Számolni kell a kritikus aszályos időszakokkal a jövőben!

Európát, köztük hazánkat is kritikus aszály sújtja, aminek komoly következményei lehetnek a mezőgazdaságban. A WWF Magyarország összeállítása szerint ezért fontos, hogy ahol csak lehetséges, a víz visszatartásával a jövőben minél többet tároljunk, hogy megelőzhetőek legyenek a mezőgazdasági károk.

2020-ban a tavasz időjárása Magyarországon – a tavalyihoz hasonlóan – száraz. Az Országos Meteorológiai Szolgálat információi szerint a talajok felső 20 centiméteres rétege igen száraz, a növények számára hasznosítható vízmennyiség mindössze 15-25 százalékát tartalmazza. Pedig az elvetett napraforgónak, kukoricának csapadékra lenne szüksége, hogy ki tudjon kelni. Megviseli a szárazság az ősszel elvetett kalászosokat, káposztarepcét is. Amennyiben nem érkezik számottevő eső és a levegő is száraz marad, az a termést veszélyezteti.
A szárazság elleni védekezést egyáltalán nem segíti, hogy vízgazdálkodásunk a vizek gyors elvezetésére rendezkedett be. Folyóink ma töltések között, szűk hullámterekben folynak, és a víztöbbletet gyorsan elhagyja az országot. Árvízvédekezési szempontból ez valóban előnyös, de az értékes víz akkor is távozik az országból, amikor nincs árvízhelyzet.

Hazánkban 40 ezer kilométernyi belvízcsatorna szolgálja a földeken megjelenő vizek elvezetését (akkora mint az Egyenlítő hossza: 40 075 km). Sajnos azonban hazánk vízmérlege negatív: több víz távozik az országból (117 km³), mint amennyi érkezik hozzánk (112 km³). Ez olyan, mintha a Balatont évente két és félszer leeresztenénk és a vizet csak úgy elengednénk. A gyors bel- és árvízelvezetéssel gyakorlatilag kiszárítjuk az országot és hátrányba hozzuk a mezőgazdaságot. Ez azért is különösen nagy probléma, mert a bölcs vízgazdálkodás és a megfelelő területhasználat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsa.

A WWF Magyarország álláspontja szerint a gazdaság újraindításakor elkerülhetetlen, hogy egy zöldebb, klímabarát pályára állítsuk Magyarország fejlődését. Ennek nélkülözhetetlen elemei a vízgazdálkodás és területhasználat újragondolása. Vízvisszatartó vízgazdálkodásra, a talajt és a biológiai sokféleség megőrzését segítő mezőgazdaságra kell áttérnünk és a vizek jelenlétéhez igazodó területhasználatot kell megteremtenünk. Ezek új és erős eszközök lennének számunkra, melyek segíthetnek, hogy hazánk a válsághelyzetekre rugalmas és fenntartható választ tudjon adni.

Az öntözés önmagában nem megoldás
Magyarországon az aszály átlagosan évi 40 milliárd Ft bevételkiesést okoz a gazdáknak. Azt gondolhatnánk, hogy a mostanihoz hasonló átmeneti aszály kezelésére megfelelő az öntözés. A Kormány jelenleg is dolgozik az öntözéses gazdálkodás ösztönzésén, az elkövetkező 10 évben 170 milliárd forintot terveznek elkölteni öntözésfejlesztésre. Ez azonban az aszálykárok mérséklésére csak nagyon kis mértékben használható. Becslések szerint a hazai agrárterületek 4-6 százaléka alkalmas az öntözéses gazdálkodásra, a teljes öntözésfejlesztési program sem céloz meg ennél nagyobb területet. A gyakoribb aszályok folyóinkon vízhiányt okozhatnak, így az öntözővíz-ellátás is kérdéses lehet. A kiszáradó tájakon, természeti területeken pedig egyáltalán nem segít néhány mezőgazdasági tábla öntözése.

Ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség
Magyarországon jók az adottságok ahhoz, hogy felkészüljünk a csapadékhiány kihívásaira. A 2020. áprilisi aszálytérkép azt mutatja, hogy a legnagyobb kiterjedésű aszályos területek éppen a Tisza és mellékfolyóinak egykori árterén, az Alföldön találhatók. Ezekről a területekről az árvíz-, illetve belvízvédelmi rendszerek a többletvizeket ma gondosan elvezetik. Pedig csak a Tisza mentén 1500 négyzetkilométernyi olyan mélyártéri terület található, ahova biztonságosan ki lehetne vezetni az árvizeket. A belvizekre sem a károk forrásaként kell tekinteni, hanem mint az aszálymérséklésre felhasználható, helyben rendelkezésre álló erőforrásra.

Az elmúlt évszázadokban a víz elvezetésére koncentráltunk, ma már azonban a szélsőséges víztöbbletet és vízhiányt is kezelnünk kell. Az évszázadok alatt kialakult, vízelvezetésre és árvízvédelemre alapozott vízgazdálkodásunk fókuszába a vizek visszatartását és okszerű használatát kell állítani. A probléma azonban nem kizárólag vízügyi természetű. A víz számára helyet kell biztosítani a tájban. Több teret kell adni a folyóknak, a belvizek jelenlétéhez kell igazítani a gazdálkodást és az alkalmas területeken az ártéri tájgazdálkodást kell elősegíteni. A klímaválsággal szemben a tájhasználat átalakítása egy nagyon hatékony eszköz. Csak a természetet gazdagítva gyarapodhatunk mi, emberek. Ezek a 21. század legfontosabb, nemzetstratégiai jelentőségű befektetései.