Menedékhelyek a sarkvidéki erdőségben

A klímaváltozás miatt számos növény- és állatfaj kikerül a számára kedvező életfeltételeket nyújtó környezetből, azonban egy új kutatásban megkeresték azon helyeket, ahol menedékre lelhetnek.

A kanadai Albertai Egyetem kutatói vezetésével készült el az a tanulmány, amelyben a jelentősen megváltozó klímájú, szárazabbá és melegebbé váló észak-amerikai sarkvidékhez közeli élővilág jövőjét vizsgálták, az eredményeket a Frontiers in Ecology and the Environment szakfolyóiratban tették közzé. A 30 kutatóból álló csoportnak egyetemek, állami szervezetek (pl. erdészeti szolgálat), illetve egyéb társaságok szakemberei voltak a tagjai, és mindannyian valamilyen terület szakértői, az erdőtüzektől kezdve a permafrosztig.
A kutatócsoport úgy találta, hogy vannak olyan helyszínek, ahol a körülmények még a klímaváltozással együtt is megfelelőek lehetnek a rászoruló élőlények életben tartásához. Az ilyen, klíma-refúgiumnak hívott védett helyek közt vannak nagyobb tavak, árnyas lejtők, ősi tőzeglápok, ezeket pedig a helyi szakemberek felhasználhatják a regionális természetvédelmi, erdőkezelési tervekhez, magyarázta Diana Stralberg, a kutatás vezetője.
„A munkánk keretként, vagy útvonaltervként szolgálhat a természetvédelmi és földhasználati tervezésben, olyan eszközt jelent, amellyel egy változékony, bizonytalan világban hatékonyabban fenn tudjuk tartani a biodiverzitást” – mondta Stralberg. „Megpróbáljuk megtalálni azokat a területeket, ahol kissé lassabban folynak a változások, így a növényeknek és az állatoknak kicsit több lehetőségük van a túlélésre, akár eredetileg is e helyeken éltek, akár áttelepülnek ezekre.”
Olyan területeket kerestek, amelyek hűvösebbek és nedvesebbek maradhatnak, ilyenek a nagyobb tavak partvidéke, a tőzeglápok, vagy a hegyek-dombok északi lejtői. Ezeken a területeken a hideghez szokott fajok, mint a lucfenyő, vagy az amerikai rénszarvas, a karibu is megtalálhatják a számukra megfelelő környezetet és időt nyerhetnek, legalább rövidebb távon. Az észak-amerikai sarkvidéki erdőségek a világ erdeinek 16 százalékát jelentik, érzékenyek a hirtelen változásokra (mint pl. a erdőtüzek vagy az aszály), és igen fontos szénraktárként is számolhatunk velük.
A klíma-refúgiumok ötlete nem új, a lehetőség jól ismert, hisz számtalan korábbi jégkorszak alatt is ilyen területeken maradhattak fenn egyes növények és állatok, azonban eddig nem végeztek felméréseket e téren, az ember okozta klímaváltozás miatti jövőképpel kapcsolatosan. „Ha a természeten alapuló megoldás segíthet a változások okozta ökológiai károkat a lehető legkisebbre csökkenteni, akár magát a klímaváltozást is lassíthatja kissé. Például ha a tőzeglápokat megóvjuk, akkor ezek a szénkivonással járulnak hozzá a javuláshoz. Ez mindkét fél számára nyertes helyzet lehet!” – tette hozzá Stralberg.