Az egyedülálló bringás flotta alapítója

Biró Szabolcs két gyermekes családapa, a Kezes-lábas játszóház alapító tulajdonosa, aki – ahogy ő fogalmaz – 42 éve hajtja a bringáját. Gépészmérnök és mérnöktanár végzettségét 2001-ben szerezte, azóta főállásban az Óbudai Egyetem mestertanáraként oktatja a jövő mérnök hallgatóit. Hivatásának velejárója a gyakorlatias szemlélet, így nem csoda, hogy tipikusan az a fajta, aki nem csak beszél valamiről, de meg is csinálja. A kezes-lábas játszóház legalább olyan fontos része az életének, mint a tanítás, a kettő remekül kiegészíti egymást.

„Vándor játszóház vagyunk, a szó legszebb és legnemesebb értelmében, oda megyünk, ahová hívnak minket. Különleges eszközöket fejlesztünk, melyekkel észrevétlenül tanuljuk egymást segíteni, másokat támogatni. Az ÖKO szerkezeteink mindegyike emberi erővel működik, így nélkülözhetetlen az együttműködés. Hiszünk a játékaink hasznosságában, hogy együtt többek vagyunk, mint külön-külön. Küldetésünk fontos kiindulópontja a környezettudatosság, a mozgás és az összefogás. Kézzel-lábbal működtetett dolgaink a fenntarthatóságot szimbolizálják” – tudjuk meg a játszóház ötletgazdájától.

Bringás flottájuk világviszonylatban is egyedülálló, szinte bármit meghajtanak biciklivel, legyen az esztergagépezet, ugrálóvár, generátor vagy épp hurkatöltő. 5 éves működésük alatt elérték, hogy húzónevei legyenek bármely eseménynek, főként ha a rendezvényen fontos szerep jut a fenntarthatóságnak és a környezetvédelemnek is. Legyen szó nagy fesztiválról, falunapról, mindenhova szívesen mennek, nincs olyan régió, ahol ne jártak volna az országban. Bár a szűk csapatot Szabolcs jelenti a párjával, munkájukat több mint 60 fős animátori stáb segíti, önkéntesek, civilek, anyukák és apukák, legtöbbjük viszont felsőoktatási hallgató.

„A Bánki Donát Műszaki Főiskolán végeztem, ezek az évek meghatározóak voltak a pályafutásom során, beszippantott a közeg, így ott maradtam tanszéki mérnökként. Volt tanáraim a kollégáim lettek, ez nagyon inspiráló érzés, hálás feladat. Büszke vagyok rá, hogy közel 20 éves oktatói pályafutásom alatt sok, ma már profi mérnököt, üzemvezetőt, sőt gyárigazgatót indíthattam el a karrierjében” – vallja munkájáról Biró Szabolcs.

A kezes-lábas játszóház története 15 évre nyúlik vissza, Szabolcs 2005-ben álmodta meg az első bicikli hajtású eszközt, a faesztergát egy csapatépítő tréningre, amivel a résztvevők tekebábukat készítettek A gépezet érdekessége az volt, hogy az együttműködés fontosságát játékos formába ültették át: volt aki a bringát tekerte, más a szerszámot vezérelte, harmadik előtolásról gondoskodott: „Nagyon különleges volt megélni a pillanatot, ahogy a gép életre kelt. Mai napig emlékszem rá, ahogy ott áll a rét közepén, áram nélkül és mégis működik.”

Ahogy Szabolcs magyarázza, a humánenergiás esztergagép világszinten is egyedülálló, az ötlet az ő fejéből pattant ki, a kivitelezés 100 százalékban a kétkezi munkáját dicséri. A kész profilt egy kontúrpálya biztosította, így garantáltan egyformák lettek a darabok. A berendezés nagy sikert aratott a dolgozók körében, míg legyártottak kilenc tekebábut, jól elfáradtak. A közös gyártás összekovácsolta az embereket, mindenki hasznosnak érezte magát a folyamatban és a lengőteke bábu készlet is jó helyre került: gyermekotthonba, szociális intézményekbe ajánlották fel a csapatok.

Két évig használták a csodagépet, aztán szép lassan jöttek az újabb ötletek, melyek megvalósítása viszont elhúzódott. Szabolcsék építkeztek, gyermekeik születtek, más volt a fontos.
Ám csupán egy kis késéséről volt szó: „2014-re érett meg a gondolat, hogy a sok kézzel-lábbal hajtott herkentyűvel kezdeni kéne valamit, de nem volt nevünk. Hirtelen eszembe ötlött a kezes-lábas szófordulat, másnapra megrajzoltam a logónkat, befoglaltam a domain nevet. A brand felépítése teljesen ösztönösen jött. Láttam mások hogyan csinálják, figyeltem, mi a trendi, illetve tudtam mire szeretnék költeni és mire nem. Teszteltünk egy évet, majd 2016-ban egyéni vállalkozóként megalakult a Kezes-lábas játszóház. Ma már több, mint 60 különféle bringa hajtású gépünk van, többek között korongozóasztal, hamburgersütő, vagy épp a képfestő gép. Ez utóbbi nagy büszkeségünk, a biciklivel hajtott szerkezet a rajzlapra kerülő színes cseppeket a perdülettől festi teljesen egyedire.
A roncstelepi alkatrészek különleges egységet alkotnak, a bringa vázához egy sarokcsiszolót rögzítettünk, ami egyszerre hajt három korongot. A munkaasztalhoz egyszerre hárman férnek hozzá, de a biciklin ülő is aktív részese a különleges alkotásnak. Minden festőmester hat különféle színnel feltöltött tégelyből szívja fel a festéket és cseppenti a pipettával a méretre vágott rajzlapra. Az eljárás különlegessége, hogy ekkor még nem sejthető, mi lesz a képből, mert a csepp helye, mennyisége, illetve a perdület nagysága teszi teljesen egyedivé a remekművet”

 

Egy karitatív technika óra keretében egyszer a Pető Intézetbe is elvitték a szerkezetet, amelynek óriási sikere volt. A gyerekek a mai napig emlékeznek a biztonságosan működő gépekre, melyek mozgásukban korlátozott kicsiknél is alkalmazhatóak, mert stabilan ki vannak támasztva, egy helyben állnak, de mégis mozognak.

