Égi jelenségek 2020. november első felében

A Szaturnusz és a Jupiter a kora esti égen

Mivel az október végi óraállítás óta igen korán sötétedik, akár még vacsora előtt is tudunk a csillagos égen nézelődni. A két óriásbolygó ráadásul fokozatosan közeledik is egymáshoz, bár majd csak december közepén lesz közeli együttállásuk, a látványuk már most is igen szép. Főként, ha olyan estén keressük meg őket a délnyugati égen, amikor már nem zavar a holdfény, így a Tejút sávjával együtt, attól kissé balra gyönyörködhetünk a két fényes égitest szépségében. 5-ét követően este 6-kor kiválóan megfigyelhetjük őket, kellően sötét égboltú helyszínről a galaxisunk sávjával együtt. Az egyetlen hátráltató tényező a párásság lehet, ami a késő őszi estéken hamar lecsaphat, így érdemes a fényképezőgépünk páramentesítéséről is gondoskodni! A bolygópáros a hónap közepén már este 8-kor nyugovóra tér, így tényleg csak a kora esti órákban tudjuk őket megfigyelni.

Hajnalban jól megfigyelhető a Merkúr

Legbelső bolygónk láthatósága mindig kihívás, főként a párás őszi-téli hónapok során, amikor a látóhatár közelében gyakran igen nehéz bármit is megpillantani. A Merkúrt most ráadásul a hajnali égen kell keressük, ez pedig eleve nehéz sokak számára. A legnagyobb látszólagos távolságban 10-én lesz a Naptól, ekkor 1 óra 50 perccel kel korábban, mint a Nap, tiszta horizont esetén jól látható lehet a pirkadó délkeleti égen. A csillagászati szürkület időszakában kel a bolygó, vagyis már világos lesz az ég alja, ha valaki szeretné megfigyelni a Merkúrt, fél 6 körül 5 fokos magasságban keresse, a feltűnően fényes Vénusz alatt, kissé balra, a Vénusztól 13 fok távolságban.

Hajnali holdsarló 13-án a Vénusz, 14-én a Merkúr társaságában

Ezért a látványosságért érdemes lesz korán kelni, bármelyik hajnal szép együttállással örvendezteti meg a megfigyelőt. 13-án a Vénuszt néhány perccel követi a holdkelte, keleten 03:47, Budapesten 03:59, nyugaton 04:09 az 5,9 százalékos sarló keltének ideje. A két égitest egymástól 3,5 fokra lesz ekkor, de a távolságuk nőni fog. Mire a Merkúr is láthatóvá és fotózhatóvá válik, 4,5 fok lesz a Hold és a Vénusz közt, a legbelső bolygónk 9 fokkal lesz a Hold alatt, kissé balra.

14-én a Hold már csupán 1,5 százalékos lesz, vagyis rendkívül vékonyka sarló, a megfigyeléséhez jó rálátás kell a keleti horizontra, és persze tiszta ég is. Ezen a hajnalon a holdkelte a keleti határainknál 05:11, Budapesten 05:23, nyugaton pedig 05:33 lesz. Ez a vékonyságú sarló az, amit még épp észrevehetünk szabad szemmel, de nem baj, ha a megfigyeléskor kéznél van egy binokulár, megkönnyíti a sarló megpillantását. Mivel gyorsan világosodik már az ég, ne nagyon halogassuk a megfigyelést, ha egyébként megfelelőek a körülmények.

Meteorok november elején

12-én tetőzik a Taurida rajkomplexum északi tagja, ez óránként 2-3 rajtag meteort jelent ezen az egyébként holdmentes éjjelen. Rendszeres olvasóink tudják, hogy sem az északi, sem a déli Tauridák nem a gyakori meteorokról híresek, hanem a lassú és nem ritkán fényes rajtagokról. Épp ezért nem különösebben érdemes a maximum éjszakájára tervezni megfigyelést, ilyenkor se sokkal több az e rajból látható meteorok száma, mint az ezt megelőző vagy követő napokban. Ha viszont fényes, lassú, zöld tűzgömböt látunk, annak egészen jó esélye van, hogy e rajhoz tartozzon.
6-át követően jelennek meg a Leonidák első képviselői is, de idén ez az egyébként neves, és időnként fantasztikus műsorra képes raj se lesz különösebben aktív, még a hónap második felére eső maximuma idején sem. Azonban a hajnal előtti órák égboltját átszelő gyors meteorokról akkor is érdemes tudnunk, ha nincs túl sok belőlük.

A Mars egész éjjel vörösen ragyog

Bár külső bolygószomszédunk már távolodik, még mindig igen feltűnő és fényes, vonzza a tekintetet az éjszaka bármely időpontjában, egészen hajnal 4 óra körüli lenyugvásáig. November első felében már fenn lesz, mire besötétedik, és egészen magasan jár majd az égen, már este 9-kor is 50 fokos magasságban kereshetjük. Távcsöves megfigyelésekre így még mindig kiválóan alkalmas a bolygó, bár a látszó átmérője csökken.

Keressük az állatövi ellenfényt

Az ilyenkor a hajnali égen felbukkanó és meglehetősen erős állatövi fénnyel szemben e rendkívül nehezen megpillantható jelenséget az éjszaka közepén, és csakis a kiváló, igazán sötét égboltú helyszíneken érdemes keresni, így például a csillagoségbolt-parkokban. Mivel a Hold november 11-ig még zavaró lesz ekkor, így a hónap közepe táján érdemes rászánni az időt a megkeresésére.
Hol is található az égen? Az éjfél körüli időszakban nézzünk dél felé, nagyjából 55 fok magasságba, közel a Fiastyúk halmazához, annál kissé alacsonyabbra, és jobbra. Az ellenfény nagyon halvány derengés, leginkább csak akkor vesszük észre közép-európai égi viszonyok közepette, ha lassan pásztázzuk szemünkkel a kérdéses régiót. A megfigyeléshez jó olyan időpontot választani, amikor egy pár órával korábban átvonult hidegfront kitakarította a légkörünket, és így se pára, se más aeroszol nem rontja az átlátszóságot.  Mivel tényleg nehéz a megfigyelése, elsődlegesen a körülmények miatt, ezért, ha sikerül megpillantani, az igazán nagyszerű élmény! Ha fotózni is szeretnénk, akkor mindenképp nagy látószögű objektívvel tegyük. A jelenséget, amely vándorol az égen, a késő őszi és a kora tavaszi időszakban lehet igazán jól látni hazánkból, decemberben-januárban egybeesik az északi Tejút sávjával, így nem lehet észrevenni. Ha az időjárás kedvező, mindenképp próbálkozzunk meg az észlelésével! Egy-egy késő őszi időszakban szerencsés esetben 2-3 olyan éjszaka adódhat, amikor megpillanthatjuk.