1200 éve nem volt ilyen aszály a Missouri felső folyásánál

Az USA és Kanada számos egyeteme és kutatóintézete részt vett abban a nagy vizsgálatban, amelyben az előző évtized aszályát viszonyították korábbi évszázadokéhoz. Az USA nagy folyóvölgyei térségében nem ez az első komoly aszály a közelmúltban, több hasonló eseményre is sor került az elmúlt néhány évtized során.

A kutatók ezúttal Észak-Amerika leghosszabb folyóját, a Missourit vizsgálták (3767 km), a folyó a Sziklás-hegységben ered és a Mississippibe torkollik, annak legnagyobb mellékfolyója, közel 1,4 millió négyzetkilométeres vízgyűjtővel, sok-sok millió ember vízellátását biztosítja. A kutatócsoport fa évgyűrűk sorozataiból készült klíma adatsort elemzett 1200 évre visszamenőleg, természetesen a csapadékhozam és a hőmérséklet volt az egyik legfontosabb kérdés, ezek határozzák meg a folyóba kerülni képes víz mennyiségét. A kutatás eredményét az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata, a PNAS közölte.

A Missouri felső folyásán a víz jelentős részét a téli hótakaró lassú nyári olvadása biztosítja, kb. a torkolati vízhozam 30 százalékát teszi ki ez a forrás. Nagyjából az 1950-es évektől kezdődően azonban megváltozott a helyzet, egyre melegebb lett a tavasz, s emiatt csökkent a hómennyiség, majd az 1980-as évektől felgyorsult a folyamat. A becslések szerint 2016-ra 25-50 köbkilométernyi vízre átszámított hó hiányzott már az éves mennyiségből, ez nagyságában az USA legnagyobb víztározója, a Mead-tó 36 köbkilométeres méretéhez hasonlítható.

A századfordulós aszályt összefüggéseiben mutatta meg az az elemzés, amelyre a Missouri felső folyása vidékének évgyűrűi segítségével találtak adatokat. A PAGES 2k projekt a világ elmúlt 2000 évének klimatológiai változásait mérte fel a barlangi kőzetekben tárolt izotópadatoktól kezdve a jégfuratokon vagy a korallokon át a fák évgyűrűiből gyűjtöttekig, e projekt adatbázisát használták fel az összevetésekhez. A csapadékviszonyok és a hőmérsékletek adatait átszámolták a Missouri vízhozamának adataira, s ez a századfordulós aszályt az elmúlt 1200 év legsúlyosabb vízhiányává léptette elő. Ez a 10 éves időszak még az 1930-as évek legendás Dust Bowl nevű aszályánál is kevesebb vízhozammal járt.

Azt is kiderítették a kutatók, hogy a vízhiány oka a növekvő hőmérsékletben keresendő, mind a már említett hómennyiség-csökkenéssel (ha hó helyett eső esik, az könnyebben elfolyik, s nem biztosít tartós forrást a terület patakjai, kisebb folyói számára a nyári időszakra), mind a párolgás növekedésével (mind a talaj, mind a növényzet esetében) kevesebb víz jutott a folyóba. Az éghajlati trendek alapján a jövőben még gyakoribbá válhatnak a hasonló aszályos időszakok, erre pedig a vízgazdálkodásnak mielőbb fel kell készülnie. A helyzet persze nemcsak a Missouri felső folyására igaz, hanem minden olyan folyóra a világon, amelynek vizét jelentős mennyiségben a hegyekben felhalmozódó hó adja.