Csigaminta a Shkodrai-tó vizén

A Balkán legnagyobb állóvize, egy karsztos eredetű tó, festői szépségű környezetben található,  déli partján a Dinári-hegység eróziónak kitett, karbonátos kőzetekből álló karsztos vonulata húzódik. Albániai része a Ramsari Egyezmény alá tartozó védett terület, de a montenegrói partja is nemzeti parki védelmet élvez.
A tómeder alja egyes helyeken a tengerszintnél mélyebben fekszik, ezért kriptodepressziónak, vagyis rejtett mélyföldnek nevezik (ezzel nincs egyedül a Balkánon, földtani, tektonikai okokból).

A tó közepén látható csigaminta a közeli hegyekből hóolvadás során a tóba került és ott kavargó hordalék hatására alakult ki, számolt be az Earth Observatory. A legtöbb üledéket a montenegrói Moracsa-folyó szállítja a tóba, amelynek széles deltája a montengerói part jelentős részét foglalja el. A tó északi partján több kisebb folyó torkolataiban rakódik le hordalék. A Drin és a Kir folyók, amelyek az ősi tóparti város, a névadó Shkodra közelében egyesülnek, már közösen folynak bele a tó vizét levezető, az Adria felé igyekvő albánul Buna, montenegrói nevén Bojana-folyóba.

A tó a geológiai múlt során sokáig, illetve számos alkalommal összeköttetésben állt az Adriai-tengerrel, és gyakorlatilag sós vizű volt, ám a jégkorszakban véglegesen elszakadt a tengertől, s ekkortól vált teljesen édes vizűvé. A tó édesvízi csigafajainak vizsgálatából kiderült, hogy azok harmada endemikus, vagyis csak ebben a tóban él, talán tekinthetünk az űrfelvétel „csigájára” e fajok hírvivőjeként.

SKADAR from The Living Med on Vimeo.

A csigákon túl endemikus felemáslábú rák-, béka- és hajfaj is lakja a tavat, összesen 21 csak itt honos állatfajt ismernek. Partvidéke igazi madárparadicsom, 270 madár él itt, nagyrészt a tó gazdag halfaunájának köszönhetően. A tó környezete az adriai útvonalon haladó vándormadarak számára az egyik fontosabb pihenő állomás, többek közt a mi Alföldünk felől érkező, vagy épp ebbe az irányba tartó vízimadarak számára is.