Érzékenyek lehetnek a földrengések előjeleire egyes háziállatok?

A legendás történetek, bár meglehetősen hosszú időre nyúlnak vissza, s meglehetősen érdekesek is, nem tudományos felmérések, így teljes joggal kételkedhet az ember a valóságtartalmukban. Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben igyekezett a legendákat közelebb hozni a tudományhoz: Olaszországban háziállatok tevékenységének monitorozásával készítettek felmérést az állatok földrengések előtti viselkedéséről, számolt be az EOS, az Amerikai Geofizikai Unió földtudományi hírportálja.

Már idősebb Plinius is feljegyezte, hogy a földrengések előtt a hajókra telepedett madarak különösen viselkednek, Humboldt útirajzában leírta, hogy a venezuelaiak mindig figyelik a kutyák, kecskék és disznók viselkedését, mivel, főként ez utóbbiak, kifinomult szaglásukkal megérzik a közelgő rengést. Modern kori példa az 1975-ös Hajcseng városát letaroló földrengés, már hónapokkal a tragédia előtt több száz, fura állati viselkedésről szóló beszámoló született meg, s részben ezek alapján a helyi hatóságok evakuálták a várost a rengés előtt, így alig 1300 ember halt meg, evakuálás nélkül 150 ezren veszthették volna életüket. A 2004-es karácsonyi cunami kapcsán kiderült, hogy az indonéz gyerekeket évszázadok óta tanítják, hogy ha az állatok tömegesen menekülnek a tenger közeléből, kövessük őket, mert cunami várható, 2004-ben az elefántok hagyták ott a partot a cunami előtt.

Dr. Martin Wikelski, a Max Planck Állati Viselkedéstudományi Intézet professzora, aki évtizedekig az állati vándorlásokat kutatta, tapasztalatai alapján már hosszú évekkel ezelőtt elhatározta, hogy valamiféle szisztematikus vizsgálatot fog végezni az állatok természeti katasztrófákat megelőző különleges viselkedésével kapcsolatosan. A különböző érzékelőkkel ellátott adatgyűjtő eszközök, amelyeket ma már akár egy nagyobb rovarra is applikálhatunk, hatalmas lehetőséget rejtenek e vizsgálatokban.

No de miként lehet tudományos eszközökkel bizonyítani azt, ha egy állat „előrejelzi” a közelgő földrengést, amikor mi emberek se vagyunk erre képesek? A kutató olyan rengéseket vizsgált, amelyekről tudták, hogy biztosan be fognak következni: a nagyobb rengéseket követő utórengések voltak a célpontjai. A lehetőség 2016. októberében adódott, ekkor Olaszország középső vidékén egy kb. 5-ös erősségű rengést észleltek, a kutatók azonnal megkeresték a környék számos állattartóját, hogy szerelhetnének-e mérőműszereket a jószágaikra. Sokan visszautasították a kérést, azonban találtak egy családot, amelynek tagjai már korábban észrevették, hogy az állataik izgatottan viselkedtek a legutóbbi rengés előtt. Ez a család hozzájárult az adatgyűjtős nyakörvekhez.

„A farmerek bíznak az állataik érzékeiben, mivel tudják, mennyire kifinomultak azok” – mondta Wikelski professzor. A család megmutatta, melyik háziállatok reagáltak a legizgatottabban a rengésre (kb. 20 tehén, kutyák, birkák, csirkék, nyulak, pulykák), ezek az állatok mind kaptak mozgásérzékelő adatgyűjtő műszert. Bár eredetileg az 5-ös erősségű rengés utórengéseit szerették volna vizsgálni, mint később kiderült, ez előrengés volt, és egy sokkal súlyosabb hatású, 6,6-es erősségű követte pár nappal később. „Elképesztő szerencsénk volt azzal, hogy tudtunk adatot gyűjteni a nagy rengés előtt, közben, és után is!” – tette hozzá Wikelski.

