Kavicsok az olvadó sarki jégben
Az északi sarkvidéki egyéves MOSAiC expedíció kalandjairól és legújabb tudományos eredményeiről kaptunk híreket.
A Polarstern kutatóhajó expedíciójáról már több alkalommal is beszámoltunk, a legújabb hírek elsősorban az expedíció egy új tudományos eredményét ismertetik. A kutatóhajó 2019 őszén a szibériai sarkvidéki vizekre hajózva szándékosan a jégbe fagyott, majd a jéggel sodródott át az Északi-sark közeli területein, s eközben a komplex sarkvidéki környezetet vizsgálta és mérte.
Kiderült, hogy hol és mikor született meg az a jégmező, amelybe a hajónak sikerült belefagynia: a Laptyev-tengeren, az Új-szibériai-szigetek mellett, 2018. decemberében. No de miként lehetett ezt kideríteni?
A kutatóhajó környékén a tengerjégre külön figyelmet fordítottak, a kutatások egyik célpontja a jég volt. Épp ezért a jégmintákat számtalan helyről és időpontban vételezték, az expedíció kezdetétől fogva. Az expedíción akkor dolgozó kutatók most otthon vizsgálják át a hajón végzett munkájuk eredményeit, s elemzik azokat. Ezek az elemzések megerősítették azt, ami már a hajó jégbe fagyása idején feltűnő volt, hogy meglehetősen vékony a tengerjég. Dr. Thomas Krumpen, tengerjég-fizikus (Alfred Wegener Intézet Helmholtz Sarkvidék- és Tengerkutató Központ) elmondta: „A méréseink azt mutatták, hogy az egész régió szokatlanul vékony jégből állt, amelyben a Polarstern és orosz partnere az Akademik Fjodorov megfelelő, befagyásra alkalmas jégmező után kutatott.” Az orosz hajó az expedíció első néhány hete során a Polarstern közelében volt, és fontos szerep jutott neki a jégre kihelyezett mérőműszerek elosztásában is. A közös kutatásokról a The Cryosphere című szakfolyóiratban most megjelent tanulmány szerzői közt is képviseltetik magukat az orosz tudósok.
A vizsgálatokból kiderült, hogy a jégmező a szibériai partok közelében, sekély vízben alakult ki, majd az erős sarkvidéki szelek észak felé tolták, egyre távolabb a partoktól. Azonban akkor, amikor a frissen született jeget elkezdi sodorni a szél, a jég alja a sekély tenger üledékeit magával ragadja, s azután az is belefagy. Hasonló folyamat játszódhat le akkor is, amikor egymásnak sodorja és nyomja a jégtáblákat a szél, ilyenkor egyes darabjai elfordulva szintén elérhetik a tenger fenekét s összeszedhetik az ott lévő üledéket. „E folyamatok hatására kavicsok is belefagynak a jégbe, illetve számos kagylót is találtunk. A több centis kavicsok számos helyen kis halmokban hevertek, köztük a kagylóhéjakkal” – mondta Markus Rex professzor, az expedíció vezetője.
A kutatók az elemzésekhez műholdfelvételeket, reanalízist (vagyis a jelen és a múlt időjárási megfigyeléseit összefoglaló és számítógépes modellezést használó módszer), s egy újonnan kifejlesztett termodinamikai visszakövetési technológiát használtak ahhoz, hogy kiszámítsák, honnan eredt a kérdéses jégmező. Az így kapott eredményeket pedig igazolta a jégben gyűjtött üledékek elemzése, s Krumpen a kollégáival további mintagyűjtéseket is szervez még. A jégen felhalmozódó „koszos” foltok gyorsítják az olvadást (mivel sötétebb felületük elnyeli a beérkező napfényt), így a tengerjég sorsát is meghatározzák.
Az üledékeken túl a jég még különböző gázokat és biogeokémiai anyagokat is magával ragad a partközeli területekről, majd elszállítja ezeket az Arktisz középső területeire. Fontos részét képezik a MOSAiC expedíció munkájának ezek az anyagok is, pl. a metán vagy más, a klímára hatást gyakorló gáz körforgását is felmérik. Azonban, a Polarstern sekély partvidéki eredetű jégmezője is azok közé tartozik, amelyek a szokásosnál is gyorsabban olvadnak, s így ez a körforgás is úgy tűnik, megszakadhat. Még az 1990-es években gyakran dolgozott a Polarstern azokon a vizeken, ahol a mostani expedíció sodródó szakasza megkezdődött, s akkoriban az átlag jégvastagság még 1,6 méter volt, most pedig alig 0,5 méter csupán. Emiatt is volt olyan nagy kihívás 2019. őszén megtalálni a megfelelő jégmezőt, amely kitarthat az expedíció sarki útján.
„Nagy szerencsénk volt, hogy olyan jégmezőt találtunk, amely túlélte a nyarat és az orosz kontinentális self vizein formálódott. Ez teszi lehetővé, hogy vizsgálhatjuk azokat az üledékszállítási folyamatokat, amelyek a sarkvidékre régen jellemzőek voltak, de ma már szinte alig van, amely működne köztük.” – mondta Krumpen. Már 2019. nyarán is számos helyen és alkalommal rekord meleget mértek az orosz meteorológiai állomások a sarkvidéken, így az olvadás is rekord mértékű volt, s jelentősen felmelegedett az orosz peremtengerek vize is. Ennek hatására az északkeleti átjárónak hívott tengeri útvonal 93 napon át jégmentes volt, ez a műholdas megfigyelések kezdete óta a leghosszabb időszak. Az előrejelzések szerint, ha a szén-dioxid a mostanihoz hasonló ütemben emelkedik tovább, akkor 2030-ra az északi sarkvidék középső régiója teljesen jégmentessé válhat a nyári időszakra. A MOSAiC expedíció már azon körülmények közepette sodródhatott át a sarkvidéken, amely az átalakulóban lévő, új világot mutatja.
39 százalékkal csökkent az ausztrál partok műanyagszennyezettsége
Egy, hat ausztrál nagyváros térségében végzett felmérés során jelentős javulást találtak, ám még így is túl sok a cigarettacsikk, a flakon, sörös és ételes doboz.
Még ne siessünk a Marsra: egészségi problémákat okozhat a pora
Az emberes marsutazás egyelőre még csak tervasztalokon létezik, azonban nem árt előre gondolkodni, és még az út előtt a lehető legjobban felkészülni arra, ami majd várhatja ott az űrhajósokat.
Minden korábbinál pontosabban sikerült megmérni az Uránusz tengelyforgását
A korábbi adatokat még a Voyager-2 űrszonda méréseiből kapták 1986-ban, most a Hubble-űrteleszkóp ezerszer pontosabb adattal szolgált.
Ekkora most az Aral-tó
Az emberi környezetrombolás szimbólumává lett közép-ázsiai tó az 1960-as években még kétszer akkora volt, mint Belgium.
Volt idő, amikor az Arab-sivatag is zöldellt
Arábia déli része ma a világ egyik legnagyobb és legszárazabb homoksivataga, azonban néhány ezer éve még folyók és tavak vize, és zöld növényzet volt itt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
