Grönland jégvesztése már nem visszafordítható

Az Ohio Állami Egyetem vezetetésével dolgozó kutatócsoport a műholdas mérések kezdetétől, 1979-től fogva összegyűjtött mérési adatokat dolgozta fel, s ezekből jutott arra a következtetésre, hogy a grönlandi jégtakaró akkor is tovább olvadna, ha a globális felmelegedés megállna ebben a pillanatban.

A kutatás eredménye szerint, amely a Nature Communications Earth and Environment szakfolyóiratban látott napvilágot, ez egyszerűen annyit jelent, hogy a grönlandi gleccserek túljutottak azon a ponton, ahonnan még megfordítható volna a fogyásuk, a hóesés mennyisége már nem képes pótolni azt, ami az olvasással és a gleccserek mozgásával évente elvész.

„Távérzékelési adatokat kerestünk, amelyekből kiszámíthattuk, hogy miként változik a jég felhalmozódása és fogyása” – mondta Michalea King, a kutatás vezetője, az Ohio Állami Egyetem, és a Byrd Sark- és Klímakutató Intézet szakembere. „Az adatok alapján azt találtuk, hogy az óceánokba kerülő jég és olvadék mennyisége jócskán meghaladja azt, amennyi hó felhalmozódik a hatalmas jégmező felszínén.”

A kutatók Grönland több mint 200 nagyobb, a tengerbe torkolló gleccserét vizsgálták, a kutatáshoz használt műholdas adatokból kiderült, hogy mekkora jégmennyiség borjadzott az óceánba, illetve mennyi olvadékvíz távozott ezekből a gleccserekből. Ugyanezek a mérések azt is megmutatták, hogy évente mennyi hóval gyarapodott a szigeten a jégtakarót és a gleccsereket hizlaló jég mennyisége.

Az 1980-as és 1990-es években még elegendő volt a lehullott hó mennyisége ahhoz, hogy a jég fogyását ellensúlyozza, ezekben az évtizedekben a számítások szerint évente 450 milliárd tonna jéggel lett kevesebb. A jég éves fogyása (ez nyáron mindig erőteljesebb) állandó szinten volt egészen addig, mígnem 2000-től azt vették észre a kutatók, hogy egy 5-6 éves időtartamban hirtelen felgyorsult a tempója.
2000 után a jégveszteség évi 500 milliárd tonna volt, ám a lehulló hó mennyisége nem növekedett, így a csökkenést nem tudta pótolni a lehulló csapadék, felgyorsult a sziget jégvesztése.

„A gleccserek érzékenyek a szezonális olvadásra, amióta csak vizsgáljuk őket, látjuk a jég fogyásában a nyári csúcsokat, ám 2000-től ez elkezdett halmozódni, s egyre kisebb mennyiség volt, amelyből fogyni tudott nyaranta, így felgyorsult a fogyás” – mondta King. Míg a 2000 előtti időszakban évente kisebb ingadozással fennálló egyensúlyi helyzet volt, a jövőben a számítások alapján száz évből egy olyan lehet, amelynek során a hulló hó mennyisége meghaladhatja a jégveszteségét.
King elmondta, hogy Grönland nagy gleccserei 1985 óta átlagban 3 kilométert hátráltak, és sokuk most több meleg tengervízzel áll fizikai kapcsolatban, ez pedig akadályozza, hogy a gleccser újra visszanőhessen eredeti hosszába. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az emberek valami csoda folytán képesek lennének megállítani a globális felmelegedést, a jég akkor is tovább fogyna.

Ian Howat professzor, a kutatásról készült tanulmány társszerzője elmondta: „A gleccserek hátrálása miatt az egész jégmező dinamikája fejre állt, és állandósult a csökkenő tendencia. Ha a mostani szinten maradna a klíma, vagy épp egy keveset hűlni tudna, a jég akkor is tovább fogyna.”

A grönlandi jég olvadása az egész világ számára súlyos probléma, a tengerszint emelkedéséhez egy tavasszal megjelent tanulmány szerint egyetlen két hónapos időszak alatt 2,2 milliméterrel járult hozzá a grönlandi helyzet.

Annak ellenére, hogy meglehetősen borús jövőkép rajzolódott ki a kutatásból, Michalea King nem veszítette még el az optimizmusát. „Hasznos, ha új dolgot tudhatunk meg a jeges környezet viselkedéséről, hisz csak így tudjuk javítani az előrejelzéseket, s ez segít kitalálni azokat a technológiákat, amelyek révén elháríthatjuk a károkat. Minél többet tudunk, annál jobban alkalmazkodhatunk majd” – tette hozzá a fiatal kutató.

A cikknek sajnálatos aktualitást ad az a néhány napja érkezett hír, miszerint Dr. Konrad Steffen, világhírű svájci glaciológus, aki először mutatta ki a grönlandi jégtakaró egyre gyorsabb olvadását, egy grönlandi kutatóút során, 2020. augusztus 8-án egy gleccser repedésébe zuhant és megfulladt. A gleccser repedései csak a közeli múltban jelentek meg azon a helyszínen, ahol Dr. Steffen kutatásokat végzett, így, egykori tanítványa és kutatótársa, Ryan Neely szavaival „végül, úgy tűnik, őt magát is a klímaváltozás vitte el.”