Az előzetes adatelemzésekből, amelyeket az Ethology szakfolyóiratban közöltek a kutatók, eleinte semmi különösre nem derült fény. Azonban tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy bizonyos állatok reakciói elképesztően kaotikusak voltak: azoké, amelyeket az istállókban tartottak. „Úgy tűnik, hogy azok az állatok, amelyek nem az istállóban voltak, hanem a szabadban legeltek egyáltalában nem reagáltak.” A farm egyes tehenei az istállóban, kipányvázva álltak, míg máskor a legelőn voltak, a birkák pedig szabadon mozoghattak a saját, külön istállóikban.
„Az istállókban lévők hatalmas aktivitást mutattak, ha ez tovább tart egy óránál, akkor tudjuk, hogy valami nincs rendben” – mondta Wikelski, aki szerint az adatvizsgálat olyan volt, mintha a pénzpiaci mozgásokat elemeznék, ha minden állat más irányba indul el, akkor jön a tőzsdekrach.

Számos rengés volt még azután, hogy az állatokat felszerelték a mozgásérzékelőkkel, s kiderült, hogy minél közelebb volt az adott állat a következő rengés epicentrumához, annál korábban kezdett nyugtalankodni is. Az egyik rengés epicentruma igen közel volt a farmhoz, ezt 16-18 órával előzte meg az állatok „jelzése”. „Ez meglehetősen hosszú riasztási időnek számít” – tette hozzá Wikelski.

Susan Hough, az USA Geológiai Szolgálatának szeizmológusa, akinek a most bemutatott kutatáshoz nem volt köze, elmondta, tetszik neki a megközelítés, amit a kutatók alkalmaztak. „Mindenki hallott legendákat az állatok földrengést előrejelző képességeiről, ám számos eset utólagos visszatekintés, amikor például valaki a rengés után visszaemlékszik, hogy a macskája furán viselkedett. Ezeket nem lehet tudományosan vizsgálni. Hough szerint a tanulmányban közölt eredmények nem elsöprő erejűek, ránézésre nem ugrottak ki az összefüggések az állatok mozgása és a rengések között. Morgan Page, az USA Geológiai Szolgálatának geofizikusa sem látja a szerzők által összefüggőnek vélt adatokat. „Az azonban nagyszerű, hogy valaki éppenséggel megpróbálja megmérni az állatok viselkedését a rengés előtt.”
Hough azt mondta, ő még több adatot szeretne látni, mielőtt következtetést vonna le azokból, és ebben Wikelski is egyetért vele. „Fontos hangsúlyozni, hogy mindez előzetes elemzési eredmény volt, nem lehet ilyen adatokra alapozni egy előrejelző rendszert” – tette hozzá Wikelski, s elmondta azt is, hogy az első néhány rengés adatainak elemzése után, egy kb. 3-as erősségű rengést, amely pontosan a farm alatt pattant ki, képesek voltak „megjósolni” az állatok mozgásadataiból. „Ez azért kezdetnek nem olyan rossz” – mondta a kutató.

Wikelski korábban egy másik, szintén háziállatokat vizsgáló kísérletben az Etna oldalában legelésző kecskékre rakott adatgyűjtő mozgásérzékelőket, s egy alkalommal a kecskék szokatlan aktivitása 6 órával egy jelentősebb kitörést megelőzően látszott az adatokban.

Nem szabad elfelejteni, hogy az ember hajlamos a természetet, állatokat valamiféle misztikus képességgel felruházni, s bár valóban vannak az állatoknak olyan kifinomult érzékszervi észleléseik, olyan dolgokról, amelyek a mi érzékeink számra észlelhetetlenek, rendkívül nehéz ezeket a tudományos elvárásoknak megfelelően rendszerezni. A földrengéseket „előrejelző” állatok elméletileg sok dolgot érzékelhetnek, azonban anélkül, hogy pontosan meg tudnánk határozni, mi módon, milyen esemény vagy fizikai folyamat érzékelésével „jelzik előre” pl. a földrengést, nem fog minket közelebb vinni a valódi, megbízható, műszeres előrejelzésekhez.
Hasonló kutatások nélkül azonban még ennyivel se jutnánk közelebb, ezért érdemes foglalkozni a témával akkor is, ha egyelőre az eredmények kétségesek.