Különös állatos élményben is része volt a legénységnek. A jégbe vágott léken keresztül engedik le a jég alatti vízbe az automata búvárhajót, amely méréseket is végez és videót is készít. Február elején egy alkalommal egy fókát láttak a búvárhajó számára vágott lékben levegőzni, de akkor sajnos nem tudták megörökíteni, és sokan kételkedtek is az észlelésben. Azonban a búvárhajó videóján is feltűnt egy pillanatra február 22-én a fóka, és ebből az is kiderült, hogy egy gyűrűsfókáról van szó.
Ez az első alkalom, hogy az Alfred Wegener Intézet 9 éves búvárhajós vizsgálatai során fókával találkozott a jármű. Egyúttal ez arra is bizonyíték, hogy a sarkhoz ennyire közel, a szinte teljesen zárt jégtakaró alatt is van fóka, amely valószínűleg tokhalra vadászik.
Február 28-án érkezett meg a Kapitan Dranyicin, s megkezdődhetett az átpakolás, majd a legénységcsere. A feladat kemény, hiszen a külső hőmérséklet szélhűtéssel együtt -58 Celsius-fok! Azonban a Kapitan Dranyicin is gazdagabb lett egy rekorddal, 88 fok 28 perc északi szélességnél randevúzott a Polarsternnel, s ezzel a a Kapitan Dranyicin lett az első hajó a világon, mely saját erejéből a legészakibb pontig jutott az év ilyen korai időpontjában.
A legénységcsere után számot is vetettek: az expedíció második szakaszán december 13-tól február 27-ig összesen 672 km távolságot sodródott a hajó a transzpoláris áramlatban a jégbe fagyva, a csúcs sebességet február 1-jén érték el, óránként 1,7 km-t tett meg ekkor a hajó. A legénység elfogyasztott 8100 tojást, 1360 kg krumplit, és nem utolsó sorban 86 üveg Nutellát. Ezen időszak során csupán egyszer, automata kamera felvételén láttak jegesmedvét. A kutatók több mint 34 terabájt adatot gyűjtöttek a 2,5 hónap során.
A március eleji nagy hidegben a Polarstern radarja jelezte, hogy a hajótól kb. 1,8 km-re egy nagy hasadék keletkezett a jégben, amelynek hossza 5 km, szélessége pedig 500 m volt. A kutatók felkeresték a helyszínt, ahol a mélyből kiemelkedett jégtorlasz aljából is tudtak mintát venni, tovább bővítve ezzel a sarki jégről megszerzett tudást. Hamarosan újabb hasadékok is kialakultak, szerencsére eddig egyik jégre helyezett kutatóállomást sem veszélyeztették, mindössze egy jég alatti kamerát kellett kiemelni, mert veszélyesen közel volt a hasadékokhoz.
Március 12-én kelt fel a Nap, október 5. óta először érhette napfény a hajót! „A sarkvidéki pirkadatban az a legszebb, ahogy látjuk, újra tágul téli sötétség idején egészen kicsire szűkült világ körülöttünk” – magyarázta el Stefan Schwarze, a hajó kapitánya.