Így segíthetnek a Nagy Korallzátonyon

Ausztrál kutatók teszteltek egy működőképesnek látszó eljárást nemrégiben, amellyel hűthetik a tengervizet, megakadályozva a korallfehéredést.

A Sydney-i Tengerkutató Intézet, a Queensland-i Műszaki Egyetem, Sydney-i Egyetem, és a Southern Cross Egyetem kutatóinak még a járvány miatti lezárás előtti napokban sikerült elvégezni a terepi vizsgálatot egy olyan módszerről, amely a felmelegedés miatt a Nagy Korallzátony területét jelenleg is sújtó korallfehéredést lelassíthatja. A korallfehéredés elsődleges oka a víz felmelegedése, ennek hatására a korallpolipokkal szimbiózisban élő fotoszintetizáló algák elhagyják a korallt, s az így életképtelenné válik.
A módszer lényege, hogy a klímamérnöki elképzelésekhez hasonlóan, a tengervízbe beérkező napsugárzás mennyiségének csökkentése egy víz feletti fényvisszaverő felhővel, amely megakadályozza, hogy a napfény egy része elérje és melegítse a tengert. A módszerrel egy természetes folyamatot utánoztak le, a természetben kiszámíthatatlan időben és mennyiségben kialakuló tengeri felhő helyett irányítható folyamattal segítik elő a felhőképződést. A hullámverés során is a levegőbe kerül a porlasztott tengervíz s belőle sókristályok szabadulnak fel, amelyek a felhőképződéskor kondenzációs magként szolgálnak. A mesterséges módszerrel ezt ellenőrzött körülmények közt végzik el.

A tengerből vizet szivattyúznak egy hajón lévő, nagy teljesítményű, a hóágyúkhoz hasonló működésű porlasztó berendezésbe, amely nagy nyomáson levegővel keverve rendkívül apró szemcsékké porlasztják a vizet, s kifecskendezik. A porlasztott tengervízből a víz elpárolog, s nanoméretű sókristályok kerülnek a levegőbe, amelyek lebegnek, és apránként a magasba emelkednek, majd ott ismét kicsapódik rájuk a légköri pára. A tesztelés során egy drónról mérték az így kialakított szemcséket, s beigazolódott, hogy a várakozásoknak megfelelően másodpercenként több száztrillió nanoméretű sókristály keletkezett, s ezek a magasba emelkedve a meglévő felhőzet fényvisszaverő képességét fokozták.
A vizsgálatokat irányító Dr. Daniel Harrison elmondta, hogy ez a módszer az egyik leginnovatívabb és leginkább reményteli ötlet, amellyel a zátony koralljait megóvhatják. „Az így képzett felhőkkel az egész Nagy Korallzátonyt megvédhetnénk a kifehéredéstől, ráadásul költséghatékony módon. Ezzel időt tudnánk nyerni addig, míg a klímavédelmi intézkedések révén nem javul a helyzet globálisan is.” A módszerrel a jövőben a legnagyobb veszély, a legforróbb időszak idején lehetne védeni a korallokat, de a kutató hangsúlyozta, hogy ez csak ideiglenes segítség, a végleges megoldást az jelentené, ha a klímaváltozás okozta negatív hatásokat is véglegesen megszüntetnénk. Mivel a módszerben nem használnak semmilyen külső anyagot, csupán magát a tengervizet, így további ártalmakkal sem kell számolni. Dr. Harrison egy néhány évvel ezelőtti kutatása során a Nagy Korallzátony felett elvégzett mérésekből arra a következtetésre jutott, hogy a nyár azért olyan nagyon ártalmas a korallokra nézve, mert felhőképződés híján nincs, ami visszafogja a felmelegedést. A felhőképződéshez pedig az akkori vizsgálatai szerint a kondenzációs magok hiányoztak, s ezt lehet a kifejlesztett módszerrel pótolni.
Az együttműködő egyetemek és intézetek egy olasz intézettel közösen készítették el a „felhőgyártó” berendezés prototípusát, és a további vizsgálatokat az ausztrál állam is támogatni fogja egy kutatási alapon keresztül, 150 millió ausztrál dollárral. A következő években a most elvégzett kísérletet egyre nagyobb területeken ismétlik majd meg, s további intézetek is csatlakoznak majd a munkához.