Így hasznosíthatjuk a csapadékvizet

A WWF Magyarország ahhoz ad tippeket, ha lehetőségünk van rá, hogyan tartsuk meg a vizet házunk körül.

A környezeti problémákkal szemben sokszor tehetetlennek érezhetjük magunkat: túl nagy léptékűnek gondoljuk őket, melyekkel szemben egyszerű emberként nem tudunk fellépni. Ám lehet, hogy érdemes kicsiben is elkezdeni, mint például a vízgazdálkodással.
Magyarországon a legtöbb háztartásban feleslegesnek tekintik és elvezetik a tetőről, burkolt felületekről összegyűjthető vizet, pedig hasznosítani is lehetne. A vizet jobb esetben közterületre, vízelvezető árkokba engedik – így azonban a területről elfolyó víz nem helyben hasznosul, hanem árkok, csatornák, folyók szövevényes rendszerén át haladva a Fekete-tengerben köt ki. A másik probléma, hogy ez a gyakorlat a klímaváltozással egyre sűrűbbé váló villámárvizeket és belterületi elöntéseket is kezelhetetlenné teszi: nem lehet akkora árokrendszereket kiépíteni, amelyek egy heves zivatar vizét maradéktalanul elvezetik, ha az összes háztetőről azonnal az árkokba folyik a víz.
Ha a csapadékvíz kezelését és hasznosítását mindenki a telkén belül oldaná meg, az egyszerre tenné zöldebbé, élhetőbbé és élettel telibbé a kertjét. Ideje felismerni, hogy a víz erőforrás, és ennek megfelelően otthonainkban is takarékoskodni és gazdálkodni kell vele. Erre számos lehetőség kínálkozik. Ezt mutatja be a WWF Magyarország infografikája, amely a LIFE-MICACC projekt részeként készült el. A projekt keretében a szakemberek azért dolgoznak, hogy hazai kistelepülések a víz megtartásával képesek legyenek alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz.

Így gyűjthetjük az esővizet
Egy 100 m2 alapterületű tetőre évente átlagosan 58 m3 víz hullik, melyből már egy 1 m3-es tartály is jó szolgálatot tesz a locsolásra.
A vizet kétféleképpen gyűjthetjük: a felszín feletti tartályok bár szem előtt vannak, de a gravitáció segítségével egyszerűen tovább vezethető belőlük a víz, például locsolhatunk vele. Fontos, hogy a víz gyűjtésére használt tartály tiszta, napfénytől védett és fedett legyen.
A földbe süllyesztett tartályok drágábbak ugyan, de nem foglalnak helyet a kertben. Olcsóbb megoldás, ha fertőtlenítés után régi ciszternákban gyűjtjük az esővizet, ahonnan a víz szivattyúzással hasznosítható, de akár a földbe is beszivárogtathatjuk, hogy pótoljuk a talajvizet.

Ha a tartályokból túlcsordul a víz ezt elvezethetjük úgynevezett esőkertbe, melye kicsi, vízkedvelő, őshonos növényfajokkal beültetett mélyedések, melyek bárhol kialakíthatók és a kert díszei lehetnek.
A növényzet a kert többi részén is segíti a víz visszatartását: a fák, cserjék vagy a hosszúra hagyott fűfélék növelik a kert természetes víztároló kapacitását. A dús növényzet rengeteg vizet képes magába szívni, és párologtatás útján azt fokozatosan engedi vissza a légkörbe. Ez kiváltképp nyáron hasznos, mikor a párolgás segít hűteni a mikroklímát, így elviselhetőbbé teszi a hőséget. A hosszúra hagyott gyep és a háromszintes növényzet becslések szerint tizenhétszer annyi vizet képes raktározni, mint a rövidre vágott angol pázsit.
Hűsítő növények
A házra futtatott növények – mint a keleti vadszőlő, a repkényszőlő vagy lonc – szintén csökkentik a ház napi hőingadozását. Ezek úgy működnek, mint egy természetes légkondicionáló, csak éppen energiahasználat és széndioxid-kibocsátás helyett éppen a szén-dioxid megkötéséhez és raktározásához járulnak hozzá.
Fontos, hogy ahol tudjuk, csökkentsük a burkolt felületek arányát! A lekövezett terasz vagy autóbeálló hátrányai, hogy a nyári hőhullámok idején túlhevülnek, és a csapadék is túl gyorsan folyik el róluk. Ha ezeket felszámoljuk vagy vízáteresztő burkolattal helyettesítjük, azzal lassítjuk a lefolyást és növeljük a visszatartott csapadék arányát.