Állandó algamezők Mauritánia partjainál
Az óceánjaink élettevékenysége a világűrből is jól látható, fitoplankton zöld örvényein keresztül figyelhető meg, egyes helyeken ez évszakhoz kötött, másutt állandó jelenség.
Az algavirágzások ragyogó, élénk smaragdzöld vagy türkizzöld színe tavasszal általában olyan helyeken bukkan fel, mint az Északi-tenger vagy Alaszka partvidéke, azonban Afrika északnyugati régiója egy öblében egész évben látható, az Earth Observatory beszámolója szerint. Május 5-én a NASA Aqua műholdja repült át a régió felett és készítette el az egyáltalán nem ritkaságszámba menő felvételét. Ha végigböngésszük más időpontok felvételeit, láthatjuk, hogy az öböl vize máskor is zöld.
Miért állandó az algák intenzív élettevékenysége Mauritánia partjainál? Az elmúlt évtizedekben itt gyűjtött vízmintákból jól tudjuk, hogy mind az algák, mind a felkavarodott finomszemcsés üledék megtalálható, az algákat a diatómák, vagyis kovaalgák képviselik legnagyobb részben. Ezek az egysejtű élőlények kovából épített vázzal rendelkeznek, és a fitoplankton legelterjedtebb képviselői az óceánokban. Kedvelik a tápanyagokban gazdag vizeket, sokszor akkor szaporodnak el, ha például a viharok felkavarják a tápanyagdús üledéket, vagy az óceán mélyebb, tápanyagban gazdagabb vízrétegét.
A mauritániai vizeknek azonban nincs szükségük viharra ahhoz, hogy a diatómák dúskáljanak a jóban: a passzátszél folyamatosan mozgatja a felszíni vizet: Afrika felől, nyugati irányba tolja, s az elsodort víz helyére folyamatosan áramlik fel az óceán mélyéből friss, hideg víz. Ennek ráadásul még a vastartalma is magas, köszönhetően az Afrika felől ugyanezen szelekkel érkező szaharai pornak, amely az üledékek legnagyobb részét kiteszi e régióban. A vasban, vagyis a fotoszintetizáló algák számára létfontosságú elemben gazdag feláramló víz teszi ideálissá az életkörülményeket a mauritániai partoknál. Bár csúcsidőszak itt is előfordul, október és március a két legintenzívebb hónap a feláramlás szempontjából. Ez a jelenség a mauritániai partoknál része annak a nagyobb feláramlási rendszernek, amely a Kanári-szigetektől kezdődően kíséri Afrika északnyugati partvidékét. Ez csak egyike bolygónk nagy ilyen típusú rendszereinek, mint a dél-afrikai Benguela-, a Chile és Peru mentén lévő Humboldt-, illetve az USA nyugati partjainál lévő Kaliforniai-feláramlás. E régiók a világóceán legnagyobb biológiai produktivitású területei. Bolygónk légköri oxigénjének 20-50 százalékát a diatómák állítják elő.