Új elemzések készültek a 2100-ra várható tengerszint-emelkedésről

Több mint 60 kutató, közel 40 intézmény részvételével zajlott az a vizsgálat, amelynek során a jégmezők olvadása miatt várható tengerszint-emelkedésről végeztek új számításokat a NASA közreműködésével. Amennyiben az üvegházgázok kibocsátása nem változik a jelenlegihez képest, a grönlandi és antarktiszi jég olvadása miatt mintegy 38 centiméternyi emelkedés várható, azon felül, amelyet a felmelegedés alapján eddig is vártak. Az eredmény összhangban van az IPCC 2019-es előrejelzésével, amely szerint Grönland 8-27, az Antarktika pedig 3-28 cm további vízszint-emelkedést okoz majd 2000-2100 között.

A számításokról készült tanulmány – külön a grönlandi és külön az antarktikai területre vonatkozóan – a The Cryosphere szakfolyóirat tematikus számában látott napvilágot. Az eredményeket a NASA Goddard Űrközpont által fejlesztett modell, az ISMIP6 alapján kapták a kutatók.

A cél a várható tengerszint-emelkedés mértékének becslésén túl a módszerben rejlő bizonytalansági fok feltárása volt, ehhez a világ olyan kutatócsoportjait hozták össze, amelyek a jégmezők modellezésével, vizsgálatával foglalkoznak.

„Az egyik legnagyobb bizonytalanságot a jégmezők adják a jövő tengerszint-emelkedéséhez, a jég a viselkedésével pedig a klímánk alakulására válaszol” – mondta a projektet irányító Sophie Nowicki, aki korábban a NASA munkatársa volt, és jelenleg a Buffalói Egyetem kutatója.

Grönland a jég felszíni olvadásával és a gleccserek elvégződéseinél az óceán vizének melegedésével jelentős mértékben hozzájárul a tengerszint változásához. Ha az IPCC szerinti legnagyobb kibocsátás marad a következő évtizedekre, akkor 9 cm lesz Grönland hozzájárulása a tengerszint-emelkedéshez. Ha a legalacsonyabb kibocsátás valósul meg (ennek gyakorlati esélye már nem nagyon van), akkor pedig 3 cm lesz a grönlandi eredetű növekmény. Ez ahhoz a kb. 6 mm-hez adódik hozzá, amely a már eddig lezajlott felmelegedés miatt következik be.

Az Antarktika esetében kicsit nehezebb előrejelzést készíteni, mivel, miközben nyugaton a melegedő óceán alulról erodálja a selfjeget és a gleccserek elvégződéseit, eközben a kontinens egyes keleti helyein a csapadék miatt gyarapodik is a jég, a felmelegedés ugyanis gyakoribb havazást is jelenti itt. Az eredmények sokszínűek: a helyzet lehet olyan, hogy 7,8 centivel csökken a tengerszint, de olyan is, hogy 30 centivel emeli, a különböző klímahelyzetek és modellek alapján. A legnagyobb jégvesztést Nyugat-Antarktika területére jelzi a regionális számítás, amely a tengerszintet 18 centiméterrel emelné meg, amennyiben az IPCC szerinti legnagyobb kibocsátási szcenárió valósul meg.
„Nyugat-Antarktikán az Amundsen-tenger, Kelet-Antarktikán pedig a Wilkes-föld területe a legérzékenyebb az óceán hőmérsékleteinek és áramlatainak változásaira, s itt tovább fog fogyni a jég mennyisége” – mondta Hélène Seroussi, a NASA Sugárhajtás Laboratórium (JPL) jégkutató szakembere, az antarktiszi jégmezők viselkedését modellező projekt vezetője. A most kapott eredmények alapján kiderül, miként lehet majd még pontosabbá tenni a modelleket és az előrejelzést.

Hat évi munka, telekonferenciák és munkamegbeszélések sorozata vezetett el a jelen eredményhez, közben a világ jég-, óceán-, és légkörkutatói szoros együttműködést alakítottak ki egymással azért, hogy egyre pontosabbá tegyék a jövőre vonatkozó modellszámításokat. Az eredmények a 2022-es, hatodik IPCC jelentéshez járulnak majd hozzá.