Felperzselt Pantanal
A rendkívül gazdag élővilágú, sokszínű, ám most is füstben úszó Pantanal legnagyobb részben Brazíliához tartozik.
A Pantanal Dél-Amerika több nagy folyója által átjárt, hatalmas lapály, amely az esős évszakban az áradásoknak köszönhetően mocsaras, majd a száraz évszakban (jelenleg is ez zajlik) a folyói visszahúzódnak medrükbe. A terület (Mato Grosso és Mato Grosso do Sul államok) egyúttal Brazília legnagyobb marhatartó régiója is, átnyúlik Bolívia és Paraguay országhatárain túlra is. A világ egyik legnagyobb vizes élőhelye is egyúttal e terület, sok ezer fajnak ad otthont, s ezek közt van számtalan veszélyeztetett státusú is. Természetes növénytakarója változatos, mocsaras, füves, bozótos vagy erdős mozaikok váltakoznak a folyókkal és tavakkal.
Az időszakosan elárasztott, hatalmas ártérnek tekinthető terület magját eddig nem háborgatták a Pantanalt körbevevő terület egyre nagyobb számú marhatartói, az utóbbi években azonban gyakoribbá vált a tűzvész itt is. 2019-ben a száraz évszak (júliustól októberig) igencsak bővelkedett tüzekben, majd a rákövetkező, esős évszak (decembertől áprilisig) során a szokásosnál kevesebb csapadék jutott e vidékre. Ez azt jelentette, hogy a Pantanalnak esélye se volt újra megtelni vízzel, így eleve nehéz körülmények közt vágott neki a 2020-as száraz évszaknak, és még az év első felében is voltak tüzek, holott ilyenkor az esős idő miatt nem szoktak égni.
A rendkívüli szárazság miatt a marhalegelők szokásos megújításához használt, szándékosan gyújtott tüzek gyakran elszabadultak, és a Pantanal ökoszisztémájára is átterjedtek, s itt azután az oltási infrastruktúra hiányában kontroll nélkül tombolhattak s terjedhettek tovább.
2020. augusztus 27-én a Landsat 8 műhold készített felvételeket a területről, látható és infravörös tartományokban is, így mind az aktív, jelenleg is égő tüzek füstje, mind az év során korábban felperzselt területek sebhelyei láthatóvá váltak az Earth Observatory által közzé tett felvételeken. A füst maga persze rendkívül nagy távolságokba is eljut, szeptember 6-án már a Terra műhold fényképezte a régiót, s a felette hömpölygő füstfolyamot, amely a Pantanaltól délre járt ekkor.
Mato Grosso államban, 2020 augusztusában 4200 tűzfészek volt, ugyanitt 2018-ban 71, míg 2019-ben 184, így kézzel fogható a különbség. Douglas Morton, a NASA Goddard Űrközpontja bioszférakutató részlegének vezetője szerint szeptember 9-ig már 24 ezer négyzetkilométernyi terület vált a lángok martalékává. (Ez hazánk területének több mint a negyede! Az előző rekordot 2005-ben mérték, akkor 4600 négyzetkilométernyi terület semmisült meg.)
„Ez a Pantanal több mint 10 százalékát jelenti, hatalmas terület, és még hetek vannak hátra az esős évszak kezdetéig. Voltak a Pantanalban korábban is tűzvészek, azonban az idei mindent felülmúlt, amit a műholdas megfigyelések óta tudunk” – mondta el Morton. A műholdas megfigyelések 1979-ben kezdődtek, ekkortól folyamatosan működő környezeti megfigyelő műholdak követik bolygónk változásait.
Az idei nagy tüzekben számtalan apró tűzfészket láttak a műholdak, azonban ezek nem feltétlenül mind külön tüzek, hanem egy nagyba tartoztak, amely kilenc pontból indultak ki. A Transpantaneira autópálya és a Paranal folyó közti régióban, Poconé megyében kezdődtek el a tüzek idén július közepén. Bár a műholdképek alapján nehéz megállapítani minden egyes tűz okát, a Dél-Amerika specialisták szerint a száraz évszakban fellobbanó tüzek jelentős részben emberi tevékenységhez köthetők. Renata Libonati, a Rio De Janeiro-i Állami Egyetem szakembere szerint a legelőterületek megtisztítására és megnagyobbítására gyakran alkalmazzák a régió farmerei az égetést. A szemetet is elégetik, és a halászok is gyakran gyújtanak tábortüzeket, s ezekből is kiszabadulhat és kontrollálhatatlanná válhat a tűz. Alapesetben ezek nem tartanak sokáig és nem is érik el azt a méretet, amit a műholdak már látnak, ám a különösen száraz körülmények meggyorsítják a tüzek terjedését.
Míg a Pantanal egyes bozótos-füves régiói alkalmazkodtak az időnként természetes okból is fellobbanó tüzekhez, más területeinek növény- és állatvilága azonban súlyos károkat szenved el ilyenkor, ilyen például a számtalan jaguárnak otthont adó Encontro das Aguas nemzeti park is. A parkot egy ideig védték a folyóvizek, azonban a szélerősség és a változó szélirány miatt ide is átjutott a tűz.
Égi jelenségek 2025. május második felében
Számos együttállásra és látványos szépségű holdsarlókra pillanthatunk rá az egyre rövidülő éjszakákon, a Tejút pedig egyre szebben figyelhető meg.
Lehet, hogy mégsem becsapódásokkal érkezett a vizünk?
A földi víz eredetének kérdése régóta foglalkoztat sok kutatót, a leginkább elfogadott nézet szerint a világűrből jött, kisbolygók, meteoritok becsapódásaival.
Eső vagy hó is esett az ősi Marson
A vízfolyások megléte már jó ideje ismert, azonban azt nem könnyű kideríteni, hogy volt-e csapadék.
Egyes kültéri rendezvények kockázatosabbak
Hazánkban nem kell elmagyarázni, milyen kockázatokat hordoz az időjárás egyes kültéri rendezvényeket látogatókra.
Felgyorsulhatott a kontinensek mozgása a jégkor végén
A jégkor végi olvadás hatására nemcsak emelkedni kezdtek a szárazföldek, hanem úgy tűnik, a kontinensek mozgása is felgyorsult egy időre.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
