Nőtt az ózon mennyisége az északi félteke troposzférájában

Egy amerikai-francia kutatócsoport, a Coloradói Egyetem (Boulder) vezetésével 20 év alatt gyűjtött adatokat elemzett, amelyek a troposzféra (a légkörünk alsó 12-15 km-es rétege) ózontartalmáról tanúskodtak. A légkörünk legalsó rétegében elhelyezkedő ózon káros egészségügyi hatásokkal rendelkezik, emellett üvegházgáz is, és befolyásolja az élővilág működését. Az eredete részben a felszíni, emberi tevékenységhez kötődő gázok fotokémiai reakcióihoz köthető, részben pedig a sztratoszférából kerül a troposzférába, pl. a légköri nehézségi hullámok, vagy viharrendszerek okozta keveredés segítségével.

Az adatgyűjtésben repülőgépekre szerelt mérőberendezések segítettek (ahogyan az időjárási adatok gyűjtésében is jelentős szerepük van), normál kereskedelmi repülőutak során végeztek méréseket. Sajnos a műholdas lefedettség nem elég nagy, és a fix mérőállomások száma is alacsony, ezért a légi közlekedés nélkül meglehetősen kevés adat állna rendelkezésre. Az IAGOS nevű szervezet, amely 1994-től gyűjt ózonszintadatokat a repülőkre applikált berendezésekkel, a kutatók rendelkezésére bocsátotta ezeket a mérési eredményeket, így az egész északi féltekét lefedő elemzés készülhetett.

Az elemzések eredménye, amely a Science Advances tudományos folyóiratban látott napvilágot, sajnos nem túl biztató: az egész északi félteke felett az elmúlt 20 évben nőtt a troposzféra ózonmennyisége.
„Ez bizony fontos dolog, mivel azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy igyekszünk csökkenteni az ózonképződéshez szükséges anyagok helyi kibocsátását, globálisan ez mégse működhet igazán jól.” – mondta Audrey Gaudel, a CIRES (a Coloradói Egyetem Környezettudományi Együttműködési Kutatóintézete) szakembere, a kutatás vezetője.
Mind Észak-Amerikában, mind Európában szigorúbb kibocsátási szabályozások léptek életbe ezen időszak alatt, amelyek hatására a talajközeli ózon képződéséhez szükséges előanyagok mennyisége csökkent.

Az ózonnövekedés mértéke a trópusi területek felett volt a legerőteljesebb, a kutatók úgy vélik, hogy e régiókból jut át máshova is az ózon. Az is kiderült a vizsgálatokból, hogy ott volt a legdrámaibb mértékű a növekedés, ahol korábban igen alacsony ózonszint uralkodott: India, Délkelet-Ázsia, Malajzia, Indonézia területei felett. 1994-2004 között itt volt a legalacsonyabb e légköri gáz mennyisége, míg 2011-2016 közt már rendkívül magas volt az ózonszint.

Mivel a korábbi hasonló összehasonlításokhoz igen kevés adat állt rendelkezésre, azokból nem lehetett helytálló következtetésekre jutni, most azonban szinte a teljes bolygót lefedő adatbázis állt rendelkezésre a több mint 36 000 mérés eredményeként (ez napi átlag 4 mérést jelentett). Az átlagos ózonszint-növekedés 10 évente 5 százalékos volt, annak ellenére, hogy az USA és Európa felett csökkent a mennyisége, e helyeken a szigorúbb légszennyezési szabályozók mindenképp hatottak.

Az a trend is felismerhető volt, hogy minél nagyobb magasságot mértek, annál inkább nőtt az ózon mennyisége, egészen a 12 kilométeres szintig. A kibocsátási adatok és a légkörzési modellek vizsgálata alapján az általános növekedés okának a kutatók a trópusi régiók légszennyezettsége növekedését jelölték meg. Gaudel és munkatársai következő felmérésükben majd e régiót vizsgálják meg részletesebben. „Szeretnénk megérteni az előanyagok- és az ózon mennyiségének változási okát, azt, hogy a légszennyeződés kibocsátásának helyéről miként jut el a távoli régiókba” – mondta Gaudel. Ehhez az összes rendelkezésre álló adatforrást igénybe fogják venni a kutatók, a most is használt IAGOS mellett felmérési kampányok és műholdak méréseit is felhasználják majd.