Nagyon gyorsan növekednek a gleccsertavak, 1990 óta

A NASA elmúlt 30 évben gyűjtött műholdas adatai alapján készült az az új kutatás, amelyből kiderült, hogy a gleccsertavak 50 százalékkal nagyobbá váltak 1990 óta, mivel a gleccserek olvadnak és hátrálnak a klímaváltozás miatt. E folyamat veszélyt jelent a gleccserekből eredő, gyakran rendkívül instabil tavak alatti területeken élők számára, azonban segíthet pontosítani a tengerszint-emelkedés várható mértékét, így jobban átláthatjuk, hogy az olvadékvizek miként is jutnak az óceánba.

A gleccserek szinte a világ minden pontján hátrálnak, olvadnak, és a Nature Climate Change szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredmény rámutat, ebből az olvadásból fakadóan mekkora víztömeg is rejtőzik a gleccsertavainkban.

„Tudtuk, hogy nem minden olvadékvíz megy azonnal az óceánokba” – mondta Dan Shugar, a kutatás vezetője, a Calgary Egyetem (Kanada) geomorfológus-klímakutatója „Eddig azonban nem tudtuk megbecsülni, mennyi olvadékvíz van a tavakban, vagy épp talajvíz formájában elrejtve.”

A kutatók számításainak eredményeként 156 köbkilométernyi víz jött ki, ez az Erie-tó teljes víztömegének a harmada (a Balaton víztömegének több mint 82-szerese).

A kutatásban kanadai, amerikai, angol egyetemek és kormányzati intézetek szakemberei vettek részt, és a NASA Magashegyi Ázsia kutatóprogram keretéen vizsgálódtak. E program eredetileg mintegy két tucatnyi himalájai gleccsertó műholdas és távérzékelési mérésére készült.

„Eredetileg az ázsiai magashegyi környezethez írtunk egy Google Earth motor alatt futó szkriptet, ennek segítségével rengeteg földrajzi, helyszíni adathoz jutottunk hozzá, aztán váltottunk, és a világ összes gleccsertavát számba vettük. Innen kiindulva aztán felépíthettük az összehasonlító adatbázist, amelyből a tavak területe alapján azok össz víztömegét is kiszámíthattuk” – mondta Shugar.

A kutatócsoport 250 ezer, a Landsat műholdak által készített felvételt és mérést használt fel. Az elemzéseket 1990-től jelenkorunkig terjedően öt időközre bontva végezték el, az Antarktisz kivételével a bolygónk összes jég borította területén.

Shugar megjegyezte, hogy bár viszonylag kicsi a gleccsertavak vízmennyisége, ha azt veszik alapul, mennyiben járulnak ezek hozzá a globális tengerszint-emelkedéshez, a tavak alatti régiókban élők számára azonban rendkívüli hatásuk lehet.

„A gleccsertavak instabilak, gyakran eltorlaszolja őket a jég maga, vagy a gleccser morénakövei, ezeket a torlaszokat a tó időről időre áttörheti, s eláraszthatja a völgyeket a hatalmas, lezúduló vizével. A gleccsertó-áradások sok ezer ember haláláért felelősek csak az elmúlt száz évben, falvakat, infrastruktúrát tettek használhatatlanná, háziállatokat semmisítettek meg. Egy ilyen gleccsertó 2020 május végi kitörése miatt a pakisztáni Hunza-völgyben mezőgazdasági területeket tett tönkre az áradás, a Karakoram-főút egy szakaszát, és egy villamos erőművet is elsöpört.

„Ez számos régió számára problémát jelent, minden olyan közösséget érint, amely gleccserek, veszélyes gleccsertavak alatti területen él, nagyrészt az Andokban, illetve Bhután és Nepál területén, ahol egy ilyen áradás pusztító erejű lehet. Szerencsére az ENSZ és más szervezetek számos megfigyelőállomást üzemeltetnek, és segítik a kármegelőzést azzal, hogy apránként leengednek a tavak vizéből, ezzel csökkentve a katasztrofális áradások esélyét” – magyarázta Shugar.