Porvihar Patagóniában

Patagónia e régiójában gyakoriak a porviharok, a látványuk megszokott a por forrásterületétől közel 100 kilométerre keletre fekvő Comodoro Rivadavia város lakói számára. A Nemzetközi Űrállomás 2020. március 7-én késő délután repült át a sivatagos terület felett, amikor az egyik fenn dolgozó űrhajós észrevette a látványos porcsóvát, és meg is örökítette, az Earth Observatory pedig beszámolt róla.

A por a Lago Musters (a felvétel bal alsó sarkában élénk türkizben látható) tava mellől indul ki, azonban nem látjuk magától a portól, hogy az igazi forrása egy másik tó – vagyis annak a kiszáradt medre. A Lago Colhué Huapi a szomszédjánál sokkal sekélyebb vizű, és a száraz évszakban (gyakorlatilag a nyári félév, a déli féltekén vagyunk, októbertől márciusig tart) mindig kiszárad, így az erős szél a lerakódott finomszemcsés üledéket könnyen felkapja, s nagy távolságba tudja hordani. Hasonló esemény a közelünkben is volt nemrégiben, amikor az Aral-tó kiszáradt részéből hazánk térsége fölé sodorták a légáramlatok a port.

A patagóniai felvételen a por forrásterülete felett még tökéletesen rendezett zászlószerű sávokként látjuk a port, amelyek iránya a szélirányt jelzi. A port a jó 120 km távolságban lévő Atlanti-óceán partján lévő San Jorge-öböl fölé sodorta a szél (az öböl üledékének 10 százaléka a tómederből származik!). Ahogyan a Szahara pora is táplálja az Atlanti-óceánt, úgy a patagóniai is, ami az óceán déli fertályán segíti elő a tenger tápanyagellátását, s vele a tengeri élővilág gyarapodását, ezt már kutatási eredményekkel is igazolták. Az sem kizárt, hogy az Antarktisz-körüli vizek tápanyagellátásában is szerepet játszik e por, ám ezt a kérdést még nem sikerült eddig biztos eredménnyel megválaszolni.

Külön érdelessége még a lefényképezett helyzetnek, hogy a por forrásául szolgáló terület helyi időjárása napi ingadozása a porszórást is időszakossá teszi, s a délután második felében kerül sor a por legnagyobb arányú felemelkedésére. Ez annak köszönhető, hogy a nappali besugárzás hatására alaposan felmelegedett felszínről könnyebben emeli fel a szél a porszemcséket a meleg miatti felhajtóerő segítségével.

A legtöbb felszínfigyelő műhold azonban már kora délután áthalad a terület felett, vagyis, mire a napi porszórás java megkezdődött, így elképesztően kevés olyan felvétel készült, ahol megfigyelhető ez az aktivitás. A Nemzetközi Űrállomás más pályán mozog, mint a Föld-megfigyelő műholdak, így máskor is érkezik az adott terület fölé – ennek köszönhető, hogy most jó időben volt Argentína felett és sikerült megörökíteni a különleges látványt nyújtó, ám hétköznapinak számító jelenséget.

Hasonló felszínközeli jelenséget a Marson is megfigyeltek már.