Rábukkantak az Antarktisz első aktív metánszivárgására

Az Oregoni Állami Egyetem szakemberei bukkantak rá az Antarktisz első aktív metánszivárgására a Ross-tenger területén, az Erebus vulkán lejtőjének tengerbe nyúló régiójában, 10 méteres vízmélységben. Andrew Thurber, az egyetem tenger-ökológus adjunktusa elmondta, hogy a jég visszahúzódását követően egyre több metán kerülhet majd ki az üledékek alól. „Igen jelentős ez a felfedezésünk, nemcsak azért, mert e metán a második legfontosabb üvegházgáz, hanem azért is, mert lehetőségünk nyílt az aktív szivárgás kialakulásától fogva követni az eseményeket, és így sokkal pontosabb képet kapunk a metán ciklusáról.”

A Ross-tenger alatt lévő metánmezőről hat évtizede tudunk, ám most először sikerült aktív metánszivárgásra bukkanni a területén, a szivárgás 2011-ben aktivizálódott. A becslések szerint a világtengerek össz metánmennyiségének negyede az Antarktisz körüli Déli-óceán alatt található.

Mintavételezés a jég alatt. A kb. 10 centis átmérőjű tengeri csillagok akár 100 évig is élhetnek a -1,8 Celsius-fokos vízben.

Forrás: Oregon State University

A szén-dioxidnál 25-ször erősebb üvegházhatású gáz kb. 90 százalékát a tengeri és a tengerfenéki mikrobák használják fel, így nekik köszönhető, ha e gáz nem jut a légkörünkbe. Az oregoni kutatók most azt figyelték meg, hogy az antarktiszi metánfaló mikrobák alapvetően mások, mint a világ egyéb pontjain élő hasonló élőlények. A tengerfenéken egy kb. 70 méter hosszú és 1 méter széles sávban találtak rá arra a mikrobaszőnyegre, amely a metánt emésztő élőlényekkel szimbiózisban élő mikrobákból áll, és így útjelzőként mutatja azokat a helyeket, ahol aktívan tör fel a metán, magyarázta Thurber.

Puszta véletlennek köszönhető, hogy rábukkantak erre a telepre, amelyből 2012-ben, 2014-ben és 2016-ban is mintákat vételeztek, a 2016-os vizsgálatkor egy második aktivizálódott szivárgásra is rábukkantak. A kutatók mintákat gyűjtöttek, és az azokon elvégzett génvizsgálatokkal tárták fel a mikrobaközösség aktuális összetételét.

A vizsgálatokból kiderült, hogy az a mikroba, amely felfalja a metánt, kb. 5 évvel a szivárgás beindulása után jelenik csak meg a területen, s még ezután se használja fel a teljes gázmennyiséget, vagyis a tengerfenékről feltörő gáz egy része biztosan a légkörbe kerül. Kiderült az évek alatt az is, hogy eltérően fejlődik és lassabban reagál a változásokra ez a mikrobaközösség, mint a világ más részein lévő metánszivárgásoknál élők alapján gondolták a kutatók.
Lehetőség nyílt arra, hogy végigkísérjék a kis ökoszisztéma kialakulását annak születésétől kezdve, tanulmányozni tudták, mely mikrobák érkeznek először, s melyek később, melyek a leghatékonyabbak a metán felemésztésében. „Korábban sose tudtuk megfigyelni az antarktiszi szivárgás körüli élet alakulását a kezdeteitől, a mostani vizsgálatunkból viszont kiderülhet, hogy itt alapvetően másképp működnek a dolgok, mint a világ más részein, vagy az, hogy egyszerűen csak hosszú évekbe telik a mikrobaközösség számára az alkalmazkodás” – mondta Thurber.
Az antarktiszi állatvilág igencsak különleges, mivel a terület több mint 30 millió éve elszigetelődött a világ többi részétől azzal, hogy a Drake-átjáró megnyílásával kialakult a kontinens körüli tengeráramlat. Ez az időtáv pedig bőven elég már ahhoz, hogy az evolúció is külön útra térjen. „Ennek köszönhető, hogy olyan varázslatos sokszínűség uralkodik a déli-sarkvidék tengereiben, amilyenre sehol másutt nem bukkanhatunk. Ez az itt élő mikrobákra is vonatkozik, természetesen” – mondta Thurber.

A kutatók bíznak benne, hogy visszatérhetnek még a helyszínre később is, további vizsgálatokat végezni, és nyomon követni a szivárgás területén az élővilág fejlődését. Az eddigi eredményekről a Proceedings of the Royal Society B. biológiai szakfolyóiratban számoltak be az oregoni kutatók.