Mit ad nekünk és a természetnek egy halastó?

Palásti Péter ökológus elmondása szerint a halastavaknak is vannak hasznos ökoszisztéma szolgáltatásai.

Úgy tudom, ökológusként végzett Szegeden, és most a tógazdaságokkal foglalkozik.
Igen, mesterdiplomámat a Szegedi Tudományegyetemen szereztem. 2016 vége óta a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Kutatói Utánpótlást Elősegítő Programjának (KUEP) keretében a NAIK Halászati Kutatóintézetében dolgozom, ahol hazai tógazdaságok ökoszisztéma szolgáltatásainak kutatásával, illetve többszempontú elemzésével foglalkozom. Kutatásunk célja, hogy az általunk összegyűjtött információkkal a jövőben hatékonyabb támogatási rendszerek, illetve tájhasználati stratégiák kialakítását tegyük lehetővé halastórendszereink, illetve az ott működő halgazdaságok számára.
Milyen ökoszisztéma szolgáltatások biztosítására képesek a hazai halastórendszereink?
A halastavak alapvetően mesterségesen kialakított területek, melyeket elsősorban halgazdálkodási tevékenységek érdekében tartanak fenn. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ezek az élőhelyek csupán haltermelésre lennének alkalmasak. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a tavak fenntartható, a természet és környezetvédelmi igényeket is figyelembe vevő kezelése olyan, a természeteshez közeli, vízhez kötődő élőhelyek és életközösségek megtelepedését is lehetővé teszi, melyek nem csupán jelentős természetvédelmi értékeik vannak, de ki is egészíthetik a halastavak szolgáltatásait.
A NAIK Halászati Kutatóintézetében immár több mint három éve zajló kutatásaink során több olyan hazai halastórendszerrel foglalkoztunk, melyek szolgáltatások széles skáláját voltak képesek biztosítani a természetes és a mesterséges folyamatok összehangolásával. Ide tartozik többek között a biharugrai, a szegedi vagy az akasztói halastórendszer is.
Ez utóbbi gazdag, olykor akár több száz fajra tehető madárállománya a töltéseken kiépített kilátókkal és lesekkel kiegészítve remek alapot ad például túrák, különböző természetvédelemmel kapcsolatos rendezvények, fotózások, vagy egyéb rekreációs célú tevékenységek számára.
Érdemes kiemelni a Szegedi Fehér-tavon évente megszervezett Fehér-tavi darvadozást, ahol egyszerre akár darvak (Grus grus) ezreit láthatjuk vonulni a felkelő nap fényében. Az eddig felsorolt úgynevezett kulturális szolgáltatások sorát kiegészíthetjük még a horgászati lehetőségekkel, a környezeti nevelés, illetve a tudományos kutatások támogatásával, valamint azzal az inspirációs forrással, amit a tavak számos film, szépirodalmi mű, illetve kép megalkotásához nyújthatnak. Az akasztói halastórendszer területén, az országban egyedülálló módon, szél segítségével hajtott kitesurf használatára is van lehetőség, amivel legközelebb csupán a Balatonon találkozhatunk. Ezen szolgáltatások fenntartása és fejlesztése a halgazdaságok érdeke is, hiszen a haltermelés mellett igen jelentős alternatív bevételi forrást jelenthetnek.
Az általunk vizsgált halastavi szolgáltatásoknak az utóbbiak mellett még két csoportját lehet megkülönböztetni. Az úgynevezett ellátó szolgáltatások között találjuk először is magát a haltermelést. Érdemes tudni, hogy hazánk tógazdaságaiban élő halak táplálékforrása, átlagosan 40 százalékban, természetes eredetű (pl. planktonikus szervezetek, algák, rovarok stb.). A haltermelés mellett ide tartozik még minden olyan szolgáltatás, ami élelmiszert vagy nyersanyagot nyújt számunkra. Utóbbiak gyakori képviselője a nádtermelés, de akár a töltésekről begyűjtött széna vagy tűzifának való faanyag is ide sorolható.
Az utolsó és egyben talán legfontosabb csoportot az ún. szabályozó szolgáltatások alkotják. Ide olyan természetes folyamatok tartoznak, amelyek támogatják az élőhelyek fenntartását és ezzel szinte valamennyi más szolgáltatás megőrzését. A halastavak esetében itt elsősorban a tavak természetes vízminőség-szabályozó képességét érdemes kiemelni, ami nem csupán a költséghatékony halgazdálkodás egyik alapfeltétele – tekintettel arra, hogy hiányában a tavak elfolyóvizét drága, mesterséges eljárások segítségével kellene tisztítani -, de az eutrofizációs jelenségek kialakulásának fő gátja is egyben. A vízminőség szabályozása mellett a halastórendszerek természetesen még számos más folyamatban, például a mikroklíma szabályozásban vagy a CO2 elnyelésben is részt vehetnek, jelentőségük ellenére azonban a halastavak szabályozó szolgáltatásai talán a legkevésbé ismertek az emberek számára. Ennek legvalószínűbb oka, hogy ezek a szolgáltatások kevésbé kézzel foghatóak a többihez képest, jelenlétük felismerése pedig már magasabb szintű tudományos ismereteket igényel.
Miért van szükség a halastavak szolgáltatásainak felmérésére?
Főleg két okból:
Az első, viszonylag általánosnak tekinthető indok, hogy a jövőbeli tájhasználati stratégiák és támogatási rendszerek megfelelő kialakításához szükség van a rendelkezésre álló készletek, a felhasználás mértékének, a felmerülő igények és a potenciális fejlesztési lehetőségek feltárására. Utóbbi kicsit hasonlít a bevásárláshoz. Bevásárlás előtt először megnézzük, hogy mi van otthon, majd a felmerülő igények, illetve a jövőbeli elképzeléseink alapján összeállítunk egy bevásárló listát, amivel gyorsabban és költséghatékonyabban tudjuk majd elintézni a vásárlást, anélkül, hogy bármi fontosat is elfelejtenénk.
A másik, jóval speciálisabb indok maga a globális felmelegedés. Ez a jelenség szinte valamennyi általunk ismert élőhelytípust negatívan érinti, viszont a vizes élőhelyek és azok közösségei különösen érzékenyek rá. Ennek tényét sajnos hazánk természetes vizes élőhelyei is jól példázzák, kiterjedésük ugyanis az elmúlt évtizedekben – a globális felmelegedés és a 19. századi folyószabályozások együttes hatására – jelentősen csökkent. A negatív hatások a halastavakat is érintik, viszont azok vízháztartása a mesterséges kezeléseknek köszönhetően sokkal stabilabb a természetes élőhelyekéhez képest. Ebből kiindulva előfordulhat, hogy mesterséges halastavaink a jövőben az állóvízi élőhelyekhez kötődő fajok – különös tekintettel a madarak – egy részének egyfajta menedékhelyeivé válhatnak, abban az esetben, ha természetes élőhelyük zsugorodása a jelenlegi ütemben folytatódik tovább. Ehhez azonban feltétlenül szükség van a halastavak hosszú távon is fenntartható használatára, amit viszont csak megfelelő tájhasználati stratégiák birtokában lehet majd végrehajtani.
Itt kapcsolódik össze a halastavak felmérésének két indoka.

