A megszelídített Nílus: a Nasszer-tó és az egyiptomi mezőgazdaság

Gamal Abden Nasszer egyiptomi elnök az 1950-es években szerette volna az ország mezőgazdaságát fellendíteni, s a Nílus árvíz-aszály ritmusa helyett stabil, egész éves termelési lehetőséget biztosítani az itt élőknek. Az ország népessége ekkor már meghaladta a 25 milliót, és folyamatosan nőtt – köszönhetően a gyermekhalandóság csökkenésének és az átlagéletkor növekedésének, amelynek hátterében a javuló egészségügyi ellátás állt. Az egyre több embernek azonban ennie is egyre többet kell, s egy gát révén a vízenergia hasznosítása az elektromos ellátást segíti majd.

A tónak nevét kölcsönző Nasszer elnök (középen, csíkos nyakkendőben) és Nyikita Hruscsov (jobb szélen), az SzKP első titkára együttesen indítják be a szovjet segítséggel megvalósuló gátépítést.

Forrás: Wikipedia

A Níluson volt már egy, a 19. század legvégén épült kisebb gát, az Asszuáni-alcsonygát, annak a magasítására nem volt lehetőség, így új gát építését vette tervbe az ország, amellyel a hatalmas Nílust megszelídíthették. Az Asszuáni-gát megépítése kb. egy évtizedet vett igénybe, a sziklákkal és földdel kitöltött gát maga 44 millió köbméter anyagot tartalmaz, ez a Kheopsz-piramis űrtartalmának kb. 16-szorosa. Mivel Egyiptom önerőből nem tudta megoldani az építkezést, ezért szovjet segítséggel létesült a gát, amelynek első „kapavágását”, vagyis a gát építése miatt szükséges első kőzetrobbantást, amellyel a Nílust ideiglenes mederbe terelték, Nasszer és Hruscsov együttesen végezték el.
A gát építése közismerten konfliktust jelentett a régészeti leletek megőrzésével, amelyeket nemzetközi összefogással tudtak csak áttelepíteni az elárasztásba kerülő területekről.

A 111 méter magas gát elkészültével a világ egyik legnagyobb mesterséges tava született meg, a Nasszer-tó. A 480 km hosszú, 16 km széles víztározó a gátépítést kezdeményező elnök után kapta a nevét, a tó szudáni területre eső része pedig külön néven, Núbia-tóként ismert, de egyazon állóvízről van szó. A hatalmas, több mint 100 köbkilométeres űrtartalmú tó megtöltése kb. hat évébe telt a Nílusnak! A tó létrejöttét az tette lehetővé, hogy e területen a Nílus mélyen bevágódott az alapkőzetbe.

A Landsat-8 műholdja készített már számos felvételt a tóról és környezetéről, a közzé tett kép 2013-2020 között, felhőtlen időjárás idején született felvételek mozaikja, így a teljes táj jól megfigyelhető rajta, számolt be az Earth Observatory. Mivel száraz és forró klímán helyezkedik el (a tavat kettészeli a Ráktérítő), nagyon sok víz párolog el belőle. A legtöbb víz novemberben, a Nílus áradása idején van a tóban, a legkevesebb pedig a júliusi aszálykor.

A Nasszer-tó igen fontos szerepet játszik Egyiptom gazdasági életében. Nagyjából a lakosság negyede a mezőgazdaságban dolgozik, s a munkájukat az öntözés lehetősége biztosítja. A Nasszer-tó megbízható vízforrásának köszönhetően több növényt tudnak ültetni a farmerek, s évente több termésciklust is végigvihetnek, a műtrágyázás segítségével. A tó létrejöttét követően pár év alatt az ország 30 százalékkal növelni tudta a művelésbe vonható terület nagyságát, főleg a tó nyugati oldalán. Emellett a tó a halászati ipart is fellendítette, s a benne élő krokodiloknak köszönhetően a turizmust is.

Mindeközben már épül Afrika legnagyobb gátja Etiópiában, a Kék-Níluson, amely a Nagy Etióp Reneszánsz Gát nevet kapta. Egyes számítások szerint, ha ez a gát elkészül, azzal a Nasszer-tó vízszintje jelentősen csökkenni fog, míg más számítások szerint nem fenyegeti ilyen veszély az egyiptomi víztározót. Ideiglenes vízcsökkenés előállhat azon idő alatt, míg az etióp gát által létrehozott víztározó megtelik, ezt követően azonban csupán a párolgás okozta veszteség lehet számottevő. Azonban az Etióp-magasföld topográfiájának köszönhetően a víztározó 160 méteres mélységével a nagy vízmennyiséghez kisebb felület társul, és így jóval kisebb párolgással lehet számolni, mint a Nasszer-tónál. Ha a Nasszer-tó szintje 3 méterrel alacsonyabbá válik az etióp gát hatására, akkor az Asszuáni-gátnál termelhető áram mennyisége is csökken majd. Azonban a szakemberek úgy vélik, az etióp gát erőműve stabilabb és nagyobb áramellátást biztosít, és szükség esetén tud Szudánnak és Egyiptomnak is áramot átadni.