Kihalási esemény nyitott utat a dinók uralmának

A Kínai Földtudományi Egyetem és a brit Bristoli Egyetem szakembereinek vezetésével egy 17 fős nemzetközi kutatócsoport egy 233 millió évvel ezelőtti nagy kihalási eseményt vizsgált. A karni pluviális eseményként ismert, jelentős éghajlatváltozással járó epizód nem ismeretlen a kutatók körében, azonban úgy tűnik, most sikerült feltárni a kihalás mértékét, és azonosítani a változások okát is, ezekről a Science Advances folyóiratban számolt be a kutatócsoport. A szakemberek a paleontológiai és geológiai bizonyítékok sokaságát elemezték, s ebből vontak le következtetéseket. A bristoli kutatók már foglalkoztak e kérdéssel pár éve, most az akkori munkájukat terjesztette ki a csoport. Már az 1960-as években fény derült arra, hogy ebben az időszakban jelentős változás zajlott az élővilágban, azonban a kormeghatározások bizonytalansága korábban nem tette lehetővé, hogy a változások időbeliségét felismerjék, s így nem is vált biztossá, hogy egymással összefüggő eseményekről van szó.

Az Alaszka délnyugati és Kanada nyugati részén lévő Wrangellia nevű régió egykori óceáni bazaltáras kitörése lehetett a kihalási esemény fő mozgatórugója, a nagy magmás provinciák közt számon tartott területen, viszonylag rövid idő (5 millió év) alatt kb. 10 millió négyzetkilométert borított be a kitörésekből származó bazalt. A vulkánkitörések hatására átalakult a klíma, a légkörbe jutott szén-dioxidnak köszönhetően melegebbé, illetve a korábbinál sokkal csapadékosabbá vált,

„A kitörések a karni idején voltak a legintenzívebbek. Néhány éve e kitörések geokémiai jeleit vizsgáltam, s akkor derült ki, hogy mekkora hatása lehetett a légkörünkre világszerte. Olyan kitörésről beszélünk, ami rengeteg üvegházgázt, pl. szén-dioxidot pumpált a légkörbe, s ennek köszönhetően több felmelegedési csúcs is volt” – magyarázta Jacopo Dal Corso, a Kínai Földtudományi Egyetem kutatója. A felmelegedést és a csapadékbőséget már az 1980-as években felfedezték, ez kb. 1 millió éven át tartott, és ez a klímaváltozás igen jelentősen lecsökkentette a biodiverzitást mind az óceánokban, mind a szárazföldeken. A kihalási eseményt követően új élőlénycsoportok váltak uralkodóvá, s kialakultak a modern jellegű ökoszisztémák alapjai, a klíma átalakulása serkentette a növények növekedését, s elterjedtek a tűlevelű erdőségek.

„A flóra valószínűleg nem sok eleséget nyújtott a kihalást túlélt növényevő hüllők számára” – mondta Mike Benton, a Bristoli Egyetem professzora. „Tudjuk, hogy a dinoszauruszok már kb. 20 millió évvel korábban kialakultak, azonban egészen eddig a kihalási eseményig igen csekély és jelentéktelen formában képviseltették magukat. A karni pluviális epizódot követő hirtelen kiszáradás teremtette meg a felemelkedés lehetőségét a dinoszauruszok számára.”

Persze nemcsak a dinók váltak ekkor uralkodókká, ugyanebben az időben jelent meg számos modern növény és állat, pl. krokodilok, teknősök és gyíkok, sőt, az emlősök is.

A karni pluvilális epizód jelentős hatással volt az óceánokra is: a modern zátonyépítő korallok ekkor kezdtek elterjedni, hasonlóképp számos modern plankton is, ez pedig arra utal, hogy az óceánok kémiája és karbonát-ciklusa gyökeres átalakuláson ment keresztül.

Jacopo Dal Corso elmondta, hogy eddig az elmúlt 500 millió évben a kutatók öt nagy kihalási eseményt azonosítottak. „Ezek mindegyike alapvető hatású volt az evolúció további alakulására. Mi most egy hatodik nagy kihalási eseményt azonosítottunk, s a bizonyítékok alapján ennek is igencsak gyökeres változás lett a következménye: a szárazföldi és az óceáni létformák átalakulásával megalapozta a modern ökoszisztémákat.”

A további munkák során a kihalási esemény részleteiről lehet majd további információkat gyűjteni, pontosabb kormeghatározások révén, főként a szárazföldi növényzetet érintő változásokról, illetve a vulkánkitörés egyes időszakai és a velük egyidejű változások közti összefüggések feltárásával.