Milyen nehézségek szoktak felmerülni a halastavak felmérése során?
A halastórendszerek felmérését korlátozó egyik kiemelkedő probléma, hogy a többi mesterséges élőhelyhez – például szántókhoz, telepített erdőkhöz – képest jóval összetettebb élőhelyek. Az időszakos állóvizek mellett csatornák, töltések, nádasok, faállományok, mezők és még számos élőhelytípus megtalálható a területükön, ami a halastórendszerek egészének felméréséhez szükséges időt és energiát jelentősen megnöveli.
A másik, valamivel általánosabbnak tekinthető elméleti probléma annak kérdése, hogy vajon egy mesterségesen fenntartott élőhely ökoszisztéma szolgáltatásai milyen mértékben tekinthetőek az emberi hozzájárulások eredményeinek. Nehéz pontosan megállapítani, hogy hol a határ a természet és az ember hozzájárulásai között, elkülönítésük azonban a támogatási rendszerek kialakításának egyik fontos részét képezné, hiszen előfordul, hogy egy-egy halgazdaság saját bevételeinek kárára tart fenn természetvédelmi értékkel bíró szolgáltatásokat. A témával kapcsolatban az a kérdés is felmerül, hogy az ember által fenntartott természetközeli élőhelyek – köztük a tógazdaságok – szolgáltatásait is ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezhetjük-e, hiszen azt eredetileg természetes élőhelyek mintájára hozták létre, vagy egy külön fogalommal kell-e azokat illetnünk, például környezeti szolgáltatások, pozitív termelési externáliák stb.
Utóbbi problémával érdemes lenne alaposabb egyeztetéseket folytatni a téma szakértői között, leginkább konferenciák vagy egyéb vitafórumok formájában.
Mit tehetünk a halastavak és azok ökoszisztéma szolgáltatásainak megőrzése érdekében?
Először is érdemes lenne folytatni és kiterjeszteni a halastavak ilyen irányú kutatásait mind elméleti, mind pedig gyakorlati síkon, hogy megoldjuk a fennálló problémákat és hogy további eredményekkel egészítsük ki a még információhiányos területeket.
Természetesen fontos lenne foglalkozni a tavak szolgáltatásainak népszerűsítésével, illetve azok fokozottabb használatának lehetőségeivel. A tavakért a legtöbbet azonban mégis mi, közemberek tehetjük azzal, hogy több hazai halterméket vásárolunk, illetve, hogy személyesen is ellátogatunk ezekre a természetvédelmi és gazdasági szempontból is értékes területekre.
Az interjút készítette: Bajomi Bálint, bajomi.eu