Régi-új hidegrekordja lett az északi féltekének

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) kezeli és vizsgálja a bolygónkon mért extrém időjárási események, adatok hitelességét, e vizsgálatokhoz 2007-ben új szabályrendszert léptettek életbe. Számtalan, korábban mért s akkor hitelesített adatot most újra megvizsgálnak, s egyúttal ellenőrzik azokat az adatbázisokat, amelyekben esetleg eddig nem ismert rekordokra lehet bukkanni, ezek közül azonban néhányat nem vizsgáltak át eddig, különféle okból kifolyólag, most viszont mégis sor kerülhetett rájuk. A jelen rekordra egy klímakutató hívta fel a WMO figyelmét arra, hogy talált olyan adatot, amely a korábbi (1954-es, -66,1 Celsius-fokos) hivatalos rekord hidegnél is zordabb volt.

Ezt követően a WMO feladata, hogy hitelesítse az egykori mérési adatot. Ez így egyszerűen hangzik, azonban igen sokféle vizsgálat előzi meg azt, hogy kimondják: valóban új rekord született.

1991. december 22-én, pontosan a téli napforduló idején született a mérési eredmény, amely szerint -69,6 Celsius-fok hideget mértek egy automata meteorológiai mérőállomáson, Klinck nevet viselő helyszínen, Grönland jégtakarója szívében. A WMO ilyen rekordjelölt mérések esetén minden lehetséges körülményt ellenőriz: pl. vajon a kérdéses mérőállomás jól működött-e, szabályosan volt-e elhelyezve a műszer, a környék mérőállomásai milyen adatokat mutattak, milyen nagytérségi időjárási helyzet állt fenn, s ez indokolja-e a rendkívüli adat születését?

A mérőállomást, több hasonlóval együtt a Wisconsini Egyetem szakemberei állították fel a grönlandi jégtakaró középső, legmagasabb területén (3105 méteres tengerszint feletti magasságban) azzal a céllal, hogy a közelben, a GISP2 állomáson dolgozó, jégfuratokat gyűjtő kutatókat segítsék. Az állomás két éven keresztül gyűjtötte az időjárási adatokat, majd visszaszállították az egyetemi laborba, ahol ellenőrizték a pontos működését, s ezután a következő méréseihez már az Antarktiszra került.

„A mérőállomás minden egyes darabját úgy válogattuk össze, hogy az tartósan működőképes maradjon extrém hidegben is” – mondta George Weidner, aki annak idején részt vett az állomás tervezésében. „Az összes grönlandi mérőállomást hómobilokkal szállítottuk ki a mérési helyszínekre, így a műszereknek a göröngyös hófelszínen megtett utat is ki kellett bírniuk. Azonban a korábbi antarktiszi munkák miatt elég tapasztaltak voltunk már ezekben a feladatokban.”

A régi-új rekord felfedezése arról is vall, hogy a klímakutatók a sok évtizeddel ezelőtti adatok átböngészése során bármikor rábukkanhatnak hasonló rekordokra.

„A klímaváltozás korában különösen nagy jelentősége van minden hőmérsékleti rekordnak” – magyarázta Petteri Taalas professzor, a WMO főtitkára. Most zajlik még az idén nyáron Verhojanszkban mért +38 Celsius-fokos sarkvidéki melegrekord hitelesítéséhez szükséges vizsgálat is. Érdekesség, hogy az előző hidegrekord is ugyanezen szibériai településé volt egyébként.

Az adatellenőrzéseket követően a hitelesítés folyamatáról, az egykori mérésről, a műszerekről és a helyszín körülményeiről a Quarterly Journal of the Royal Meteorological Society szakfolyóirata számolt be.