Új, cunamiveszélyes helyszínt találtak Indonéziában
A délkelet-ázsiai térségben nem ritkák a hatalmas cunamik, amelyek földrengésekhez, illetve ritkábban vulkánkitörésekhez kapcsolódnak.
A Heriot-Watt Egyetem kutatócsoportja indonéz kollégájukkal közösen, Celebesz és Borneó között, a Makasszári-szorosban végzett tengeraljzat-felmérések során találtak rá arra a területre, amelynek tenger alatti csuszamlásait fel is tárták. Dr. Uisdean Nicholson, az egyetem földtudományi karának adjunktusa vezette a vizsgálatokat, amelyek során többek közt arra is fény derült, hogy az új indonéz fővárosnak kinézett területet is cunamiveszélyes partvidék. A tengeraljzatot szeizmikus tomográfia segítségével vizsgálták meg, ezzel sikerült az üledékrétegekből beazonosítani a jelentősebb csuszamlások lerakódásait. Míg a nyugalomban lerakódott üledékek rendezettek, addig az átmozgatott üledék, amely egy csuszamlás során rakódik le, kaotikus képet mutat a szeizmikus jelek alapján készült felvételeken. Az eredményeket a Londoni Geológiai Társaság folyóiratában tették közzé.
A Makasszári-szoros területén számos közepes méretű (kb. 10 köbkilométeres) és óriás (650 köbkilométeres) tenger alatti csuszamlás nyomát találták meg, amelyek jórészt a Mahakam-folyó deltavidéke környezetéből erednek, ennek is a déli oldaláról. A süllyedő Jakarta helyetti új indonéz fővárosnak kijelölt hely pedig pont e területre esik, a költözködést a tervek szerint 2024-ben kezdik majd meg.
A megtalált nyomok gyakoriságát illetően a 100 köbkilométeres lerakódások átlagosan 500 ezer évente jelentek meg, az ennél kisebbek minimum 160 ezer évente, így összesen 19 korábbi tenger alatti csuszamlásra utaló nyomot találtak. Feltehetően rengeteg még kisebbek (5 köbkilométer alatti) is lehetett, azokat eddig nem tudták azonosítani.
Az indonéz szigetvilág tektonikai elrendeződése (kőzetlemezek találkozási területe) okán igencsak bővelkedik a földrengésekben, így igazán nagy meglepetést nem okozott a felfedezés. Csak az elmúlt másfél évtizedben három nagy, katasztrofális cunami volt Indonéziában: a 2004-ben, a 2018-as Palu-ban, a 2019-es Anak Krakatau lejtőomlásos kitöréssel alakult ki. Mindegyik eset jelentős halálos áldozatokkal járt, ennek egyik oka, hogy a geológiai esemény és a cunami közti összefüggéseket nem teljesen ismerik, illetve a nem földrengés eredetű cunamik esetén nincs riasztórendszer. A most feltárt veszély jelentősebb földrengés nélkül is bekövetkező cunamikat jelent, a laza üledékrétegek kimozdulhatnak akár teljesen spontán, minden előjel nélkül is.
A Makasszári-szoros partvidéke Indonézia cunamikkal leginkább sújtott területe, ráadásul a tektonikai eredetűeken túl a tengeraljzaton is kialakulhatnak olyan instabilitások, amelyeket az itt nagy erővel futó tengeráramlat sodrása, a már említett Mahakam-folyó deltavidékére érkező üledék elszállításával hoz létre. Az üledéket a kontinentális talapzat peremére szállítja az áramlat, s az ott egyre meredekebbé válik, így egyre nagyobb a veszélye annak is, hogy valahol leomlik. A lejtőomlások nem feltétlenül földrengés hatására következnek be, az üledékrétegekben fokozódó instabilitás erre rengés nélkül is lehetőséget teremt. A csuszamlás veszélyét tovább fokozza az is, hogy gyors ütemben gyarapodik az üledék, amely igencsak finomszemcsés, könnyen alakul ki benne túlnyomás, így különösen hajlamossá válik az instabilitásra.
A kutatócsoport tervezi azt is, hogy modellezést végeznek majd a partvidék különböző pontjaira, azok egyedi cunamiveszélyét szeretnék megbecsülni, az egyes lejtőszakaszokról induló csuszamlások szimulált vizsgálatával. Ezen felül a partvidéken a múlt, partokra kifutott cunamijainak ottani nyomait is szeretnék megkeresni, ezzel tovább bővíteni a valós veszélyekre vonatkozó tudást.
Indonéziának több régiójában is van cunamiriasztó hálózata, azonban a Makasszári-szorosban nincs. A leendő főváros, és a már meglévő nagyvárosok milliós lakossága miatt célszerű volna itt is mielőbb kiépíteni.