A faültetés remek, de nem jelent teljes megoldást

A Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) és a Sao Paoloi Egyetem (Brazília) kutatóinak közös vizsgálata figyelmeztet arra, hogy a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására egyre több helyen alkalmazott és egyre szélesebb körben tervezett nagyszabású faültetés csak egy kis szeletét orvosolja a problémáknak.
A faültetésnek elképesztően sokféle haszna van, egy-egy terület vízháztartása, talajvédelme, biodiverzitásának fenntartása, szénmegkötése, lakott területeken az árnyék biztosítása, és sorolhatnánk még a jó hatásokat. Azonban a kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy egyedüli és teljes megoldást nem ad a klímaváltozásra. A tanulmányukat a rangos Science tudományos folyóiratban tették közzé.
Karen Holl erdészeti ökológus, a Kaliforniai Egyetem professzora elmondta: „A fák az emberi lélek részei, egyszerűen jó érzés kimenni és egy facsemetét a földbe ültetni, ez egy igazán kézzel fogható jótett.” Ám az olyan nagyszabású tervek, mint az 1t.org vagy a Billió Fa Kampánya nagy elővigyázatosságot, körültekintést, és hosszú távú fenntartási kötelezettséget is követelnek, ha valóban szeretnénk a faültetés előnyeit kiaknázni. „A faültetés nem az egyszerű megoldást jelenti. Meglepően bonyolult feladat, és hosszú távon megvalósítható célokat kell magunk elé kitűzni, realisztikusnak kell maradnunk abban, hogy mi érhető el ezzel az akcióval, s mi nem” – magyarázta Holl.

Az atlanti esőerdő látképe (Brazília)

Forrás: Wikipedia

Sok függ attól, hol is ültetik el a fákat, vannak helyszínek, ahol a negatív következmények felülírják a pozitívokat. A kutatók azonban összefoglalták négy pontban azt, hogy mire kell ügyelni az erdőkkel kapcsolatban ahhoz, hogy a hatások pozitívak maradjanak.

1. Sokkal hatékonyabb és olcsóbb a már meglévő erdőket, azok érintetlenségét és sokszínűségét megtartani, mint új erdőket telepíteni. Óvjuk meg azt, ami még megvan!
2. A faültetést csak a környezeti problémák megoldásainak egyik elemeként tekintsük, a fákkal a kibocsátott szén-dioxidnak csak egy kis részét tudjuk megkötni, további csökkentésre is szükség van. Még az se egészen világos, hogy pontosan mekkora részt tudunk megkötni az ültetéssel, így óvatosan kell reménykedni is.
3. Egyensúlyban kell tartani az ökológiai és a társadalmi célokat, figyelembe kell venni a földhasználatra vonatkozó eltérő igényeket, és olyan helyszínekre kell koncentrálni az erdősítést, ahol annak a legnagyobb, legsokrétűbb haszna keletkezhet. Erre jó példa a brazil atlanti-parti esőerdők vidéke, ahol megháromszorozódhat az ültetés haszna, ha jól választják ki a helyszínt.
4. Tervezni, koordinálni és folyamatosan monitorozni kell. Együtt kell működni az adott helyeken élőkkel, akik érdekeltek a földhasználatban, s meg kell oldani az erdősítés kapcsán felmerülő konfliktusokat. Nem minden fa marad meg hosszú távon, például Sri Lanka partjain a 2004-es cunamit követően ültetett mangrove fák több mint 90 százaléka 5 év alatt elpusztult a beültetett terület háromnegyedén. A folyamatos követés ugyan növeli a költségeket, de még mindig jobb drágábban hatékonyan dolgozni, mint kidobni a pénzt a felügyelet híján, vagy épp rossz tervezés miatt elpusztuló fákra.

Az embereknek szükségük van termőföldre, kivágható fákra, ezért különösen fontos együttműködni a helyiekkel.
„Elsőként a meglévő erdőkre kell vigyáznunk, másodsorban a már letaroltakat, megritkítottakat kell hagynunk visszaerősödni, és csak eztán érdemes az ültetésben gondolkodni. Sok helyen magától is visszanő az erdő, ha teret hagyunk neki, például az USA keleti területeit 200 éve letarolták, ma pedig ismét hatalmas erdőségek állnak rajta. A fák csak kis részt képviselnek abban a nagy stratégiában, amellyel a klímaváltozást meg tudjuk állítani. Sokkal jobban tennénk, ha elsősorban az üvegházgáz-kibocsátásunkat fognánk vissza” – zárta a gondolatot Holl professzor.