Mivel egyfajta utazó cirkuszként működnek, nincs állandó helyük, legtöbben a közösségi oldalukon meghirdetett eseményekből értesülhetnek az érdeklődők, hogy az ország melyik pontján bukkannak majd fel. Sajnos a járványhelyzet, ahogy mindenki másét, Szabolcsék rendezvénynaptárát is kiradírozta, pedig az eddigi legsűrűbb év várt volna rájuk. De ezt az időszakot is sikerül kihasználni: „Öröm az ürömben, hogy a stagnálás alatt meg tudtuk rendezni az ÖKO táborunkat, 25 gyermeket ragadtunk ki egy hétre az elektromos áram komfortjából. Kihasználtuk ezt az időszakot a fejlesztésre, a legnépszerűbb játékainkból készítettünk több példányt, de az új ötleteket is megvalósítottuk. Furán hangzik, de termékeny időszak áll mögöttünk, rengeteget dolgoztunk, csak pénzt nem kerestünk.”

A csapat elve a hitelesség, maguk is környezettudatosan élnek, a játszóházban csupán kidobott, megunt, tönkrement szerkezeteket használnak. „Ha Glamour napok jönnek a roncstelepen, biztosan tele lesz a kisbusz. Vannak a hajnali megvilágosodások, amikor egy játékötlet pattan ki a fejemből és ehhez keresünk eszközöket, meg vannak az inspirációs kirándulások, ez lehet a MÉH telep, egy garázsvásár vagy bolhapiac, de az is előfordult már, hogy szembe jött egy hirdetés a neten. Bárhonnan is származzon a termék, nálunk új életre kel, ez a játszóházunk egyik varázsa. Hatalmas előnyünk, hogy nem kell senkinél kuncsorogni a megvalósításért, mindent el tudunk készíteni mi magunk, komoly szaktudással rendelkezünk a fém- és famegmunkálásban, értünk az elektronikához, lefedjük a gépészet szinte valamennyi ágazatát. A gyártás során fontos célunk a biztonság, a legnagyobb körültekintéssel járunk el az eszközök átalakításánál” – avat be a részletekbe Biró Szabolcs.

Bár külföldről is sokan követik munkájukat, sőt, keresik megvételre a meghökkentő gépeket, nem dolgozik megrendelésre, az nem az ő műfaja. A berendezések egy gépműhelyben alakulnak át, a folyamatokról mesefilm sorozat is készült, melyet hamarosan a nagyközönség is láthat a Magyar Gépmesék című Youtube csatornán.
De miről is szól mese? Kérdezem Szabolcsot: „A storyboard rém egyszerű, az egyik főhős guberál a roncstelepen, majd a műhelyben fúrnak faragnak belőle egy játékot, elkészül, lefestik, kipróbálják és végül elviszik a gyerekekhez. Nagyjából ez a működésünk, 14 percekbe sűrítve. Úgy írtuk a forgatókönyvet, hogy sok pozitív üzenetet hordozzon, tanítson, formálja a szemléletet. Reméljük a végeredmény egy szülők számára is fogyasztható tartalmas mese lesz, és sikerül új színt vinnünk a gyerekmesék világába.”

Szabolcs szerint népszerűségük titka a hitelesség. Számukra a fenntarthatóság és környezetvédelem ugyanis nem egy markenting fogás, ők tényleg így élnek. Olyan világot mutatnak be, ahol játék közben megértjük, hogy az energia nincsen ingyen, azért meg kell dolgozni, felhívják a gyermekek és a felnőttek figyelmét az energiaspórolásra. Népszerűségüket tovább fokozza a társadalmi felelősségvállalásuk, megannyi rendezvényt önerőből támogatnak.

És hogy van-e újabb gépterv a fejében? Egyszerre több is!
„Ez egy folyamatos, szenvedély alapú munka, az ötleteket vezetem egy füzetben, így semmi sem kallódik el. Van, hogy várat magára 1-2 évet, de mindegyik szépen sorra kerül, alapanyag van bőven. A raktárunkba folyamatosan érkeznek adománybringák, szép számmal ajánlanak fel családok kinőtt, felújításra szoruló kerékpárokat. Hálásan fogadjuk őket, a legutóbbi szállítmányból egy kényeztető szerkezet fog épülni, dekopír fűrész segítségével mozgatunk egy fejvakaró adaptert, a hajtó és a kényeztetett egymással szemben fog ülni. A másik friss ötlet nem saját kútfőből pattant ki, hanem a hat éves Regő fiamtól származik. Legózás közben azt kérdezte: »Apa, nem csinálsz egy zászló lengető bringát?« Először nem is figyeltem rá, aztán bevillant, micsoda zseniális ötlet, a gyerekek megtanulhatják az országok zászlóit játékkal és sok mozgással. Fejben már készen vannak a tervek, csak egy konyhai robotgépet kell guberálni hozzá.