Földsúroló meteor száguldott át Nyugat-Európa egén

A világ számtalan helyszínén üzemelnek a meteorok megfigyelésére szolgáló nagy fényérzékenységű webkamerák, amelyeket Globális Meteor Hálózat néven fog össze egy rendszer. E hálózattöbb tagja is észlelte azt a meteort, amely 2020. szeptember 22-én hajnali 5:53-kor jelent meg Németország és Hollandia felett. (Bár egy időzónában vagyunk a kérdéses régióval, ott ekkor még szinte teljesen sötét az ég). A légkörbe lépéskor a meteoroid sebessége másodpercenként 34,1 km volt, 99 km magasan kezdett felizzani, 91 km-es légköri magasságig jutott, majd ismét magasabbra repült egészen kb. 105 km-ig lehetett látni az izzását, ezt követően visszatért a világűrbe – ez utóbbi teszi igazán különlegessé, számolt be az Európai Űrügynökség.

Animált kompozit felvétel a szeptember 22-én hajnali földsúroló meteorról. A kamera nagy látómezeje ellenére se fért bele a meteor teljes útja.

Forrás: ESA/ Global Meteor Network; D. Vida, P. Roggemans, J. Dörr, M. Breukers, E. Harkink, K. Jobse, K. Habraken

„A Globális Meteor Hálózat gyakorlatilag egy sok helyszínen üzemelő tudományos műszer, amelyet amatőrcsillagászok és civil kutatók üzemeltetnek, s mindenki a saját kameráját építi a globális hálózatba” – magyarázta Denis Vida, a hálózat alapítója. „Mindenféle adatot elérhetővé teszünk az emberek és a tudományos közösség számára, beleértve a meteoroidok pályáit is, ezzel azt szeretnénk elérni, hogy pontosabb képünk legyen például a meteorzáporok ritka kitöréseiről (a szokásosnál nagyságrenddel nagyobb számú meteorról) vagy megnöveljük a földet ért meteoritok ideérkezéséről meglévő ismereteinket.”

Meteor: a légkörben felizzó aprócska égitest-töredék
Meteoroid: maga az égitest-töredék, legyen porszemnyi, vagy akár több centis, esetleg pár méteres is, a hivatalos meghatározás szerint az atomnál lényegesen nagyobb, de a kisbolygónál kisebb szilárd test, amely a világűrben mozog.
Meteorit: ha a meteoroid elég nagy, a légköri felizzása során nem tud megsemmisülni, s egyes darabjai elérik a felszínt, meteoritnak csak azt hívjuk, ami földet ért.

Sok tízezer meteoritot ismerünk, ám csak egészen kevésről tudjuk, hogy pontosan honnan erednek. A kamerák felvételei alapján viszont ki lehet számítani az égitestek pályáit, így vissza lehet következtetni azok eredetére is. Az ilyen tudás pedig hozzájárul Földünk környezetének jobb megismeréséhez, a nagyobb, ránk nézve veszélyes aszteroidák jelentette kockázat megértéséhez is.

A földsúroló meteorok rendkívül látványosak, igen hosszú utat járnak be az égen, gyakorlatilag átszelik az égboltot. Ahhoz, hogy igazi földsúrolóvá válhasson egy meteoroid, több dolognak is együtt kell állnia: kellően nagy meteoroidra van szükség, amely a hosszú légköri út során nem semmisül meg, és igen kis szögben kell beérkeznie. Ha bármelyik fenti tényezőbe hiba csúszik, akkor nem tudja elhagyni légkörünket az égitest. Az ilyen ritka esetekről korábban rendkívül kevés beszámoló, megfigyelés született (példa rá egy 1860-as esemény, amelynek során Észak-Amerika felett száguldott át egy út közben kisebb darabokra töredező földsúroló, amelyről Frederic Church festménye is készült). A meteor-megfigyelő kamerahálózatnak köszönhetően az ilyen megfigyelések száma nő, és minél több kamera rögzít egy eseményt, annál pontosabb számításokat lehet végezni az adott meteoroid útjáról. Nemrégiben egy 2017-es ausztrál földsúrolóról tettek közzé számítási eredményeket, az adott égitest által megtett légköri út 1300 km volt, beérkezési szöge pedig mindössze 4,6 fok. Miután elhagyta a légkörünket, az eredeti pályája jelentősen megváltozott, s pont ez a tényező az, amelynek nagy jelentősége van az esetleges későbbi találkozások szempontjából. Előfordul, hogy egy földsúroló pályán érkező meteoroid túl kicsiny, vagy gyengébb anyagú, s a légkörben elég, így, bár a pályája lehetővé tette volna, mégse tud kilépni a légkörünkből, mert addigra nem marad belőle semmi.

1972-től kezdve csupán 10 földsúrolóról tudunk, amelyek pályáját is kiszámították, a most észlelt a 11. lett, 8 különböző kamera rögzítette az égi útját. A Nemzetközi Meteorszervezet (IMO) híre szerint rengetegen látták is a ritkaságot, s az eddig elvégzett számítások szerint a Jupiter-család üstököseiből ered a pályája szerint, de azt nem lehet megállapítani, hogy pontosan mely égitesthez köthető.